Az éjszaka egyszerűen nagyon jót
aludtam. Nem tudnám megmondani miért, de reggel frissen ébredtem…
és korán. Dován rajta még a szélgép…. :)))
Szélgép: ez egy olyan szerkezet ami a
horkolást teljesen megszűnteti. Nem olcsó de hatásos szerkezet. Egy
maszkból és egy elektronikus gépből áll. A gép elemzi a
levegővételt és ehhez szabályozz a levegőáramlást és ezzel
megszűnteti a horkolást. Ránézésre egy légzőkészülék :)))) Korábban
egy szálláson ahol nem volt áram egy hosszabbítóval vezettük oda,
és kérdezték miért. Mondtuk életmentő készülékhez kell… Ez egy
ilyen teljesítménytúrán hülyén hangzik :)))))
Reggel lementem és első dolgom az volt, hogy
wifi-t keressek, hogy feltölthessek. Hát részben sikerült is. Friss
volt az idő is. Az indulás a fő térről a BMX bemutató mellől volt
tervezve, úgyhogy összecsomagoltam és lementem blogot írni.
Az indulás előtt a polgármester feltűzte a
szalagot és utunkra engedett. Sokan jöttek el még ilyen „másnap”
is.
A táj, - ahol keresztülmentünk - hihetetlen,
és még azt mondták, akiket megszólítottunk, hogy még szebb lenne
arrafelé amerre nem megyünk: a magas hegyek között. Nincs mit
mondani erről, pár képet készítettem talán azok beszélnek. A táv
nem volt hosszú és az előző napok után már nem volt keményebb sem.
Mindenki jól bírja. Eddig egy igazi nagy esés volt, ahol a mentőnek
„ragasztottak”, szalagoztak, kentek. ( kisérőink: mentősök,
szerelőbrigád, a kajáskocsi. )
Ezt a szakaszt igazi libasorban tettük meg, de
mindenki nagyon boldog volt. Persze másfelöl szomorú is, hogy
elérkezünk utunk utolsó állomására.
Útközben egy forráshoz értünk (Izvorul Lobogó
forrás), melynek vize szódavíz szerű volt (kicsit vasas).
A következő település a világ legmagasabban
fekvő magyar települése (860m). Huszárok fogadtak bennünket sok
lóval és jó szóval. Uhh... már ez nagyon tetszett mindenkinek,
hasonlót még nem láttunk. Minket felvezetve a huszárok végig
énekeltek az úton, mi pedig próbáltuk követni őket szóban és kerákpárral is.
A faluba beérve éljenzés és integetés.
Látszott hogy boldogok és örülnek nekünk. Egy hatalmas pajtaszerű
helyen megvendégeltek minket. Körbejártak a házigazdák és
mindenkivel próbáltak beszélgetni. Mindig ugyanazt tudnám csak
leírni: nagyon jó érzés volt.
Kugli újra megkapta és én is rendesen. De még
rajtunk kívül asszem a csapatból jó sokan. Uhh.
Sírtam :((( pedig nem állt szándékomban csak
jött.
Úgy kezdődött, hogy miután mindenki
megtöltötte kulacsát és megevett pár helyi sütésű kalácsot…
szalagot akasztottunk. A polgármester köszöntött és megköszönt
mindent. Végül a huszárok rázendítettek pár dalra. Végül a
Székely-himnuszra.
Uhhh
Semmi nem utalt arra, hogy a közepén majd
elindul bennem valami… Ott álltak és nem csak énekeltek.. sokkal
többet sejtetett ez egész, amit nem tudok elmagyarázni… és most
írva is ugyanazt érzem…
Próbáltam visszafogni, és részben sikerült is…
a végén oldalra nézve láttam, mintha nem én lennék az egyetlen.
Odamentem Kulgihoz és azt mondtam „megadták neked”… de többet nem
tudtam mondani…. Gyorsan igyekeztem megkeresni a napszemüvegemet…
bár ez sem segített…. Szerencsére elindultunk.
Huszárok elől, mi utánuk.
A falu végén a huszárok az út két oldalán
sorakoztak fel és …
közöttük, haladtunk át. Végül ez betett nekem. Elsírtam magam. Nem
érdemeltem meg semmilyen formában mindezt….
…
Végül azért már tudtunk beszélgetni is… A táj
pedig hihetetlen szép. Nem sokkal a falu után találtunk egy
domboldalon fényképezgető jegyespárt, akiknek ma lesz épp az
esküvőjük. A faluban ennek láttuk nyomait korábban.
Csíkszereda előtt megálltunk egy kicsit
fényképeszkedni és átvenni egyenpólonkat. Utána elérkezett mind
látványban mind bicajos élvezetben az utunk talán egyik
legmegragadóbb része. kb 8 km-en erősen lejtő úttest és a 800m-ről
estünk le ha jól emléxem (majd utólag javítom) 400m-re.
Csodálatos kilátás, elképesztő sebesség, és mindezek mellett,
mindenki vigyázott a másikra. Baj nélkül épségben jutottunk le
Csíkszeredára egy tökéletes minőségű úton.
Amikor a városba beértünk, szinte azonnal egy
sörgyárba botlottunk sokak örömére.... Hát itt vagyunk... Már
szokásosnak mondható fogadtatásban volt részünk. Integetés
oda-vissza, köszönés, érdeklődés… szóval…
Megérkezve,... köszöntöttek bennünket. Először
BMX bemutatót tartottunk, majd következett egy pódiumon a
szalagkötés. Végül mindannyian a pódiumon köszöntöttük a
várost.
Egy kellemes műsort néztünk végig, ami
tetszett mindenkinek, és melynek végén össztánc követezett. Én is
beálltam és próbáltam a lépést tartani.
Végül elindultunk Csíksomlóra, a
szállásunkra, huszáros felvezetéssel! Szállásunk egy nagy épület
számos szobával éshelységgel, méteres vastagságú falakkal. Ebédünk
káposztaleves és egy érdekes tésztás húsos étel volt. Mindenkinek
tetszett. Az épület maga egyszerre régi és modern. Mindenféleképpen
figyelemre méltó.
Kipakoltunk, de úgy gondoltuk a fürdés ráér.
Menjünk fel a közeli dombra, melyet már korábban kifigyeltünk
magunknak... Előtte italból bevásároltunk, majd indulás.
Domb. Kb 45 fokos lejtővel. Kálváriát jártunk.
Az ott elhelyezett 12
keresztet néztük meg sorban. Míg a többiek egészen a dombtetőig
jutottak, én félúton megálltam. Mivel 5x csúsztam meg, amit a
csatos cípő és a kövek összhangja hozott.
Leültem és mondtam a többieknek, hogy majd megvárom őket. Végül
egyedül maradtam. Előttem hatalmas kilátás,... háttérben hegyek,...
a nap éppen lement, balra jobbra fenyőfák és alattam hatalmas
mélység (bár lejtő, de… ) Nagyon jól éreztem magam. Elővettem a
teát és ittam.
Később elindultam lefelé, és a már a pázsitos,
de még mindig hatalmas magasságban újfent leültem és egészen fél
órát üldögéltem. Nagyon jó érzés volt.
Végül egyszercsak szükségét éreztem, hogy wc-re leljek, hát bár a
természetben voltam… mégse :)
Szóval elindultam
visszafelé… de útközben a domb alján összefutottam egy idős
hölggyel, akit megszólítottam és beszélgetni kezdtünk … majd fél
órát, mire a többiek is másfelől előkerültek.
