Az éjszaka egyszerűen nagyon jót
aludtam. Nem tudnám megmondani miért, de reggel frissen ébredtem…
és korán. Dován rajta még a szélgép…. :)))
Szélgép: ez egy olyan szerkezet ami a
horkolást teljesen megszűnteti. Nem olcsó de hatásos szerkezet. Egy
maszkból és egy elektronikus gépből áll. A gép elemzi a
levegővételt és ehhez szabályozz a levegőáramlást és ezzel
megszűnteti a horkolást. Ránézésre egy légzőkészülék :)))) Korábban
egy szálláson ahol nem volt áram egy hosszabbítóval vezettük oda,
és kérdezték miért. Mondtuk életmentő készülékhez kell… Ez egy
ilyen teljesítménytúrán hülyén hangzik :)))))
Reggel lementem és első dolgom az volt, hogy
wifi-t keressek, hogy feltölthessek. Hát részben sikerült is. Friss
volt az idő is. Az indulás a fő térről a BMX bemutató mellől volt
tervezve, úgyhogy összecsomagoltam és lementem blogot írni.
Az indulás előtt a polgármester feltűzte a
szalagot és utunkra engedett. Sokan jöttek el még ilyen „másnap”
is.
A táj, - ahol keresztülmentünk - hihetetlen,
és még azt mondták, akiket megszólítottunk, hogy még szebb lenne
arrafelé amerre nem megyünk: a magas hegyek között. Nincs mit
mondani erről, pár képet készítettem talán azok beszélnek. A táv
nem volt hosszú és az előző napok után már nem volt keményebb sem.
Mindenki jól bírja. Eddig egy igazi nagy esés volt, ahol a mentőnek
„ragasztottak”, szalagoztak, kentek. ( kisérőink: mentősök,
szerelőbrigád, a kajáskocsi. )
Ezt a szakaszt igazi libasorban tettük meg, de
mindenki nagyon boldog volt. Persze másfelöl szomorú is, hogy
elérkezünk utunk utolsó állomására.
Útközben egy forráshoz értünk (Izvorul Lobogó
forrás), melynek vize szódavíz szerű volt (kicsit vasas).
A következő település a világ legmagasabban
fekvő magyar települése (860m). Huszárok fogadtak bennünket sok
lóval és jó szóval. Uhh... már ez nagyon tetszett mindenkinek,
hasonlót még nem láttunk. Minket felvezetve a huszárok végig
énekeltek az úton, mi pedig próbáltuk követni őket szóban és kerákpárral is.
A faluba beérve éljenzés és integetés.
Látszott hogy boldogok és örülnek nekünk. Egy hatalmas pajtaszerű
helyen megvendégeltek minket. Körbejártak a házigazdák és
mindenkivel próbáltak beszélgetni. Mindig ugyanazt tudnám csak
leírni: nagyon jó érzés volt.
Kugli újra megkapta és én is rendesen. De még
rajtunk kívül asszem a csapatból jó sokan. Uhh.
Sírtam :((( pedig nem állt szándékomban csak
jött.
Úgy kezdődött, hogy miután mindenki
megtöltötte kulacsát és megevett pár helyi sütésű kalácsot…
szalagot akasztottunk. A polgármester köszöntött és megköszönt
mindent. Végül a huszárok rázendítettek pár dalra. Végül a
Székely-himnuszra.
Uhhh
Semmi nem utalt arra, hogy a közepén majd
elindul bennem valami… Ott álltak és nem csak énekeltek.. sokkal
többet sejtetett ez egész, amit nem tudok elmagyarázni… és most
írva is ugyanazt érzem…
Próbáltam visszafogni, és részben sikerült is…
a végén oldalra nézve láttam, mintha nem én lennék az egyetlen.
Odamentem Kulgihoz és azt mondtam „megadták neked”… de többet nem
tudtam mondani…. Gyorsan igyekeztem megkeresni a napszemüvegemet…
bár ez sem segített…. Szerencsére elindultunk.
Huszárok elől, mi utánuk.
A falu végén a huszárok az út két oldalán
sorakoztak fel és …
közöttük, haladtunk át. Végül ez betett nekem. Elsírtam magam. Nem
érdemeltem meg semmilyen formában mindezt….
…
Végül azért már tudtunk beszélgetni is… A táj
pedig hihetetlen szép. Nem sokkal a falu után találtunk egy
domboldalon fényképezgető jegyespárt, akiknek ma lesz épp az
esküvőjük. A faluban ennek láttuk nyomait korábban.
Csíkszereda előtt megálltunk egy kicsit
fényképeszkedni és átvenni egyenpólonkat. Utána elérkezett mind
látványban mind bicajos élvezetben az utunk talán egyik
legmegragadóbb része. kb 8 km-en erősen lejtő úttest és a 800m-ről
estünk le ha jól emléxem (majd utólag javítom) 400m-re.
Csodálatos kilátás, elképesztő sebesség, és mindezek mellett,
mindenki vigyázott a másikra. Baj nélkül épségben jutottunk le
Csíkszeredára egy tökéletes minőségű úton.
Amikor a városba beértünk, szinte azonnal egy
sörgyárba botlottunk sokak örömére.... Hát itt vagyunk... Már
szokásosnak mondható fogadtatásban volt részünk. Integetés
oda-vissza, köszönés, érdeklődés… szóval…
Megérkezve,... köszöntöttek bennünket. Először
BMX bemutatót tartottunk, majd következett egy pódiumon a
szalagkötés. Végül mindannyian a pódiumon köszöntöttük a
várost.
Egy kellemes műsort néztünk végig, ami
tetszett mindenkinek, és melynek végén össztánc követezett. Én is
beálltam és próbáltam a lépést tartani.
Végül elindultunk Csíksomlóra, a
szállásunkra, huszáros felvezetéssel! Szállásunk egy nagy épület
számos szobával éshelységgel, méteres vastagságú falakkal. Ebédünk
káposztaleves és egy érdekes tésztás húsos étel volt. Mindenkinek
tetszett. Az épület maga egyszerre régi és modern. Mindenféleképpen
figyelemre méltó.
Kipakoltunk, de úgy gondoltuk a fürdés ráér.
Menjünk fel a közeli dombra, melyet már korábban kifigyeltünk
magunknak... Előtte italból bevásároltunk, majd indulás.
Domb. Kb 45 fokos lejtővel. Kálváriát jártunk.
Az ott elhelyezett 12
keresztet néztük meg sorban. Míg a többiek egészen a dombtetőig
jutottak, én félúton megálltam. Mivel 5x csúsztam meg, amit a
csatos cípő és a kövek összhangja hozott.
Leültem és mondtam a többieknek, hogy majd megvárom őket. Végül
egyedül maradtam. Előttem hatalmas kilátás,... háttérben hegyek,...
a nap éppen lement, balra jobbra fenyőfák és alattam hatalmas
mélység (bár lejtő, de… ) Nagyon jól éreztem magam. Elővettem a
teát és ittam.
Később elindultam lefelé, és a már a pázsitos,
de még mindig hatalmas magasságban újfent leültem és egészen fél
órát üldögéltem. Nagyon jó érzés volt.
Végül egyszercsak szükségét éreztem, hogy wc-re leljek, hát bár a
természetben voltam… mégse :)
Szóval elindultam
visszafelé… de útközben a domb alján összefutottam egy idős
hölggyel, akit megszólítottam és beszélgetni kezdtünk … majd fél
órát, mire a többiek is másfelől előkerültek.
Kifaggattam,... és Ő is engem :) Nem tudom
elmondani mi mindenről beszélgettünk, csak pár gondolat. Egyfelöl a
magyarok sok-sok román szót vesznek át és használnak. Ők a férjével
más falukból jöttek (a környékről), de mai napig nem igazán fogadta
őket be a közösség, másképpen kell egy picit beszélniük is… 5
gyereke közül 1 van otthon 18 éves lányuk, míg a fiuk Budapesten
tanul. Elmesélte azt is, hogy pesti fia annak barátnőjével jött
nemrégen haza és micsoda mókás dolgok történtek. Például kérdezte a
lányt, hogy kér e borvizet, amire azt válaszolta, hogy inkább csak
vizet kérne. Megmondtam neki hogy én sem tudom mi az a borvíz
:))))) mondta: szódavíz (ásványvíz). (Csaba tudta.)
Szóval sokmindenről beszélgettünk… végül
vissza a szállásra.
Érdekes módon vacsora fogadott minket.
Kajcsiztunk, majd fürdés, végül….
Össztánc!!!!
A lenti teremben a helyi legények és lányok
tánctanításba fogtak, mely tevékenység egészen hajnali 1-ig
húzódott. Nagyon jó hangulat alakult ki, és mindenki ropta. Voltak
itt játékok, bújj-bújj zöldág, harcos, párkereső… Illetve rendes
táncok. Hát jobban leizzadtunk, mint a hegyre menetben vagy akár a
biciklizésben.
Dovától elkértem a kamerát és felvettem vele
pár lépést és eseményt. A „táncoktatók”-nak nagyon megtetszett és
már licitáltak hogy mennyiért vennék meg. Megadtam Dova számát,
majd vele intézik.
Nagyon jó érzésekkel és szomorúan indultam
aludni. A hely talán az eddigi legotthonosabb és kényelmesebb volt.
Szinte azonnal elaludtam.
Tovább »
Címkék: korszakváltó, túra
Reggel az indulás simán ment és azonnal
lejtővel kezdtünk :) tetszett mindenkinek. Amikor megtörtént az
első szétválás én a kettes csapatban folytattam. Sajnos a pontos
helyeket majd utólag tudom idő híján megnevezni, de a lényeg, hogy
útközben itt már igazán szép tájakon mentünk keresztül. Fura, mert
korábban is azt gondoltam, hogy uhh de jó, de még mindig lehet
szebb :)
Egy elágazásnál két helyi falu közössége
fogadott minket. Terített asztalokkal, gyümölccsel és főként nagyon
jó szívvel. Természetesen felkerült a helyiek szalagja a botunkra.
Elmondták, hogy a korábbiakhoz hasonlóan nagyon örülnek az
utunknak.
Egyre inkább érzem azt, hogy az emberek itt
mások. Mindenki örömmel fogadott eddig minket legyen az magyar vagy
román nemzetiségű. Volt aki tudta, kik vagyunk és miért… de sokan
voltak, akik „csak” egy együtt tartó csapatot láttak bennünk.
Mindenféleképpen elismerést és bíztatást kaptunk. Mindemellett
azonban …. nem mondják ki… próbálják elmondani, de szépen lassan
átjön, átszivárog… valami. Nehéz megfogalmazni. Olyan ez, mint
amikor csepeg a víz: egy két csepp még nem a világ, de 1 óra múlva
tócsa lesz, később pedig… Lehet hogy csak nekem jön ez így le.
Csepeg belém felőlük valami, amihez a szónoklatok kevesek, az
emberek az utcán integetve is csak egyek…
Még nem tudom… pontosan mi ez.
Kérdeztem a helyieket, hogy ők készítették-e a
szendvicseket és persze hogy igen :) Megköszöntem.. a magam
nevében, végül is külön-külön egyek vagyunk. Elindultunk tovább.
Sok sok emelkedő és lejtő (melyen 50km/h-val hasítottunk :)
Mindenki nagyon élvezi. Nem egyszerű, de nagyszerű :) Az átlagsebességünk nem
tudom mennyi, de normál terepen a megszokott a 28-30km/h.
Megérkeztünk egy településre ahol, nem tudtuk
mi vár ránk, csak annyit, hogy ebédet kapunk. Bekanyarodtunk egy
hatalmas udvarba ahol egy nagyon szép épületet láttunk. Ez első
csapat már felderítette a terepet. Ez egy gyermekotthon.
Uhh. Máshol sem láttam még ilyen helyet és nem
is voltam még. Kétszintes nagyon szép épületben gyerekek
integetnek. Az otthon vezetője elmesélte, hogy hogyan működnek és
milyen készültségi állapotban vannak. Ennél bővebb információt
kaptam egy magyarországi magyar önkéntestől: a gyermekotthon 150
fős, jelenleg 50 gyermek kap benne helyet. A segítők önkéntesek a
világ bármely tájáról. Egy japán önkéntes egy hónapra jött egy éve
:) Csodálatos rajzokat készít a gyerekekről, amiket majd a képekben
megmutatok. Na és a picik. Erről nem tudok írni, mert otrombaság
lenne legeket írogatnom. Egyszerűek, természetesek, kedvesek,
imádnivalók és legfőképp boldogok! A magyar segítő éppen egy picit
etetett és látszott mindkettőjükön…
Ebédet kaptunk. A leves parasztos csorbaleves
( káposztaleves ) volt. Arra godoltam másodikat nem eszek, de az
meg érdekes fini rizseshús volt. A kiszolgálás (na legyen egy
modern kifejezésem: ) fullextra. Fiatal lányok sürögtek forogtak és
mosolyogtak.
Éltek....
Nem részletezem… nem lehet. Megnéztük belül a
szállásokat is. Kifogástalan lakások. Szóval.. nem én vagyok az
egyetlen aki kedvet kapott…
Indulás. Két csapat. A Medve tavat a helyiek
ajánlották figyelmünkbe, amihez egy emelkedő vezetett. Úgy tűnik
Károly a kettes csapatot a lassú és gyenge csapatnak tartotta,
mivel úgy döntött, csak az egyes csapat mehet fel, a kettes lent
marad.