Kifaggattam,... és Ő is engem :) Nem tudom
elmondani mi mindenről beszélgettünk, csak pár gondolat. Egyfelöl a
magyarok sok-sok román szót vesznek át és használnak. Ők a férjével
más falukból jöttek (a környékről), de mai napig nem igazán fogadta
őket be a közösség, másképpen kell egy picit beszélniük is… 5
gyereke közül 1 van otthon 18 éves lányuk, míg a fiuk Budapesten
tanul. Elmesélte azt is, hogy pesti fia annak barátnőjével jött
nemrégen haza és micsoda mókás dolgok történtek. Például kérdezte a
lányt, hogy kér e borvizet, amire azt válaszolta, hogy inkább csak
vizet kérne. Megmondtam neki hogy én sem tudom mi az a borvíz
:))))) mondta: szódavíz (ásványvíz). (Csaba tudta.)
Szóval sokmindenről beszélgettünk… végül
vissza a szállásra.
Érdekes módon vacsora fogadott minket.
Kajcsiztunk, majd fürdés, végül….
Össztánc!!!!
A lenti teremben a helyi legények és lányok
tánctanításba fogtak, mely tevékenység egészen hajnali 1-ig
húzódott. Nagyon jó hangulat alakult ki, és mindenki ropta. Voltak
itt játékok, bújj-bújj zöldág, harcos, párkereső… Illetve rendes
táncok. Hát jobban leizzadtunk, mint a hegyre menetben vagy akár a
biciklizésben.
Dovától elkértem a kamerát és felvettem vele
pár lépést és eseményt. A „táncoktatók”-nak nagyon megtetszett és
már licitáltak hogy mennyiért vennék meg. Megadtam Dova számát,
majd vele intézik.
Nagyon jó érzésekkel és szomorúan indultam
aludni. A hely talán az eddigi legotthonosabb és kényelmesebb volt.
Szinte azonnal elaludtam.
Tovább »
Címkék: korszakváltó, túra
Reggel az indulás simán ment és azonnal
lejtővel kezdtünk :) tetszett mindenkinek. Amikor megtörtént az
első szétválás én a kettes csapatban folytattam. Sajnos a pontos
helyeket majd utólag tudom idő híján megnevezni, de a lényeg, hogy
útközben itt már igazán szép tájakon mentünk keresztül. Fura, mert
korábban is azt gondoltam, hogy uhh de jó, de még mindig lehet
szebb :)
Egy elágazásnál két helyi falu közössége
fogadott minket. Terített asztalokkal, gyümölccsel és főként nagyon
jó szívvel. Természetesen felkerült a helyiek szalagja a botunkra.
Elmondták, hogy a korábbiakhoz hasonlóan nagyon örülnek az
utunknak.
Egyre inkább érzem azt, hogy az emberek itt
mások. Mindenki örömmel fogadott eddig minket legyen az magyar vagy
román nemzetiségű. Volt aki tudta, kik vagyunk és miért… de sokan
voltak, akik „csak” egy együtt tartó csapatot láttak bennünk.
Mindenféleképpen elismerést és bíztatást kaptunk. Mindemellett
azonban …. nem mondják ki… próbálják elmondani, de szépen lassan
átjön, átszivárog… valami. Nehéz megfogalmazni. Olyan ez, mint
amikor csepeg a víz: egy két csepp még nem a világ, de 1 óra múlva
tócsa lesz, később pedig… Lehet hogy csak nekem jön ez így le.
Csepeg belém felőlük valami, amihez a szónoklatok kevesek, az
emberek az utcán integetve is csak egyek…
Még nem tudom… pontosan mi ez.
Kérdeztem a helyieket, hogy ők készítették-e a
szendvicseket és persze hogy igen :) Megköszöntem.. a magam
nevében, végül is külön-külön egyek vagyunk. Elindultunk tovább.
Sok sok emelkedő és lejtő (melyen 50km/h-val hasítottunk :)
Mindenki nagyon élvezi. Nem egyszerű, de nagyszerű :) Az átlagsebességünk nem
tudom mennyi, de normál terepen a megszokott a 28-30km/h.
Megérkeztünk egy településre ahol, nem tudtuk
mi vár ránk, csak annyit, hogy ebédet kapunk. Bekanyarodtunk egy
hatalmas udvarba ahol egy nagyon szép épületet láttunk. Ez első
csapat már felderítette a terepet. Ez egy gyermekotthon.
Uhh. Máshol sem láttam még ilyen helyet és nem
is voltam még. Kétszintes nagyon szép épületben gyerekek
integetnek. Az otthon vezetője elmesélte, hogy hogyan működnek és
milyen készültségi állapotban vannak. Ennél bővebb információt
kaptam egy magyarországi magyar önkéntestől: a gyermekotthon 150
fős, jelenleg 50 gyermek kap benne helyet. A segítők önkéntesek a
világ bármely tájáról. Egy japán önkéntes egy hónapra jött egy éve
:) Csodálatos rajzokat készít a gyerekekről, amiket majd a képekben
megmutatok. Na és a picik. Erről nem tudok írni, mert otrombaság
lenne legeket írogatnom. Egyszerűek, természetesek, kedvesek,
imádnivalók és legfőképp boldogok! A magyar segítő éppen egy picit
etetett és látszott mindkettőjükön…
Ebédet kaptunk. A leves parasztos csorbaleves
( káposztaleves ) volt. Arra godoltam másodikat nem eszek, de az
meg érdekes fini rizseshús volt. A kiszolgálás (na legyen egy
modern kifejezésem: ) fullextra. Fiatal lányok sürögtek forogtak és
mosolyogtak.
Éltek....
Nem részletezem… nem lehet. Megnéztük belül a
szállásokat is. Kifogástalan lakások. Szóval.. nem én vagyok az
egyetlen aki kedvet kapott…
Indulás. Két csapat. A Medve tavat a helyiek
ajánlották figyelmünkbe, amihez egy emelkedő vezetett. Úgy tűnik
Károly a kettes csapatot a lassú és gyenge csapatnak tartotta,
mivel úgy döntött, csak az egyes csapat mehet fel, a kettes lent
marad.
:))))) Ez mókás… már csak azért mert a kettes
csapatba a másfajta dinamika miatt jöttek át folyamatosan az
emberek, az egyes csapat egyfajta tempóval bír. Igazi sebességbeli
különbség nincs, esetleg összességében 2-3km/h. A legtöbb lemaradás
amiatt van, hogy a pihenőben több időt töltünk. Szóval mivel
önkéntesen lettünk kettesek, önkéntesen lettünk mostantól fél óráig
egyesek. :))))) Tehát volt aki akart az feljött, csak nem volt
szerencsés a kinyilatkoztatás. Helyesebb lett volna: aki akar itt
marad, és utána csatlakozunk egymáshoz.
Felkaptattunk a medve tóhoz. Szép. Olyan, mint
nálunk Siófok kb. Igazán sok magyar rendszámú autót láttunk. Utána
indulás. Kicsit bizonytalanok voltunk, hogy merre van a kettes
csapat (biztosan mögöttünk-e) de ez végül bizonyossággá lett.
Megálltunk és bevártuk a ketteseket. A további út hasonlóan
izgalmas volt. Olyan helyeken tartottunk pihenőket, hogy Skócia
megirigyelhette volna.
Farkaslakán egy kis vásárba csöppentünk, amit
sokan nagyon élveztek. Igazán vásárolni nem tudunk több szempontból
sem. A csomagtér korlátos mind a bicajon, mind az autóban és végül
a buszban is az lesz.
Székelyudvarhely. Megérkeztünk… Csak magyar
szót hallottunk, és az emberek zászlókkal, integetve, volt
aki háza előtt népi
viseletben… uhh… egyszerűen nem lehet leírni.
Bementünk a főtérre ahol az augusztus 20-i
események zajlottak és ahol hangos éljenzéssel fogadtak. A
polgármesteri hivatalban hűsítőkkel vártak, majd megnéztük belülről
a tanácstermet. A polgármester egy nagyon közvetlen és a helyiek
által is rendes embernek tartott figura volt. Elmesélte
Udvarhelyről amit fontosnak vélt,majd Dova kérésére egy székely
viccet is mindenki vidámságára :)))) (Lehetett kérdezni és
Dova azt kérdezte, hogy tudja hogy a rendőrök mesélik a legjobb
rendőrvicceket, esetleg így van-e ez itt is :)))) ) Mindenki
mosolygott. Előtte persze megkérte, hogy inkább a szolídabban
mondaná el, majd inkább ital mellett mondaná el a hivatalos verziót
:) Később egy tanácsos
kérdezte tőlem, hogy. „és mondott egy viccet ??” (De ez egy másik
történet :) Azt is elmondta a polgármester, hogy eddig néha
elfordult, hogy a magyarokat táposoknak mondta, de … soha többé ezt
nem teszi, azért sem mert ez a túra a szemében mint teljesítmény és
mint embertömeg is sokat ér, valamint ennek a politikai háttere
miatt is.
Utána a színpad felé soroltunk, mert azt
kaptuk hírbe, hogy felmegyünk és megmutatjuk magunkat. De addig is
élveztük a hatalmas helyi tömeggel a műsorokat. Népzene, néptánc..
Hozzá tartozik, hogy TV-ben nem jön le. Nem is nagyon nézek ilyen
népi dolgokat, de így látva... teljesen más. Egyébként az úton
végig kapjuk a népi behatásokat és nagyon élvezem. Azt veszem
észre, hogy bámulom az eladást, csakhogy nem nyitott szájjal.
Elkövetkezett a pillanat és a csapat felvonult
a színpadra, örömködtünk, tapsoltak, tapsoltunk, hurráztunk és
mindenki boldog volt :))) Utána indulás a szállásra. Elsőként
szobaválasztás (20 fős szobákban), majd bicik elrakása, kajcsi,
fürcsi, végül szabadprogram. A szabadprogram abból állt, hogy a
20-i forgalomban elvegyültünk. Mindenféle dolgokat árultak, pldául
pálinkát (amit nem ittam :) ), bort, sört, kürtős kalácsot…. És még
sorolhatnám. Az emberek pedig: csodálatosak.
Leültünk 5-öt magammal a tömegben. Dovával
bort vettünk, mi inkább borozunk. Ücsörögtünk, Kugliék elmentek még
sörért. Megkínáltunk egy lányt borral, gondoltam jó ötlet. :)))
mármint rájöttem, hogy én ennyi bort nem fogok tudni
meginni. Elfogadta, és
a barátait is bemutatta, majd mondta, hogy még van egy kis ideje és
leül beszélgetni. Kiderült, hogy a helyi médiasztárral van dolgunk,
persze lehet, hogy túlzok, de valójában
György Szidónia elmesélte, hogy rádióban és TV-ben vezet
műsort, van egy szépség- és masszázs szalonja, és egy párja, aki
éppen most tartja fotókiállítását Keszthelyen. Nagyon jót
beszélgettünk, sokmindent megtudtunk a helyről és környékéről,
beszéltünk magunkról és az útról is.
Sokan köszöntötték Szidóniát, köztük az egyik tanácsos és felesége
is. Közben a tűzijáték is elkezdődött, ami tényleg jól sikerült.
Végül elköszöntünk.
Ezután a Román-Magyar barátság keretében az
asztalunkhoz ült néhány helybéli lány, akik éppen egyikük
szülinapját ünnepelték. Invitáltak minket, hogy menjünk el velük a
Dzsungelba. Ez egy helyi szórakozóhely, melyről korábban hallottunk
már. A buli a főtéren eközben tovább folytatódott. Tánc és zene,
sok-sok Korszakváltós „felügyeletével”. Gondoltuk, hogy a Dzsungel
érdekes lehet, és időnk is van, így négyen elsétáltunk arrafelé.
Sokan voltak, nagyon sokan.
Egyszerűen fogalmazva nem engedtek be
bennünket. Bonyolultabban: csak lányokat engedtek be, mert teltház
volt. Hmm… sokan ácsorogtak ottfelé én kérdeztem, hogy mikorra
várható, hogy be lehet jutni? A biztonsági őr erre nem tudott mit
felelni. Dova kiakadt, majd filmezni kezdett… Na ez így
összességében a biztonságiakat akasztotta ki…. „Mit akarsz, engem fotózol?
Megmondtuk, hogy nincs hely”… és hasonlók. Felsejlett a tápos
kifejezés is.
Utólag más helyen jobban megérthettük, hogy
mit jelent ez. Valójában az erdélyi magyaroknak nagyon sokat számít
az anyaország, Nem akarnak hazatelepülni, itt akarnak magyarok
lenni és magyarul élni. Sokat számít nekik, hogy az anyaország,
hogyan szolidarít velük. Valójában a Magyar Állampolgárság sem azt
jelenti, hogy majd mindenki magyar lesz, hiszen aki akarta az már
meglépte. Ez egy gesztus, mellyel a külföldi magyarokat
ugyanolyannak fogadja el az anyaország, mint a belföldieket. Ez az
érzés nagyon fontos számukra!!
Szóval tápos azt jelenti, hogy eddig úgy
értékelték, hogy az anyaország nem tett túl sokat, nem mert kiállni
mellettük, ami most megváltozott.
Természetesen annyiban hagytuk a dolgot. Dova
kuncogott, hogy azt hitte fotóz, amikor filmezett :) Átmentünk pármétterrel arrébb,
amire a helyiek azt mondták jobb hely. Itt már néhány Korszakváltós
üdögélt… csatlakoztunk.
Beszélgettünk, majd Dova elment a szállásra,
Pitykó belemerült a beszélgetésbe, Kuglival pedig elindultunk a
szállásra. Kugli elmesélt pár dolgot, megosztotta a gondolatait.
Gondolom én is. :)
Mikor a szállásra visszaértünk már egészen
sötét volt (hajnal 2). (Ezt nem is tudom miért írtam le) A szállás
elött 3 helyi fiatal búcsúzott másik csapattársunktól. Velük
kezdtünk beszélgetni. Kugli megkapta a magáét. :))))
Pontosabban… Kugli lelke magkapta azt, amit
máshol nem kaphatott meg csak ott… és csak akkor… és csak azoktól a
fiataloktól! … és hozzáteszem azt hiszem én is. Korábban írtam,
hogy nem tudom pontosan mi is az amit érzek csordogálni… asszem
megvan.
A srácokkal beszélgettünk kb. fél órát. A
helyről, mirólunk és őróluk erdélyiekről. Arról ők ténylegesen
hogyan élnek ott.
Szeretnek minket magyarokat! Fura, de igaz.
Azért fura, mert ugyanakkor úgy tekintenek ránk, mint akik a szülők
vagyunk, és akik elhagytuk őket… de ugyanakkor szeretnek minket,
mert ez az Ő érzésük és ehhez megvan a joguk.
Kugli elmondta, nekik amit pár perccel
korábban nekem is: az sajnálja, hogy eddig nem hallotta ezen földön
a székely himnuszt….. és a fiatalok elénekelték neki.. vele.
Tisztelettel és felejtve az ittasságukat. Utána csend…
Beszélgettünk még… majd jött Dova is
megérkezett, nem tudjuk, hogyan de elé kerültünk :))) Utána fel és
alsz… A 20 fős „kórterem” korántsem volt tele még ;)
Tovább »
Címkék: korszakváltó, túra
A reggeli indulás nem volt túl egyszerű.