:))))) Ez mókás… már csak azért mert a kettes
csapatba a másfajta dinamika miatt jöttek át folyamatosan az
emberek, az egyes csapat egyfajta tempóval bír. Igazi sebességbeli
különbség nincs, esetleg összességében 2-3km/h. A legtöbb lemaradás
amiatt van, hogy a pihenőben több időt töltünk. Szóval mivel
önkéntesen lettünk kettesek, önkéntesen lettünk mostantól fél óráig
egyesek. :))))) Tehát volt aki akart az feljött, csak nem volt
szerencsés a kinyilatkoztatás. Helyesebb lett volna: aki akar itt
marad, és utána csatlakozunk egymáshoz.
Felkaptattunk a medve tóhoz. Szép. Olyan, mint
nálunk Siófok kb. Igazán sok magyar rendszámú autót láttunk. Utána
indulás. Kicsit bizonytalanok voltunk, hogy merre van a kettes
csapat (biztosan mögöttünk-e) de ez végül bizonyossággá lett.
Megálltunk és bevártuk a ketteseket. A további út hasonlóan
izgalmas volt. Olyan helyeken tartottunk pihenőket, hogy Skócia
megirigyelhette volna.
Farkaslakán egy kis vásárba csöppentünk, amit
sokan nagyon élveztek. Igazán vásárolni nem tudunk több szempontból
sem. A csomagtér korlátos mind a bicajon, mind az autóban és végül
a buszban is az lesz.
Székelyudvarhely. Megérkeztünk… Csak magyar
szót hallottunk, és az emberek zászlókkal, integetve, volt
aki háza előtt népi
viseletben… uhh… egyszerűen nem lehet leírni.
Bementünk a főtérre ahol az augusztus 20-i
események zajlottak és ahol hangos éljenzéssel fogadtak. A
polgármesteri hivatalban hűsítőkkel vártak, majd megnéztük belülről
a tanácstermet. A polgármester egy nagyon közvetlen és a helyiek
által is rendes embernek tartott figura volt. Elmesélte
Udvarhelyről amit fontosnak vélt,majd Dova kérésére egy székely
viccet is mindenki vidámságára :)))) (Lehetett kérdezni és
Dova azt kérdezte, hogy tudja hogy a rendőrök mesélik a legjobb
rendőrvicceket, esetleg így van-e ez itt is :)))) ) Mindenki
mosolygott. Előtte persze megkérte, hogy inkább a szolídabban
mondaná el, majd inkább ital mellett mondaná el a hivatalos verziót
:) Később egy tanácsos
kérdezte tőlem, hogy. „és mondott egy viccet ??” (De ez egy másik
történet :) Azt is elmondta a polgármester, hogy eddig néha
elfordult, hogy a magyarokat táposoknak mondta, de … soha többé ezt
nem teszi, azért sem mert ez a túra a szemében mint teljesítmény és
mint embertömeg is sokat ér, valamint ennek a politikai háttere
miatt is.
Utána a színpad felé soroltunk, mert azt
kaptuk hírbe, hogy felmegyünk és megmutatjuk magunkat. De addig is
élveztük a hatalmas helyi tömeggel a műsorokat. Népzene, néptánc..
Hozzá tartozik, hogy TV-ben nem jön le. Nem is nagyon nézek ilyen
népi dolgokat, de így látva... teljesen más. Egyébként az úton
végig kapjuk a népi behatásokat és nagyon élvezem. Azt veszem
észre, hogy bámulom az eladást, csakhogy nem nyitott szájjal.
Elkövetkezett a pillanat és a csapat felvonult
a színpadra, örömködtünk, tapsoltak, tapsoltunk, hurráztunk és
mindenki boldog volt :))) Utána indulás a szállásra. Elsőként
szobaválasztás (20 fős szobákban), majd bicik elrakása, kajcsi,
fürcsi, végül szabadprogram. A szabadprogram abból állt, hogy a
20-i forgalomban elvegyültünk. Mindenféle dolgokat árultak, pldául
pálinkát (amit nem ittam :) ), bort, sört, kürtős kalácsot…. És még
sorolhatnám. Az emberek pedig: csodálatosak.
Leültünk 5-öt magammal a tömegben. Dovával
bort vettünk, mi inkább borozunk. Ücsörögtünk, Kugliék elmentek még
sörért. Megkínáltunk egy lányt borral, gondoltam jó ötlet. :)))
mármint rájöttem, hogy én ennyi bort nem fogok tudni
meginni. Elfogadta, és
a barátait is bemutatta, majd mondta, hogy még van egy kis ideje és
leül beszélgetni. Kiderült, hogy a helyi médiasztárral van dolgunk,
persze lehet, hogy túlzok, de valójában
György Szidónia elmesélte, hogy rádióban és TV-ben vezet
műsort, van egy szépség- és masszázs szalonja, és egy párja, aki
éppen most tartja fotókiállítását Keszthelyen. Nagyon jót
beszélgettünk, sokmindent megtudtunk a helyről és környékéről,
beszéltünk magunkról és az útról is.
Sokan köszöntötték Szidóniát, köztük az egyik tanácsos és felesége
is. Közben a tűzijáték is elkezdődött, ami tényleg jól sikerült.
Végül elköszöntünk.
Ezután a Román-Magyar barátság keretében az
asztalunkhoz ült néhány helybéli lány, akik éppen egyikük
szülinapját ünnepelték. Invitáltak minket, hogy menjünk el velük a
Dzsungelba. Ez egy helyi szórakozóhely, melyről korábban hallottunk
már. A buli a főtéren eközben tovább folytatódott. Tánc és zene,
sok-sok Korszakváltós „felügyeletével”. Gondoltuk, hogy a Dzsungel
érdekes lehet, és időnk is van, így négyen elsétáltunk arrafelé.
Sokan voltak, nagyon sokan.
Egyszerűen fogalmazva nem engedtek be
bennünket. Bonyolultabban: csak lányokat engedtek be, mert teltház
volt. Hmm… sokan ácsorogtak ottfelé én kérdeztem, hogy mikorra
várható, hogy be lehet jutni? A biztonsági őr erre nem tudott mit
felelni. Dova kiakadt, majd filmezni kezdett… Na ez így
összességében a biztonságiakat akasztotta ki…. „Mit akarsz, engem fotózol?
Megmondtuk, hogy nincs hely”… és hasonlók. Felsejlett a tápos
kifejezés is.
Utólag más helyen jobban megérthettük, hogy
mit jelent ez. Valójában az erdélyi magyaroknak nagyon sokat számít
az anyaország, Nem akarnak hazatelepülni, itt akarnak magyarok
lenni és magyarul élni. Sokat számít nekik, hogy az anyaország,
hogyan szolidarít velük. Valójában a Magyar Állampolgárság sem azt
jelenti, hogy majd mindenki magyar lesz, hiszen aki akarta az már
meglépte. Ez egy gesztus, mellyel a külföldi magyarokat
ugyanolyannak fogadja el az anyaország, mint a belföldieket. Ez az
érzés nagyon fontos számukra!!