Időben megjelentünk regelizni (zsömle, vaj, szalámi, tea …) jól
bekajcsiztunk, majd induláshoz felsorakoztunk. Ekkor jött a hír,
hogy egy kormányzati delegáció érkezik, akiknek a rendri
biztosítása elviszi a helyi erőket. Emiatt később indulunk.
Várakoztunk és beszélgettünk. Tegnapi srácelmondta, hogy gondolt
egyet és eljött, mert mindenfel járt már a világban bicajjal (pl
amierikában is).
Az indulás végül egy óra késéssel megtörtént.
Közben nagyon rendesek voltak a vendéglő házigazdái és nagyon fini
teával kínáltak minket. Végig örömködve kitekertünk a városból.
Útjözben csatlakoztak néhányan hozzánk egy kis tekerés erejéig (egy
öregúr pldául aki egy dombig kísért minket)… Innen a kettes
csoportban bicajoztam.
Azt kell tudni, hogy vannak az egyesek és a
kettesek. Az egyesek állandó tempóban tekernek, mely tempót az élen
haladók határozzák meg. Nekem az volt a bajom, hogy hegyre fel
először gyorsan aztán lassan haladok, míg ők lassítanak egyet a
domb alján és végig pörgetve tekernek. Na ez nekem nem feküdt. A
második csapat egyre duzzad azóta is… és arányaiban most a 70% ot
éri el a „látogattsága”.
Szóval a kettes csapatban csodálatos helyeken
és nagyon jó dinamikával lehetett tekeregni. Az útról a képek
beszélnek, Útközben egy-két helyen megvendégeltek a helyiek.
Egyszercsak egy népesebb mintegy 16 főt
számláló bicajos társaság került mellénk. Ők elénk jöttek ki
Vásárhelyről, hogy velünk visszabicajozzanak. Útközben Annamáriával
beszélgettem, aki nagyon érdekes dolgokat mondott.
Egyfelöl Marosvásárhely erősen magyar lakta
település, mégis harcolniuk kell az utcanevekért és általában
mindenért, mivel a vezetés nem olyan toleráns. Elmsélte, hogy a
normál emberek között a magyar-román együttélésnek semmi problémái
nem merülnek fel, azonban a vezetés általában az aki szítja a
hangulatot. Ő szociológiát tanult a párja hasonlóan egyetemi
végzettségű. Másnap is találkoztam velük, egészen
Székelyudvarhelyig kísértek minket.
Szóval a kátyúkat kerülgetve haladtunk
Marosvásárhely felé. Meg kell mondanom az út már sok sok erős
kaptatót és sok szép lejtőt, sok szép helyet mutatott… Talán a
képek majd beszélnek erről…
Beértünk, és elég sokan fogadtak minket
integetve éljenezve. Az utolsó szakaszán az utnak az állatkert elé
mentünk a fogadóhelyre. Na ez az amin sokan utólag mérgelődtek,
ugyanis a napi utunk legkaptatósabb részén jutottunk oda fel.
Kiszámolták, hogy 15% körüli átlagemelkedésű és hosszában 4km
körüli úton jutottunk fel oda. Mondhatom a nap legmegerőltetőbb
része volt.
Azonban kitűztük a város legmagasabb pontjára,
jól látható helyre a zászlónkat !! :))))) Megérte.
Megtörtént a BMX bemutató, a szalagtűzés, majd
elindultunk a szállásra. A szállásunk minősége elmaradt a
tegnapitól. 5 ágyas szobánkat 1 pótággyal alakították ki, melyet
Dova vett kezelésbe. A legjobb, hogy a megérkezéskor már éreztük,
hogy valami finommal várnak bennünket. Mégpedig babgulyással :))))
uhh
lefürödtünk
átöltöztünk és még arra is volt időnk hogy a boltban vásároljunk
üdítőt. Ezután lementünk megkaptunk a kezünkbe egy asztalt és jó
helyre felállítottuk, majd egy nagyon nagyot kajáltunk.
Igazából az este nagyon nyugisan telt,mert
miután a szobánkba visszamentünk egyszerűen lefeküdtünk…. (akár
hiszitek akár nem :) )
Tovább »
Címkék: korszakváltó, túra
Az úton már igencsak akadtak
emelkedők. A csapat két
felé is vált. Az egyik gyorsabb csapat elől, a másik lassabb hátul.
A menet azonban mindig két-három alkalommal bevárja egymást,
illetve az új helyekre együtt bicajozunk be. Természetesen az első
csapatban megyek. Az úton egy érdemleges dolog történt. Olyan
szakaszhoz értünk, ahol murvás, köves volt az út. Károly
bejelentette, ennek az eljöttét és azt is, hogy ekkortól
személyesen tehetjük meg a távot, azaz saját tempóban. Ez a rész
tényleg elég gáz volt. Rázkódott az egész bicaj… Gondoltam , ha
most nem esik le semmi akkor máskor sem. Nem esett le, azonban Dova
ekkortájt lőtte ki a
hátsó kerekét, mert ráment egy nagyobb kődarabra és kiszakadt a
küllője. Azóta a bici állapota folyamatosan romlik. A murvás úton én is kipróbáltam
magam. Valójában állandóan hangoztatják, hogy „pörgess”. Rendben,
de eléggé elfogyott a szufla, mire még csak az út felére érkeztem.
Kiálltam. Pisiltem. Majd újra, és úgy gondoltam, teljesen az én
tempómban. A lényeg, hogy utána már egészen rendes útszakasz
következett.
Kolozsvárra beérkezve azonnal egy étterembe
mentünk a bicajokkal, majd mivel nem volt túl sok időnk. A
bicajokat is ide raktuk le. Rohanás a szállásra az átöltözéshez. A
szállásunk természetesen egy domb tetején volt kb 300 lépcsőfokkal
elválasztva és 10 percnyire. Na biztosak voltunk abban, hogy
oda-vissza nem túl soxor fogjuk megtenni ezt az utat gyalog. :) Na
de sebaj, mert maga a szállás azt lehet mondani, hogy a
legkultúráltabb volt az eddigiekhez viszonyítva. Kialkudtunk egy
szobát az első emeleten,majd átvettük az egyen-pólónkat, végül
indulás a szobába és tusolás. A tusolóban éppen rajtam kívül még 2
ember tusolt. Gyorsan nekikezdtem… közben hallom, hogy egyre többen
szivárogtak be és kezdtek beszélgetésbe,… várták, hogy készen
legyen valaki és mehet a csere. Mivel az volt kiadva, hogy időre
legyünk készen, ezért ezt mindenki nagyon komolyan is gondolta… :)
Amikor kijöttem sorfal fogadott.. :) Hááát… ŐŐŐ… Ilyet mindenesetre ritkán lát az
ember. Mindenesetre felöltöztünk és indulás… enni. Kajcsi finom és
kevéske volt. Kicsit rossz elosztásban hozták, és emiatt nem
mindenkinek jutott minden.
Az este programja színházlátogatás. Tőkés
László és még sok híres illetve politikai személyiség jött el a I.
Kolozsvári Magyar Napok megnyitójára. Az eseményre a - több mint -
100 bicajos kanyarodott a színház elé nagy éljenzés közepette.
Sokan fogadtak minket, annak ellenére, hogy Kolozsváron jó ha 18%
magyar nemzetiségű lakik. Megcsodáltunk egy fakerékpárt, a BMX-esek
eladásukat tartották, megtörtént a zászló feltűzése, kaptunk egy
Gyurcsány Ferenc elmarasztaló szórólapot, és végül be a
színházba.