Szóval tápos azt jelenti, hogy eddig úgy
értékelték, hogy az anyaország nem tett túl sokat, nem mert kiállni
mellettük, ami most megváltozott.
Természetesen annyiban hagytuk a dolgot. Dova
kuncogott, hogy azt hitte fotóz, amikor filmezett :) Átmentünk pármétterrel arrébb,
amire a helyiek azt mondták jobb hely. Itt már néhány Korszakváltós
üdögélt… csatlakoztunk.
Beszélgettünk, majd Dova elment a szállásra,
Pitykó belemerült a beszélgetésbe, Kuglival pedig elindultunk a
szállásra. Kugli elmesélt pár dolgot, megosztotta a gondolatait.
Gondolom én is. :)
Mikor a szállásra visszaértünk már egészen
sötét volt (hajnal 2). (Ezt nem is tudom miért írtam le) A szállás
elött 3 helyi fiatal búcsúzott másik csapattársunktól. Velük
kezdtünk beszélgetni. Kugli megkapta a magáét. :))))
Pontosabban… Kugli lelke magkapta azt, amit
máshol nem kaphatott meg csak ott… és csak akkor… és csak azoktól a
fiataloktól! … és hozzáteszem azt hiszem én is. Korábban írtam,
hogy nem tudom pontosan mi is az amit érzek csordogálni… asszem
megvan.
A srácokkal beszélgettünk kb. fél órát. A
helyről, mirólunk és őróluk erdélyiekről. Arról ők ténylegesen
hogyan élnek ott.
Szeretnek minket magyarokat! Fura, de igaz.
Azért fura, mert ugyanakkor úgy tekintenek ránk, mint akik a szülők
vagyunk, és akik elhagytuk őket… de ugyanakkor szeretnek minket,
mert ez az Ő érzésük és ehhez megvan a joguk.
Kugli elmondta, nekik amit pár perccel
korábban nekem is: az sajnálja, hogy eddig nem hallotta ezen földön
a székely himnuszt….. és a fiatalok elénekelték neki.. vele.
Tisztelettel és felejtve az ittasságukat. Utána csend…
Beszélgettünk még… majd jött Dova is
megérkezett, nem tudjuk, hogyan de elé kerültünk :))) Utána fel és
alsz… A 20 fős „kórterem” korántsem volt tele még ;)
Tovább »
Címkék: korszakváltó, túra
A reggeli indulás nem volt túl egyszerű.
Időben megjelentünk regelizni (zsömle, vaj, szalámi, tea …) jól
bekajcsiztunk, majd induláshoz felsorakoztunk. Ekkor jött a hír,
hogy egy kormányzati delegáció érkezik, akiknek a rendri
biztosítása elviszi a helyi erőket. Emiatt később indulunk.
Várakoztunk és beszélgettünk. Tegnapi srácelmondta, hogy gondolt
egyet és eljött, mert mindenfel járt már a világban bicajjal (pl
amierikában is).
Az indulás végül egy óra késéssel megtörtént.
Közben nagyon rendesek voltak a vendéglő házigazdái és nagyon fini
teával kínáltak minket. Végig örömködve kitekertünk a városból.
Útjözben csatlakoztak néhányan hozzánk egy kis tekerés erejéig (egy
öregúr pldául aki egy dombig kísért minket)… Innen a kettes
csoportban bicajoztam.
Azt kell tudni, hogy vannak az egyesek és a
kettesek. Az egyesek állandó tempóban tekernek, mely tempót az élen
haladók határozzák meg. Nekem az volt a bajom, hogy hegyre fel
először gyorsan aztán lassan haladok, míg ők lassítanak egyet a
domb alján és végig pörgetve tekernek. Na ez nekem nem feküdt. A
második csapat egyre duzzad azóta is… és arányaiban most a 70% ot
éri el a „látogattsága”.
Szóval a kettes csapatban csodálatos helyeken
és nagyon jó dinamikával lehetett tekeregni. Az útról a képek
beszélnek, Útközben egy-két helyen megvendégeltek a helyiek.
Egyszercsak egy népesebb mintegy 16 főt
számláló bicajos társaság került mellénk. Ők elénk jöttek ki
Vásárhelyről, hogy velünk visszabicajozzanak. Útközben Annamáriával
beszélgettem, aki nagyon érdekes dolgokat mondott.
Egyfelöl Marosvásárhely erősen magyar lakta
település, mégis harcolniuk kell az utcanevekért és általában
mindenért, mivel a vezetés nem olyan toleráns. Elmsélte, hogy a
normál emberek között a magyar-román együttélésnek semmi problémái
nem merülnek fel, azonban a vezetés általában az aki szítja a
hangulatot. Ő szociológiát tanult a párja hasonlóan egyetemi
végzettségű. Másnap is találkoztam velük, egészen
Székelyudvarhelyig kísértek minket.
Szóval a kátyúkat kerülgetve haladtunk
Marosvásárhely felé. Meg kell mondanom az út már sok sok erős
kaptatót és sok szép lejtőt, sok szép helyet mutatott… Talán a
képek majd beszélnek erről…
Beértünk, és elég sokan fogadtak minket
integetve éljenezve. Az utolsó szakaszán az utnak az állatkert elé
mentünk a fogadóhelyre. Na ez az amin sokan utólag mérgelődtek,
ugyanis a napi utunk legkaptatósabb részén jutottunk oda fel.
Kiszámolták, hogy 15% körüli átlagemelkedésű és hosszában 4km
körüli úton jutottunk fel oda. Mondhatom a nap legmegerőltetőbb
része volt.
Azonban kitűztük a város legmagasabb pontjára,
jól látható helyre a zászlónkat !! :))))) Megérte.
Megtörtént a BMX bemutató, a szalagtűzés, majd
elindultunk a szállásra. A szállásunk minősége elmaradt a
tegnapitól. 5 ágyas szobánkat 1 pótággyal alakították ki, melyet
Dova vett kezelésbe. A legjobb, hogy a megérkezéskor már éreztük,
hogy valami finommal várnak bennünket. Mégpedig babgulyással :))))
uhh
lefürödtünk
átöltöztünk és még arra is volt időnk hogy a boltban vásároljunk
üdítőt. Ezután lementünk megkaptunk a kezünkbe egy asztalt és jó
helyre felállítottuk, majd egy nagyon nagyot kajáltunk.
Igazából az este nagyon nyugisan telt,mert
miután a szobánkba visszamentünk egyszerűen lefeküdtünk…. (akár
hiszitek akár nem :) )
Tovább »
Címkék: korszakváltó, túra
Az úton már igencsak akadtak
emelkedők. A csapat két
felé is vált. Az egyik gyorsabb csapat elől, a másik lassabb hátul.
A menet azonban mindig két-három alkalommal bevárja egymást,
illetve az új helyekre együtt bicajozunk be. Természetesen az első
csapatban megyek. Az úton egy érdemleges dolog történt. Olyan
szakaszhoz értünk, ahol murvás, köves volt az út. Károly
bejelentette, ennek az eljöttét és azt is, hogy ekkortól
személyesen tehetjük meg a távot, azaz saját tempóban. Ez a rész
tényleg elég gáz volt. Rázkódott az egész bicaj… Gondoltam , ha
most nem esik le semmi akkor máskor sem. Nem esett le, azonban Dova
ekkortájt lőtte ki a
hátsó kerekét, mert ráment egy nagyobb kődarabra és kiszakadt a
küllője. Azóta a bici állapota folyamatosan romlik. A murvás úton én is kipróbáltam
magam. Valójában állandóan hangoztatják, hogy „pörgess”. Rendben,
de eléggé elfogyott a szufla, mire még csak az út felére érkeztem.
Kiálltam. Pisiltem. Majd újra, és úgy gondoltam, teljesen az én
tempómban. A lényeg, hogy utána már egészen rendes útszakasz
következett.
Kolozsvárra beérkezve azonnal egy étterembe
mentünk a bicajokkal, majd mivel nem volt túl sok időnk. A
bicajokat is ide raktuk le. Rohanás a szállásra az átöltözéshez. A
szállásunk természetesen egy domb tetején volt kb 300 lépcsőfokkal
elválasztva és 10 percnyire. Na biztosak voltunk abban, hogy
oda-vissza nem túl soxor fogjuk megtenni ezt az utat gyalog. :) Na
de sebaj, mert maga a szállás azt lehet mondani, hogy a
legkultúráltabb volt az eddigiekhez viszonyítva. Kialkudtunk egy
szobát az első emeleten,majd átvettük az egyen-pólónkat, végül
indulás a szobába és tusolás. A tusolóban éppen rajtam kívül még 2
ember tusolt. Gyorsan nekikezdtem… közben hallom, hogy egyre többen
szivárogtak be és kezdtek beszélgetésbe,… várták, hogy készen
legyen valaki és mehet a csere. Mivel az volt kiadva, hogy időre
legyünk készen, ezért ezt mindenki nagyon komolyan is gondolta… :)
Amikor kijöttem sorfal fogadott.. :) Hááát… ŐŐŐ… Ilyet mindenesetre ritkán lát az
ember. Mindenesetre felöltöztünk és indulás… enni. Kajcsi finom és
kevéske volt. Kicsit rossz elosztásban hozták, és emiatt nem
mindenkinek jutott minden.
Az este programja színházlátogatás. Tőkés
László és még sok híres illetve politikai személyiség jött el a I.
Kolozsvári Magyar Napok megnyitójára. Az eseményre a - több mint -
100 bicajos kanyarodott a színház elé nagy éljenzés közepette.
Sokan fogadtak minket, annak ellenére, hogy Kolozsváron jó ha 18%
magyar nemzetiségű lakik. Megcsodáltunk egy fakerékpárt, a BMX-esek
eladásukat tartották, megtörtént a zászló feltűzése, kaptunk egy
Gyurcsány Ferenc elmarasztaló szórólapot, és végül be a
színházba.
Boklászás, üdítőzés… mivel az ígért előadás
később kezdődött. Végül az emeletre helyezkedtünk és megkezdődtek a
felszólalások. Ezeket nem részletezem, mert a blogom nem politikai
célzatú. A lényege természetesen az, hogy ezt a rendezvényt és a mi
utunkat is nagyon pozitívan értékelték, külön kiemelve Máriusz ezen
szervező tevékenységét. Máriusz országgyűlési képviselő, aki velünk
együtt tekeri le a teljes távot és aki a túra kiagyalója.
Szóval… mellénk ültek a szervező lányok. Ezzel
csak az volt a gond, hogy olyan szépen helyezkedtünk és azért
mentünk az emeletre, hogy sikerüljön esetleg (értsd: biztosan)
korábban elmennünk ha mint jól sejtjük az előadás jelentős része
felszólalásokból fog állni. Na de egy kicsit beszélgettünk… és így
a felszólalásokat is hallhattuk és még jól is éreztük magunkat.
Két székkel mellettem ült Dova. Igazából
mindannyian fáradtak voltunk és meleg is volt és … én is hasonlóan
… szóval egyszercak azt
hallom: „hork… „ asszem jól idéztem :)))) inny mondom ennek se fele
se tréfa…. És hirtelen átvillant rajtam, hogy ez csak a kezdet, bár
nem volt hangos, de elképzeltem a következőt és … jajj nekem,
pánikba estem, hogy majd egy jól irányzott szünetben lesz egy őőőő
oda nem illő hang és megszakítjuk a tisztes felszólalásokat…
hirtelen megböktem Dovát. Felébredt… Azonnal sejtette miről maradt
le :) Meg is kérdezte.. de én már alig bírtam visszatartani a
röhögésemet… ÁÁÁÁÁÁ Cseberből vödörbe. Az egy dolog, hogy nem
fogunk horkolni, de egy jó röhögés sem hiszem, hogy használ
amegnyitó ünnepi beszdekhez (pláne nem az emeleti páholyból, jól
bezengve az épületet) Kétségbe estem.. azaz akartam visszatartani a
röhögésemet… Így csak piszmogások hallatszottak a fejemből… Nem
segített, hogy Dova is „piszmogott”. Uhhh… gondoltam valami nagyon
rosszra és sikerült abbahagyni… Nem árulom el mi volt az!
Tegnap a személyiségi jogokkal kapcsolatos
meghagyásokat kaptam :))))))) a blogom olvasásával kapcsolatosan,
ezért most nem írom le, hogy kik hárman… finoman egyesével
elindultak kifelé integetve, hogy menjünk, de mi ugye nem tudtunk a
szervező hölgyektől. Lassan azonban mégis jobb belátásra fordultak
és gondolom szervezni indultak. Mi is. :)
Én lévén ( és ezt sokszor megkapom) finomkodok
miután Dovát kiengedtem, még 14 másodperc erejéig leültem :) majd
én is ki.
Elhatároztuk, hogy indulunk a Hidi Rock Band
koncertre. Ez is a Magyar eseménysorozat része, így a témánál
maradtunk és ahogy mondani szokták: „emeltük az est fényét” Egy
kört tettünk.. Főtér. (megkérdeztem egy Román csajszit, aki
egyetlenként a téren gépet használt, és aki csak románul tudott, és
aki tudott angolul, és végül megértette, hogy azt kérdeztem: VAN -E
WIFI, és amire azt válaszolta VAN) (amikor ide értem egy
pontot láttam a mondat végén és a kurzorral és dellel nem tudtam
kitörölni … kiderült hogy a monitor koszos :)))) kicsit fáradt vok
?? )
Szóval végül a Hidi Band-et is megnéztük akik
elött lányok őrültködtek. De végül Csaba megkérdezte őket hogy
eljátszanának egy Deák Bill-t és a nemleges válasz miatt
odébbálltunk.