Boklászás, üdítőzés… mivel az ígért előadás
később kezdődött. Végül az emeletre helyezkedtünk és megkezdődtek a
felszólalások. Ezeket nem részletezem, mert a blogom nem politikai
célzatú. A lényege természetesen az, hogy ezt a rendezvényt és a mi
utunkat is nagyon pozitívan értékelték, külön kiemelve Máriusz ezen
szervező tevékenységét. Máriusz országgyűlési képviselő, aki velünk
együtt tekeri le a teljes távot és aki a túra kiagyalója.
Szóval… mellénk ültek a szervező lányok. Ezzel
csak az volt a gond, hogy olyan szépen helyezkedtünk és azért
mentünk az emeletre, hogy sikerüljön esetleg (értsd: biztosan)
korábban elmennünk ha mint jól sejtjük az előadás jelentős része
felszólalásokból fog állni. Na de egy kicsit beszélgettünk… és így
a felszólalásokat is hallhattuk és még jól is éreztük magunkat.
Két székkel mellettem ült Dova. Igazából
mindannyian fáradtak voltunk és meleg is volt és … én is hasonlóan
… szóval egyszercak azt
hallom: „hork… „ asszem jól idéztem :)))) inny mondom ennek se fele
se tréfa…. És hirtelen átvillant rajtam, hogy ez csak a kezdet, bár
nem volt hangos, de elképzeltem a következőt és … jajj nekem,
pánikba estem, hogy majd egy jól irányzott szünetben lesz egy őőőő
oda nem illő hang és megszakítjuk a tisztes felszólalásokat…
hirtelen megböktem Dovát. Felébredt… Azonnal sejtette miről maradt
le :) Meg is kérdezte.. de én már alig bírtam visszatartani a
röhögésemet… ÁÁÁÁÁÁ Cseberből vödörbe. Az egy dolog, hogy nem
fogunk horkolni, de egy jó röhögés sem hiszem, hogy használ
amegnyitó ünnepi beszdekhez (pláne nem az emeleti páholyból, jól
bezengve az épületet) Kétségbe estem.. azaz akartam visszatartani a
röhögésemet… Így csak piszmogások hallatszottak a fejemből… Nem
segített, hogy Dova is „piszmogott”. Uhhh… gondoltam valami nagyon
rosszra és sikerült abbahagyni… Nem árulom el mi volt az!
Tegnap a személyiségi jogokkal kapcsolatos
meghagyásokat kaptam :))))))) a blogom olvasásával kapcsolatosan,
ezért most nem írom le, hogy kik hárman… finoman egyesével
elindultak kifelé integetve, hogy menjünk, de mi ugye nem tudtunk a
szervező hölgyektől. Lassan azonban mégis jobb belátásra fordultak
és gondolom szervezni indultak. Mi is. :)
Én lévén ( és ezt sokszor megkapom) finomkodok
miután Dovát kiengedtem, még 14 másodperc erejéig leültem :) majd
én is ki.
Elhatároztuk, hogy indulunk a Hidi Rock Band
koncertre. Ez is a Magyar eseménysorozat része, így a témánál
maradtunk és ahogy mondani szokták: „emeltük az est fényét” Egy
kört tettünk.. Főtér. (megkérdeztem egy Román csajszit, aki
egyetlenként a téren gépet használt, és aki csak románul tudott, és
aki tudott angolul, és végül megértette, hogy azt kérdeztem: VAN -E
WIFI, és amire azt válaszolta VAN) (amikor ide értem egy
pontot láttam a mondat végén és a kurzorral és dellel nem tudtam
kitörölni … kiderült hogy a monitor koszos :)))) kicsit fáradt vok
?? )
Szóval végül a Hidi Band-et is megnéztük akik
elött lányok őrültködtek. De végül Csaba megkérdezte őket hogy
eljátszanának egy Deák Bill-t és a nemleges válasz miatt
odébbálltunk.
Meg kell mondjam a város szép, nagyon is szép.
Valahová szerettünk volna beülni de mivel bicivel voltunk ez csak
egy kiülős hely lehett volna. A Hidi egyik szervezője elmond merre
menjünk és jellemzően a helytől 10 m-re adtuk fel a megtalálását.
Találkoztunk viszont egy sráccal aki autóval utazott fel
Kolozsvárra, hozva a bicaját és éppen azt kereste hol is vagyunk.
Útba igazítottuk.
Végül visszamentünk a vacsihelyre és
letámasztottuk a kerékpárokat. Egy kiülős és kimondottan kafa
helyre mentünk és én még egy spagettit Dova pedig egy pizzát
bevágott. Természetesen teát ittunk :)
Ezután fel és alsz….
Tovább »
Címkék: korszakváltó, túra
Reggel elég nehezen ébredtünk, picit kevés volt az éjszakai
alvás. Már az ablakokból látni lehetett, hogy készítik a reggelit.
Virsi, mustár ketchup és tea. Uhh a tea nagyon forró volt és nagyon
édes. Nyelv szőrtelenítés után mindenki elment pakolászni. Az
induláshoz felkészült a csapat. A székelyhídi polgármester felkérte
a rendőrséget, hogy kísérjenek minket, de ez a későbbiekben már nem
volt elvárható.
A faluból kifelé nagyon sokan üdvözöltek
minket. ÉÉÉs elindultunk. A mai szakasz nem lesz kevés, de
összességében nem lesz túl megerőltető sem. A menet gyorsan haladt.
Megint sebességünk a 30km/h-t verdeste. Az útról idő
hiányában inkább a képek beszéljenek... majd írok ;) ami biztos
sokat beszélgettem, sokat mentem és egyre szebb tájakat láttunk.
Lassan összeszokik csapat. (képek a jobboldali linkkel....
)
Beértünk Zilahra igaziváros, viszont az utak…
Brrr… Annyi kátyú, hogy számolni lehetetlen. A rendőri biztosítás
viszont tökéletes. Fura módon a rendőrök jelentős része nő volt.
Elérkeztünk a szállásra, a magyar református kollégium udvarára.
Lepakoltunk, és máris a bemutatóhoz invitáltak minket. Amíg arra
várakoztunk Eisenkrammer Károly felkérte a csapatot, hogy
készítsünk egy összfotót, Amihez a BMX csapat, a szervezők, kísérők
is csatlakoztak.
A szállásunk két részben, két egymástól
200m-re lévő helyszínen alakult ki. Az egyikben 2 érőhelyes szobák
(a párok előtérbe helyezésével), a másikban 8 férőhelyesek. Ezen
kellett gondolkozni, hogyan osszuk be magunkat, míg a kajcsihoz
mentünk. Túróscsusza volt amit imádok :) Beosztásban mi 5-en kerültünk egy
szobába és majd kiderül, ki jön még hozzánk.
Vissza a bicikhez, eltettük őket egy zárt
helyre, majd cipekedés a 3. emeletre természetesen. A bicitároló
mindig problémás, de mindenhol megoldódik a védett, elzárt tárolás.
A becuccolás után azonnal a tusolás következik. Fent kiderül, hogy
kimondottan lány részben vagyunk, de ennek ellentmondott a tusoló,
függöny nélküli kialakítása, mely nem éppen előnyös a lányok
számára. Tusolás, majd pakolászás…
Egyszercsak beállított mégegy lány. „Van még
szabad hely?” Előtte éppen Dórit küldtük el, mert bizonytalan volt,
hogy a 3 plusz főt hogyan osztották ki részünkre. És .. hát :))))
persze mivel ennyi ideig nem jött senki gondoltuk van szabad hely,
úgyhogy… igen. Az ok: a másik oldalon (2 fős) a szállás minősége
erősen hagyott kívánnivalót maga után.
Mivel lassan elkészültünk, és elhatároztuk,
hogy szétnézünk… ezért lassan indulóra fogtuk a dolgot. Dova
pénz(nyerő) automatát talált ahonnan pénzt kivéve a költséget az
automata 0 értékben határozta meg, :) ami erősen kétséges. Végül a
nem messze lévő söröző lett a végcél, ahol, nem kevés csapattársunk
már javában „pihent”. Útközben összefutottunk Eisenkrammer
Károllyal és beinvitáltuk. Ő még a bicis ruhában elmondta, hogy
ilyen a szervezés: nekik még sok-sok egyéb teendőjük van és eddig
tart mire a holnapi napra felkészülnek. Megértem, és eme része sok
plusz energiát igényel tőlük. És jól csinálják.
Összehúzogattuk az asztalokat, leültünk és
próbáltunk szót érteni Román nyelven :) amiben végül a csapattagok
segítettek. De ennek ellenére a fagyikehely = jégkrém, később a
fizetéskor a 56 = 5,6 lei… félreértések kialakultak. :) Nem mondom el miről beszélgettünk,
de lassan felrémlett, hogy Tamás és István ismerik a baráti
társaságom egy részét. Kicsi a világ.
Ritának éppen szülinapja volt, melyet a csapattársak egy jégkrém
tortával ünnepeltek meg… Itt végképp lemondtam a sörivásról… Ez nem
az én világom :))))
Tovább »
Címkék: korszakváltó, túra
Hát nem túl sok időm van gépelni. :))) Debrecenben reggel
sok időnk volt. Egyrészt 13 órakor indult a menet, másfelöl déleltt
szabad programunk volt. Ez a szebed program nálam azzal telt, hogy
elkezdtem a blogot írni. Régebben kifejtettem, hogy ez ugye napi
1-2 óra elfoglaltság.
A reggeli nagyon fincsi volt. Tea (kíváló
ízesítésben), vaj,méz, 2 db debreceni kolbász, kalács. Megint
teleettük magunkat. Néhány apróság az amire szükségem volt. Ezeket
a TESCO-ból gondoltam beszerezni, ezért a kajcsi után bevásárolni.
Kenőcsöt akartam, némi arctisztító kendőt, WC papírt, zsebkendőt.
Megkérdeztem a helyieket és kiderült közelben van egy gyógyszertár.
Oda mentem és bevásároltam. Nagyon kérdezgették és persze
elmondtam, hogy merre járkálunk és mi is a cél. Gyorsan
bevásároltam, majd vissza. Blogírás majd fürdés… Uhh nagyon jól
esett este ugye volt vihar eső minden, de reggelre ennek nyoma sem
maradt. Utána 11 kor jött az ebéd, sajttal töltött pulykamell és
borsóleves.
Eltelt az idő, és 13 órakor indulásra készen
álltunk. Debrecenben egy kanyarintásnyi időre elmentünk a debreceni
főtérre zászlóaggatásra, jó nagy éljenzés és…. indulás
Székelyhídra.
Hallom visszafelé, hogy a TV-ben itt ott
megjelenik a csapat, hát ebből itt csak annyi látszik hogy útközben
illetve itt-ott nagy mennyiségben megjelennek a kamerák. Az úton a
határig nagyon jó ütemben haladtunk, a szokásos megállókkal
frissítőkkel kolbász szendvics és miegymás. Hozzáteszem, hogy
továbbra is igaz, hogy lefogyni nem fogunk. :)
A menetrend szerint megérkeztünk a határra.
Erre napra túl sok
menet nem volt tervezve. A határnál szépen kettes sorba
rendeződtünk és onnan végig próbáljuk ezt tartani. Az átkelés
meglehetősen símán történt. A két határőr (a Román és a Magyar)
egyszerre értékelte az igazolványunkat. Úgy hiszem előre szervezett
módon, valójában két pillantás erejéig. Ééés indulás
Székelyhídra.
Hogy pontosan el lehessen képzelni a haladást:
amikor tekerünk egy falun keresztül egyfelöl a sebességünk 30km/h
körüli, másfelöl integetünk a helyieknek akik a rendőri kiséret
illetve a nagy hangzavar miatt kint állnak a házaik előtt és
kíváncsian nézelődnek.
Székelyhídig jó tempóban. Mint kiderült Csaba
esett egyet, azért mert egy bicajos túl hamar szállt le a
bicajáról. Elmondható, hogy minimális baleset történik.
Székelyhídon nagyon nagy és szép fogadtatásban volt részünk.
Egyfelöl a szállásunk itt egy iskolában volt. Megérkezésünk után a
torna terembe mentünk a bicajokkal, ahol azonnal láttuk a hosszú
vacsorára terített asztalokat. A helyiek mosolyogva és kíváncsian
figyeltek minket. Az első, hogy italhoz jusunk, majd némi
névsorellenőrzés, végül akinek kedve támadt színes festékbe
márthatta a tenyerét és egy falra nyomhatta a kézlenyomatát. Ezután
az iskolaudvaron kellemes hűs árnyékban vártuk a Székelyhidiak
bemutatóját, ugyanis nagy izgalommal készültek ránk.
A várakozásban leültünk a földre és
beszélgettünk. A szokásos szalagfeltűzés és protokoll következett
hol a polgármester feltűzte az első román szalagot. Az első
bemutatót az iskolai tanulók adták egy ének-tánc keretében, utána
asszonykórus énekelt, majd keményebb vonalra eveztünk Jöttek egy
hatalmas táncbemutató erejéig és modern tánc, salsa, rock’n roll..
uhh nem győztünk tapsolni. Na és persze a lányok, olyan szépek mint
szegeden ;)) meg
pesten. Nem részletezem a bemutatót kb. egy óra volt. Egyeseknek
sok, de legtöbbünk végig élvezte. Ezután a kísérőink adtak BMX
bemutatót, mindenféle trükkös ugrást trambulinnal. Végül egy-egy
fejenátfordulós bicis mutatvánnyal zártak. Ezután elmentünk
vacsizni. A helyiek egyfajta paprikáskrumplit készítettek hatalmas
bográcsban, savanyúval. Mellé az asztalokon bor és pálinka
;) Hát a hangulat elég
gyorsan a tető fokára hágott :)) Nagyon jó kedéllyállapotban
történt az eligazítás. Tusolási lehetőség az iskolával szemben lévő
strandon vagy egy kijelölt helyen volt lehetséges… és a legtöbbünk
természetesen a strandot választotta. A szállás az iskola
tantermeiben elhelyezett matracokon (saját hálózsákban). Az
elhelyezés úgy történik, hogy a társak összeállnak és ezek szerint
a szervező kirendeli (és átadja) a szobakulcsot. Ekkor mi 10-en
lettünk egy tanteremben.
ÉÉÉÉs irány a strand. Hozzá teszem némi
fehérbor után… A strandon néhány sátrazó vert tanyát, de ezen felül
mi voltunk csak. Amikor beléptem, megláttam a zuhanyzót ami a
strand közepén állt szabadon… odacsoszogtam, benéztem, nagy
sötéséget és - jobban benézve - egy világító feneket láttam. A
tusoló falakkal körülkerített ajtó és függöny nélküli szabad tusoló
volt… Na gondoltam akkor most… betámolyogtam az egyikbe és ….
kaptam jó melegvizet, majd hideg meleget egyaránt, de nagy nehezen
(és ebben nem a sötétség, vagy a vízhőmérséklet-ingadozás játszotta
a fő szerepet) sikerült letusolni. Mindeközben a lányok is tusolni
akartak, ami ahhoz vezetett, hogy mindenki a hasát fogta a
röhögéstől, mivel: „hahó van bent valaki?...” aztán egy jó
körülnézés.. majd „ja.. bocs”.