Meg kell mondjam a város szép, nagyon is szép.
Valahová szerettünk volna beülni de mivel bicivel voltunk ez csak
egy kiülős hely lehett volna. A Hidi egyik szervezője elmond merre
menjünk és jellemzően a helytől 10 m-re adtuk fel a megtalálását.
Találkoztunk viszont egy sráccal aki autóval utazott fel
Kolozsvárra, hozva a bicaját és éppen azt kereste hol is vagyunk.
Útba igazítottuk.
Végül visszamentünk a vacsihelyre és
letámasztottuk a kerékpárokat. Egy kiülős és kimondottan kafa
helyre mentünk és én még egy spagettit Dova pedig egy pizzát
bevágott. Természetesen teát ittunk :)
Ezután fel és alsz….
Tovább »
Címkék: korszakváltó, túra
Reggel elég nehezen ébredtünk, picit kevés volt az éjszakai
alvás. Már az ablakokból látni lehetett, hogy készítik a reggelit.
Virsi, mustár ketchup és tea. Uhh a tea nagyon forró volt és nagyon
édes. Nyelv szőrtelenítés után mindenki elment pakolászni. Az
induláshoz felkészült a csapat. A székelyhídi polgármester felkérte
a rendőrséget, hogy kísérjenek minket, de ez a későbbiekben már nem
volt elvárható.
A faluból kifelé nagyon sokan üdvözöltek
minket. ÉÉÉs elindultunk. A mai szakasz nem lesz kevés, de
összességében nem lesz túl megerőltető sem. A menet gyorsan haladt.
Megint sebességünk a 30km/h-t verdeste. Az útról idő
hiányában inkább a képek beszéljenek... majd írok ;) ami biztos
sokat beszélgettem, sokat mentem és egyre szebb tájakat láttunk.
Lassan összeszokik csapat. (képek a jobboldali linkkel....
)
Beértünk Zilahra igaziváros, viszont az utak…
Brrr… Annyi kátyú, hogy számolni lehetetlen. A rendőri biztosítás
viszont tökéletes. Fura módon a rendőrök jelentős része nő volt.
Elérkeztünk a szállásra, a magyar református kollégium udvarára.
Lepakoltunk, és máris a bemutatóhoz invitáltak minket. Amíg arra
várakoztunk Eisenkrammer Károly felkérte a csapatot, hogy
készítsünk egy összfotót, Amihez a BMX csapat, a szervezők, kísérők
is csatlakoztak.
A szállásunk két részben, két egymástól
200m-re lévő helyszínen alakult ki. Az egyikben 2 érőhelyes szobák
(a párok előtérbe helyezésével), a másikban 8 férőhelyesek. Ezen
kellett gondolkozni, hogyan osszuk be magunkat, míg a kajcsihoz
mentünk. Túróscsusza volt amit imádok :) Beosztásban mi 5-en kerültünk egy
szobába és majd kiderül, ki jön még hozzánk.
Vissza a bicikhez, eltettük őket egy zárt
helyre, majd cipekedés a 3. emeletre természetesen. A bicitároló
mindig problémás, de mindenhol megoldódik a védett, elzárt tárolás.
A becuccolás után azonnal a tusolás következik. Fent kiderül, hogy
kimondottan lány részben vagyunk, de ennek ellentmondott a tusoló,
függöny nélküli kialakítása, mely nem éppen előnyös a lányok
számára. Tusolás, majd pakolászás…
Egyszercsak beállított mégegy lány. „Van még
szabad hely?” Előtte éppen Dórit küldtük el, mert bizonytalan volt,
hogy a 3 plusz főt hogyan osztották ki részünkre. És .. hát :))))
persze mivel ennyi ideig nem jött senki gondoltuk van szabad hely,
úgyhogy… igen. Az ok: a másik oldalon (2 fős) a szállás minősége
erősen hagyott kívánnivalót maga után.
Mivel lassan elkészültünk, és elhatároztuk,
hogy szétnézünk… ezért lassan indulóra fogtuk a dolgot. Dova
pénz(nyerő) automatát talált ahonnan pénzt kivéve a költséget az
automata 0 értékben határozta meg, :) ami erősen kétséges. Végül a
nem messze lévő söröző lett a végcél, ahol, nem kevés csapattársunk
már javában „pihent”. Útközben összefutottunk Eisenkrammer
Károllyal és beinvitáltuk. Ő még a bicis ruhában elmondta, hogy
ilyen a szervezés: nekik még sok-sok egyéb teendőjük van és eddig
tart mire a holnapi napra felkészülnek. Megértem, és eme része sok
plusz energiát igényel tőlük. És jól csinálják.
Összehúzogattuk az asztalokat, leültünk és
próbáltunk szót érteni Román nyelven :) amiben végül a csapattagok
segítettek. De ennek ellenére a fagyikehely = jégkrém, később a
fizetéskor a 56 = 5,6 lei… félreértések kialakultak. :) Nem mondom el miről beszélgettünk,
de lassan felrémlett, hogy Tamás és István ismerik a baráti
társaságom egy részét. Kicsi a világ.
Ritának éppen szülinapja volt, melyet a csapattársak egy jégkrém
tortával ünnepeltek meg… Itt végképp lemondtam a sörivásról… Ez nem
az én világom :))))
Tovább »
Címkék: korszakváltó, túra
Hát nem túl sok időm van gépelni. :))) Debrecenben reggel
sok időnk volt. Egyrészt 13 órakor indult a menet, másfelöl déleltt
szabad programunk volt. Ez a szebed program nálam azzal telt, hogy
elkezdtem a blogot írni. Régebben kifejtettem, hogy ez ugye napi
1-2 óra elfoglaltság.
A reggeli nagyon fincsi volt. Tea (kíváló
ízesítésben), vaj,méz, 2 db debreceni kolbász, kalács. Megint
teleettük magunkat. Néhány apróság az amire szükségem volt. Ezeket
a TESCO-ból gondoltam beszerezni, ezért a kajcsi után bevásárolni.
Kenőcsöt akartam, némi arctisztító kendőt, WC papírt, zsebkendőt.
Megkérdeztem a helyieket és kiderült közelben van egy gyógyszertár.
Oda mentem és bevásároltam. Nagyon kérdezgették és persze
elmondtam, hogy merre járkálunk és mi is a cél. Gyorsan
bevásároltam, majd vissza. Blogírás majd fürdés… Uhh nagyon jól
esett este ugye volt vihar eső minden, de reggelre ennek nyoma sem
maradt. Utána 11 kor jött az ebéd, sajttal töltött pulykamell és
borsóleves.