A fürdés közben halvány gyanú ébredt bennem,
hogy valamit nem normálisan csinálok.. pl. fürdés is lesz majd a
medencében :) … kimentem és azt látom, hogy a vízben egyre több
ember… én is be a medencébe. Többen :) hoztak bort… és lassan egy
medenceparty alakult ki. Mindez egy majdnem teljesen sötét
medencében és általában az egész strandon ha két lámpa égett akkor
sokat mondok.
A vízben aztán jókat beszélgettünk és
vihorásztunk. Egy kicsit többet ismerkedtünk mint addig.
Természetesen bejött egy-két a lebonyolításban közreműködő is. A
hangulat egyre magasabb szintre jutott ami egyébként hangerősségben
is kifejeződött. Mindeközben kezdett hülni az idő, de a jó meleg
gyógyvíz mindezt elfedte. Kitört a vihar, hordta a faleveleket és
ágakat és persze az esőt is a vízbe. Igazából ez már végképp idilli
hangulatot eredményezett. Kb. 60 fő egy medencében :)))) és
mindenki beszél, iszik… Közben készültek a videók és képek a
felvevő csapat által. Hááát…
Valaki halkan megjegyezte, hogy „egy teában
ülünk”… amit persze mindenki meghallott :))) és jó röhögéssel
nyugtázott. Közben előkerült egy tusfürdő… de ha minden igaz
felhasználásra nem került :)) (Na másnap nagy valószínűség
szerint beazonosítottam: ez az én tusfürdőm lehetett, de nem
találtam meg)
Tamással kitaláltu, hogy átnézünk a második
medencébe is amire aztmondták még melegebb víz van benne. Gondoltuk
ez esőben csak jobb lehet.. átmentünk. Ott nem voltak túl sokan, de
azonnal megértettük miért. A lábunkat ahogy beraktuk a vízbe
azonnal mintha ezernyi tűvel szúrkálnának: égetett a víz. Ez egy
igazi termálvíz igen magas hömérséklette, melyetdélután 17kor
enegedtek bele. Utána ez lassan reggelre hül le, olyan
hőmérsékletűre amit az emberek zöme elvisel. Belementünk és szinte
azonnal ugrálva és lábkapkodva kimenekültünk. Az érdekesség, hogy
egy lány mindeközben a vízben hasalt.
A víz a partok a bokánkig, beljebb derékig
majd nyakig ért. Tamással futottunk egyet, majd igen hamar
visszafelé, és végül kiültünk a lépcsőre. Mindezt tapssal
honorálták a többiek. Mindezek után ,amikor jöttek az újak, nekik
is hasonló 5letük támadt és meg is próbálgatták,… Ilyen meleget én
még sosaem éreztem.Végül volt ki úszott a végéig s ott még
ki is ment.
Éjfélkor a gondnok jelezte, hogy záróra… Ekkor
újra letusoltam, majd elindultunk visszafelé. Az alváshoz picist
forgot a világ, de sikerült mindet elrendezni lefeküdni majd
aludni.. Nagyon jó nap
volt és nagyon rendesek voltak a Csíkszeredaiak.
Az elváshoz visszabotorkáltunk a vizes,de már
nem esős úton a szállásra, majd igen gyorsan elaludtunk.
Tovább »
Címkék: korszakváltó, túra
Reggeli indulás után elég rendes tempóban 30km-t tettünk
meg egyhuzamban. A pihenőben szokásos ellátás, melyet
teherautóról,... kirakott asztalokkal oldottak meg. Tulajdonképpen
svédasztalos ellátás. Ilyenkor mindenki lazul... háttérben egy
tucat fiú könnyít magán. Fura módon lányokat nem látni...ők
párologtatnak :) (Tényleg a lányok hogy
csinálják????)
Innen viszont két csapat alakult: egy gyorsabb és egy lassabb.
Valójában végül nagyrészt megvártuk egymást.
Talán a nap nagy érdekessége a Hortobágy, melyen
keresztülvágtunk, és melyet bicajjal feleségemmel egyszer már
meglátogattunk. Így az út ismerős volt. Hortobágyon elcábultam.
Sajnos az üdítők nem hidegek (de ez nem is elvárás) én mégis vettem
egy jéghideg vadmálnát :)) Mások sörzöttek... Szondát a rendőrök
nem hoztak :)))
Az ellátásról azt hiszem többet nem regélek: full (itt
kaptunk szeletelt dinnyét is)
A napi 120 km egyszerűen elsuhant.
Folyamatosan beszélgettünk... sokan vannak akik szinte állandóan
tekeregnek. Egy lány például alapból "tekergő", de már minden
sportot kipróbált sárkányrepülés, vizisí, ejtőernyő... vadvízi
evezés... El camino... Hát kérdeztem, hogy mit nem... de nem tudott
olyat mondani.. Végül kiderült: még nem ugrott gumikötéllel :D
:D
Egy érdi csapattag elmesélte, hogy bár nem állandóan bicajozik,
de próbálta már a bekerekezést a munkahelyére. Ugyanabban a cipőben
jár mint én... Az ember leizzad mire beér és ezt kell próbálnunk
minimalizálni reggelente.
Kiedrült az is hogy Szeged környékéről többen vagyunk mint
gondoltam eredetileg, szép lassan megtaláljuk egymást.
Tetszik az embereknek a tükröm :))))) Ezen nem csodálkozom, de
azon már igen, hogy eddig egyetlen alkalommal találkoztam egy
szembejövő csapatban egy sráccal akin hasonló volt. Ez nem most,
hanem még ha jól emlékszem skóciában volt. Fura. A
sisak-visszapillantó egy nagyon jó találmány, mertnem csak egy
szögben látsz vissza, hanem ahogy neked tetszik, másfelöl pedig nem
törik össze és nem lopják el, mint az én előzőimet.
Feltettem egy mini kamerát is Dova jóvoltából a sisakra. Ennek
képeit is fel fogom tenni a KÉPEK albumba ahol mindent
megtallhattok. (Jobb oldali link). Jelenleg az összes kép
szerepel.
Egy tanár elmondta, hogy amikor a gyerekeket kíséri mindig
dilemmába (2 láma) esik, hogy előttük, vagy mögöttük menjen,
de ezzel a visszapillantóval esetleg ezt is meg tudná oldani.
Szerintem lehet.
Elértünk Debrecen-Kismacs-ba, ahol a polgármester fogadott
minket, azonban senki sem számított arra, hogy egy fekete felhő
jelenik meg :) emiatt villámlátogatás lett a dologból , hogy talán
még az eső előtt Debrecenbe érjünk. Azért arra jutott idő, hogy a
csapatból kiderüljön, hogy a polgármesterrel együtt már karikázott
egy ember.
Innen rohamtempóban mentünk. A rendőri kiséret mint mindig a
maximumot hozta. Erről majd videók is lesznek. Az utolsó kanyarban
ért minket az eső első szele. DE.... ez nem volt akármi szél és nem
túlzok.. egyszerűen elborított minket a gally és por, és az ereje
majdnem feldűtött minket le kellett szélni egyeseknek.
Beestünk egy Galériába... 100 bicis :))))
Utolsó pillanatban mindenki, mert elkezdett zuhogni és fél órát
abba sem hagyta.
Dova pár társával a második csoportban volt és ők egy kocsmában
"vészelték" át a záport. Mi István jóvoltából sörzöttünk ...uhh
Sajnos így a szépen tervezett fogadtatásból nem lett semmi, de
ezzel sajnos nem lehetett számolni. Így alakult.