Eltelt az idő, és 13 órakor indulásra készen
álltunk. Debrecenben egy kanyarintásnyi időre elmentünk a debreceni
főtérre zászlóaggatásra, jó nagy éljenzés és…. indulás
Székelyhídra.
Hallom visszafelé, hogy a TV-ben itt ott
megjelenik a csapat, hát ebből itt csak annyi látszik hogy útközben
illetve itt-ott nagy mennyiségben megjelennek a kamerák. Az úton a
határig nagyon jó ütemben haladtunk, a szokásos megállókkal
frissítőkkel kolbász szendvics és miegymás. Hozzáteszem, hogy
továbbra is igaz, hogy lefogyni nem fogunk. :)
A menetrend szerint megérkeztünk a határra.
Erre napra túl sok
menet nem volt tervezve. A határnál szépen kettes sorba
rendeződtünk és onnan végig próbáljuk ezt tartani. Az átkelés
meglehetősen símán történt. A két határőr (a Román és a Magyar)
egyszerre értékelte az igazolványunkat. Úgy hiszem előre szervezett
módon, valójában két pillantás erejéig. Ééés indulás
Székelyhídra.
Hogy pontosan el lehessen képzelni a haladást:
amikor tekerünk egy falun keresztül egyfelöl a sebességünk 30km/h
körüli, másfelöl integetünk a helyieknek akik a rendőri kiséret
illetve a nagy hangzavar miatt kint állnak a házaik előtt és
kíváncsian nézelődnek.
Székelyhídig jó tempóban. Mint kiderült Csaba
esett egyet, azért mert egy bicajos túl hamar szállt le a
bicajáról. Elmondható, hogy minimális baleset történik.
Székelyhídon nagyon nagy és szép fogadtatásban volt részünk.
Egyfelöl a szállásunk itt egy iskolában volt. Megérkezésünk után a
torna terembe mentünk a bicajokkal, ahol azonnal láttuk a hosszú
vacsorára terített asztalokat. A helyiek mosolyogva és kíváncsian
figyeltek minket. Az első, hogy italhoz jusunk, majd némi
névsorellenőrzés, végül akinek kedve támadt színes festékbe
márthatta a tenyerét és egy falra nyomhatta a kézlenyomatát. Ezután
az iskolaudvaron kellemes hűs árnyékban vártuk a Székelyhidiak
bemutatóját, ugyanis nagy izgalommal készültek ránk.
A várakozásban leültünk a földre és
beszélgettünk. A szokásos szalagfeltűzés és protokoll következett
hol a polgármester feltűzte az első román szalagot. Az első
bemutatót az iskolai tanulók adták egy ének-tánc keretében, utána
asszonykórus énekelt, majd keményebb vonalra eveztünk Jöttek egy
hatalmas táncbemutató erejéig és modern tánc, salsa, rock’n roll..
uhh nem győztünk tapsolni. Na és persze a lányok, olyan szépek mint
szegeden ;)) meg
pesten. Nem részletezem a bemutatót kb. egy óra volt. Egyeseknek
sok, de legtöbbünk végig élvezte. Ezután a kísérőink adtak BMX
bemutatót, mindenféle trükkös ugrást trambulinnal. Végül egy-egy
fejenátfordulós bicis mutatvánnyal zártak. Ezután elmentünk
vacsizni. A helyiek egyfajta paprikáskrumplit készítettek hatalmas
bográcsban, savanyúval. Mellé az asztalokon bor és pálinka
;) Hát a hangulat elég
gyorsan a tető fokára hágott :)) Nagyon jó kedéllyállapotban
történt az eligazítás. Tusolási lehetőség az iskolával szemben lévő
strandon vagy egy kijelölt helyen volt lehetséges… és a legtöbbünk
természetesen a strandot választotta. A szállás az iskola
tantermeiben elhelyezett matracokon (saját hálózsákban). Az
elhelyezés úgy történik, hogy a társak összeállnak és ezek szerint
a szervező kirendeli (és átadja) a szobakulcsot. Ekkor mi 10-en
lettünk egy tanteremben.
ÉÉÉÉs irány a strand. Hozzá teszem némi
fehérbor után… A strandon néhány sátrazó vert tanyát, de ezen felül
mi voltunk csak. Amikor beléptem, megláttam a zuhanyzót ami a
strand közepén állt szabadon… odacsoszogtam, benéztem, nagy
sötéséget és - jobban benézve - egy világító feneket láttam. A
tusoló falakkal körülkerített ajtó és függöny nélküli szabad tusoló
volt… Na gondoltam akkor most… betámolyogtam az egyikbe és ….
kaptam jó melegvizet, majd hideg meleget egyaránt, de nagy nehezen
(és ebben nem a sötétség, vagy a vízhőmérséklet-ingadozás játszotta
a fő szerepet) sikerült letusolni. Mindeközben a lányok is tusolni
akartak, ami ahhoz vezetett, hogy mindenki a hasát fogta a
röhögéstől, mivel: „hahó van bent valaki?...” aztán egy jó
körülnézés.. majd „ja.. bocs”.
A fürdés közben halvány gyanú ébredt bennem,
hogy valamit nem normálisan csinálok.. pl. fürdés is lesz majd a
medencében :) … kimentem és azt látom, hogy a vízben egyre több
ember… én is be a medencébe. Többen :) hoztak bort… és lassan egy
medenceparty alakult ki. Mindez egy majdnem teljesen sötét
medencében és általában az egész strandon ha két lámpa égett akkor
sokat mondok.
A vízben aztán jókat beszélgettünk és
vihorásztunk. Egy kicsit többet ismerkedtünk mint addig.
Természetesen bejött egy-két a lebonyolításban közreműködő is. A
hangulat egyre magasabb szintre jutott ami egyébként hangerősségben
is kifejeződött. Mindeközben kezdett hülni az idő, de a jó meleg
gyógyvíz mindezt elfedte. Kitört a vihar, hordta a faleveleket és
ágakat és persze az esőt is a vízbe. Igazából ez már végképp idilli
hangulatot eredményezett. Kb. 60 fő egy medencében :)))) és
mindenki beszél, iszik… Közben készültek a videók és képek a
felvevő csapat által. Hááát…
Valaki halkan megjegyezte, hogy „egy teában
ülünk”… amit persze mindenki meghallott :))) és jó röhögéssel
nyugtázott. Közben előkerült egy tusfürdő… de ha minden igaz
felhasználásra nem került :)) (Na másnap nagy valószínűség
szerint beazonosítottam: ez az én tusfürdőm lehetett, de nem
találtam meg)
Tamással kitaláltu, hogy átnézünk a második
medencébe is amire aztmondták még melegebb víz van benne. Gondoltuk
ez esőben csak jobb lehet.. átmentünk. Ott nem voltak túl sokan, de
azonnal megértettük miért. A lábunkat ahogy beraktuk a vízbe
azonnal mintha ezernyi tűvel szúrkálnának: égetett a víz. Ez egy
igazi termálvíz igen magas hömérséklette, melyetdélután 17kor
enegedtek bele. Utána ez lassan reggelre hül le, olyan
hőmérsékletűre amit az emberek zöme elvisel. Belementünk és szinte
azonnal ugrálva és lábkapkodva kimenekültünk. Az érdekesség, hogy
egy lány mindeközben a vízben hasalt.
A víz a partok a bokánkig, beljebb derékig
majd nyakig ért. Tamással futottunk egyet, majd igen hamar
visszafelé, és végül kiültünk a lépcsőre. Mindezt tapssal
honorálták a többiek. Mindezek után ,amikor jöttek az újak, nekik
is hasonló 5letük támadt és meg is próbálgatták,… Ilyen meleget én
még sosaem éreztem.Végül volt ki úszott a végéig s ott még
ki is ment.
Éjfélkor a gondnok jelezte, hogy záróra… Ekkor
újra letusoltam, majd elindultunk visszafelé. Az alváshoz picist
forgot a világ, de sikerült mindet elrendezni lefeküdni majd
aludni.. Nagyon jó nap
volt és nagyon rendesek voltak a Csíkszeredaiak.
Az elváshoz visszabotorkáltunk a vizes,de már
nem esős úton a szállásra, majd igen gyorsan elaludtunk.
Tovább »
Címkék: korszakváltó, túra
Reggeli indulás után elég rendes tempóban 30km-t tettünk
meg egyhuzamban. A pihenőben szokásos ellátás, melyet
teherautóról,... kirakott asztalokkal oldottak meg. Tulajdonképpen
svédasztalos ellátás. Ilyenkor mindenki lazul... háttérben egy
tucat fiú könnyít magán. Fura módon lányokat nem látni...ők
párologtatnak :) (Tényleg a lányok hogy
csinálják????)
Innen viszont két csapat alakult: egy gyorsabb és egy lassabb.
Valójában végül nagyrészt megvártuk egymást.
Talán a nap nagy érdekessége a Hortobágy, melyen
keresztülvágtunk, és melyet bicajjal feleségemmel egyszer már
meglátogattunk. Így az út ismerős volt. Hortobágyon elcábultam.
Sajnos az üdítők nem hidegek (de ez nem is elvárás) én mégis vettem
egy jéghideg vadmálnát :)) Mások sörzöttek... Szondát a rendőrök
nem hoztak :)))
Az ellátásról azt hiszem többet nem regélek: full (itt
kaptunk szeletelt dinnyét is)
A napi 120 km egyszerűen elsuhant.
Folyamatosan beszélgettünk... sokan vannak akik szinte állandóan
tekeregnek. Egy lány például alapból "tekergő", de már minden
sportot kipróbált sárkányrepülés, vizisí, ejtőernyő... vadvízi
evezés... El camino... Hát kérdeztem, hogy mit nem... de nem tudott
olyat mondani.. Végül kiderült: még nem ugrott gumikötéllel :D
:D
Egy érdi csapattag elmesélte, hogy bár nem állandóan bicajozik,
de próbálta már a bekerekezést a munkahelyére. Ugyanabban a cipőben
jár mint én... Az ember leizzad mire beér és ezt kell próbálnunk
minimalizálni reggelente.
Kiedrült az is hogy Szeged környékéről többen vagyunk mint
gondoltam eredetileg, szép lassan megtaláljuk egymást.
Tetszik az embereknek a tükröm :))))) Ezen nem csodálkozom, de
azon már igen, hogy eddig egyetlen alkalommal találkoztam egy
szembejövő csapatban egy sráccal akin hasonló volt. Ez nem most,
hanem még ha jól emlékszem skóciában volt. Fura. A
sisak-visszapillantó egy nagyon jó találmány, mertnem csak egy
szögben látsz vissza, hanem ahogy neked tetszik, másfelöl pedig nem
törik össze és nem lopják el, mint az én előzőimet.
Feltettem egy mini kamerát is Dova jóvoltából a sisakra. Ennek
képeit is fel fogom tenni a KÉPEK albumba ahol mindent
megtallhattok. (Jobb oldali link). Jelenleg az összes kép
szerepel.
Egy tanár elmondta, hogy amikor a gyerekeket kíséri mindig
dilemmába (2 láma) esik, hogy előttük, vagy mögöttük menjen,
de ezzel a visszapillantóval esetleg ezt is meg tudná oldani.
Szerintem lehet.
Elértünk Debrecen-Kismacs-ba, ahol a polgármester fogadott
minket, azonban senki sem számított arra, hogy egy fekete felhő
jelenik meg :) emiatt villámlátogatás lett a dologból , hogy talán
még az eső előtt Debrecenbe érjünk. Azért arra jutott idő, hogy a
csapatból kiderüljön, hogy a polgármesterrel együtt már karikázott
egy ember.
Innen rohamtempóban mentünk. A rendőri kiséret mint mindig a
maximumot hozta. Erről majd videók is lesznek. Az utolsó kanyarban
ért minket az eső első szele. DE.... ez nem volt akármi szél és nem
túlzok.. egyszerűen elborított minket a gally és por, és az ereje
majdnem feldűtött minket le kellett szélni egyeseknek.
Beestünk egy Galériába... 100 bicis :))))
Utolsó pillanatban mindenki, mert elkezdett zuhogni és fél órát
abba sem hagyta.
Dova pár társával a második csoportban volt és ők egy kocsmában
"vészelték" át a záport. Mi István jóvoltából sörzöttünk ...uhh
Sajnos így a szépen tervezett fogadtatásból nem lett semmi, de
ezzel sajnos nem lehetett számolni. Így alakult.
Bicajjal mentünk a csepergő esőben a szállásra,ami egy katonai
létesítmény kollégiuma. Azonnal vacsi... ami babgulyás volt. Nem
akármilyen sűrű, tele mindennel... hát mindenki minden újját 5x
megnyalta. Egyszerűen mindenkinél csak az jön elő: LEG
Tudjuk persze, hogy a túrának van politikai felhangja, és lehet
hogy emiatt is legalább a magyarországi oldalon... de ettől
függetlenül, vagy ezzel együtt...szép teljesítmény és nagyon jó
szervezettség. Azt nem tudom hogyan lehet azt leszervezni, hogy
márpedig a babgulyás olyxan jó legyen ... hogy....
Este még Dovával kimentünk üdítőt vásárolni, miközben kicsit
beleszólt a munka. Telefonáltam és számítógépeztem. De arra azért
futotta időből, hogy 5 percet beszlgessünk lefekvés előtt.
Hááát... A szobatársam szerint: "Gábor este kérdeztem, hogy
becsukjam az ajtót, és azt látom, hogy fejed a párnán előrenéz, és
gép bekapcsolva és .. már a bárányokat számoltad. :)))" Igen