Bicajjal mentünk a csepergő esőben a szállásra,ami egy katonai
létesítmény kollégiuma. Azonnal vacsi... ami babgulyás volt. Nem
akármilyen sűrű, tele mindennel... hát mindenki minden újját 5x
megnyalta. Egyszerűen mindenkinél csak az jön elő: LEG
Tudjuk persze, hogy a túrának van politikai felhangja, és lehet
hogy emiatt is legalább a magyarországi oldalon... de ettől
függetlenül, vagy ezzel együtt...szép teljesítmény és nagyon jó
szervezettség. Azt nem tudom hogyan lehet azt leszervezni, hogy
márpedig a babgulyás olyxan jó legyen ... hogy....
Este még Dovával kimentünk üdítőt vásárolni, miközben kicsit
beleszólt a munka. Telefonáltam és számítógépeztem. De arra azért
futotta időből, hogy 5 percet beszlgessünk lefekvés előtt.
Hááát... A szobatársam szerint: "Gábor este kérdeztem, hogy
becsukjam az ajtót, és azt látom, hogy fejed a párnán előrenéz, és
gép bekapcsolva és .. már a bárányokat számoltad. :)))" Igen
egy képernyőkép szerint .... írás közben aludtam el.. tesóm nagy
mérgére.
bocsi
Tovább »
Címkék: korszakváltó, túra
A szegediekkel útközben össze barátoztunk. Dova akit már
említettem több blog bejegyzésemben tiszteletbeli TBC (Troger Bike
Club) tag, Csaba, István és Tamás. Szóval nagyrészt velük
közösködöm. Jó kis beszélgetések történetmesélések... mielőtt
mindenki el nem borul.
Na de vissza az estéhez.
Amikor Egerbe megérkeztünk már esteledett. A főtéren nagy
fogadócsapat és csomó kamera fogaditt minket. Elég fáradtak voltunk
így leálltunk és bámultunk ki a fejünkből. A csapat vezetőinek
mindig van energiájuk hogy nyilatkozzanak és riportozzanak...
hát... szerintem szednek még valamit (mondjuk MagneB6) :D vagy
az én kondícióm alacsony....
A bicajokat örzötten otthagytuk a téren és elmentünk a Rák
étterembe kajcsizni. A vacsi pörkölt volt... uhh pont kellemes
adag. Utána az italt álltuk magunknak ami Dova jóvoltábol sör és
almalé volt (almalé = nekem).
Innen ment a csapat a szállásra,mely 3 km távolságban volt:
kollégium. A bicjokkat a tornateremben raktuk le (ahol többen
kihasználták a lehetőséget és karkáztak még egyet :) ) majd a
recepción fogadtak minket. Megint csak a szervezés tökéletességére
utal, hogy nem sokat kellett sorba állnunk: név bemondása, kulcs
megkapása, és indulás alszani ...
Én mivel nem vagyok még tróger :) (TBC) egy másik szobába
osztottak másokkal. Utólag kiderült, hogy a "mások" nem jöttek el
így a teljes szoba az enyém volt a TBC mellett. Szóval szépen
mindenki a helyére , lepakolás, kicsomagolás, előtérbe helyezve a
mosdócumók és góóóó a tusoló.
Na nem volt nagy a tusoló, de szép ütemben egymás után letusolt
mindenki. Én természetesen otthagytam a tusfürdőmet amit reggel
ugyanott talltam... :) (kezdődik)
Dova az Eger előtti utolsó emelkedőt kihagyta egy másik
sporttársunkkal egyetemben és felszállt az autóra. Ezért Ő
lefilmezte a befutonkat is, de még fontosabb, hogy ezért egyszerűen
eldőlt és nem mozdult :)))))
Mi többiek megmozdultunk :) és megkérdeztük merre van a
legközelebbi kocsma :)) Persze citromos üdítőt akartam inni.
(Zsóóóóti)... Megtaláltuk... távolról látszott, hogy mi dobtuk fel
a helyet mert csak csapattagok voltak bent :)) Elsőként az
tünt fel, hogy hiányzik egy darab fal.. és mögötte egy asztal ami
körül csapattagok iszogatnak... Kérdeztük mi lett a fallal, mondták
, csak kinyitották az ajtót :))) hihi se lépcső semmi de tényleg
ajtó volt ... 2m magasan :D
Na megvetük a söröket én gondoltam citromosat iszok ugyanis
Zsolti barátom megpróbál erre rászoktatni... :) A pultos hölgy meg
aztomndta elkészíti: vorsodi + fanta citrom ... Háát jobb az
"eredeti citromos sör)... és kiültünk a teraszra (mondam a hölgynek
hogy kivisszük a teraszra a dolgokat jót nevetett , mert terasz nem
lévén a bejárati lépcsőre mutogattam.)
Iszogattunk beszélgettünk, Csabával elfáradtunk, visszamentünk,
elköszöntünk... lefeküdtünk... alsz.
:)
Reggel ébredezés lassan ment, de aztán beindultam... A
reggeli a megszokott étteremben (RÁK) volt. Kolbászos rántotta és
tea. Hmmmm nagyon jól esett és pont elég is volt, pláne hogy nem is
szoktam mindig kajcsizni reggel.
Utána vissza az induláshoz, kis pihi, mindenki tett-vett,
pakolászás, majd végül elérkezett az indulási időpont. Lassan
megérkezett a rendőri kiséret, illetve minden kisérő fölállt. Ééés
góóó. Volt megint kamera, interjú, sok sok búcsúztató, .
szóval jól éreztük magunkat.
Egerből reggel 10 órakor indultunk a terv szerint.
Tovább »
Címkék: korszakváltó, túra
Elkezdődött.... A korszakváltó túra. Korábbiakban már
írtam erről bejegyzést, így csak egy mondatban a lényege:
Baráti bicajozás Csíkszeredára, az útközben érintett
települések meglátogatása.
Indulás
Nem aludtam jól. Összesen munka miatt 4 órát sikerült, és azt
sem nyugodtan. Éjszaka eső esett így biztosra vettem, hogy reggel
hasonló lesz a helyzet (tévedtem). A túra Budapestről a parlament
elől indult. Oda vonattal kellett Szegedről felmenni. Gondom csak a
kerékpárszállító vagonba felszálláskor és leszálláskor
jelentkezett.
A csomagokat a kerékpár vitte és arról nem szereltem le. Így a
felszálláshoz erőművésznek kellett lennem. Próbáltam első kerékkel
felkaptani, de viccesen nézett ki. Utána jött a ..... emelés....
kinyomás :) És éppen sikerült (a világbajnokságokon lehet
látni hasonló erőlködéseket).
A leszállás egy kicsit érdekesebb volt. Arra gondoltam, hogy
szépen leeresztem a kerékpárt. Ha ha ..... Jó nagy súllyal...
szóval egy fokot léptem is le, azonban ez egy csatos cípő a
kerékpárhoz, az alján fém csattal ami a fémen.... uhh szóval
csúsztam egyet, de sikerült rendesen leérnem.
Indulás
 |
|
Származási hely: |
A Kossuth téren már sokan várakoztak. Regisztráció után a
csomagokat fel lehetett adni a szállító teherautóba. A szegediek
közül nem mindenki jött el, de később vártuk a csatlakozót. .... és
nem utolsó sorban ismerőssel is taliztam :)
Az indulás 10 óra után pár percel kezdődött. Elsőként Budapesten
kavarogtunk. Onnan agészen Egerig rendőri biztosítással haladtunk.
Ez azt jelenti, hogy mindenhol lezárták a keresztező forgalmat így
alig kellett lassítanunk végig.
Természetesen voltak megállók, ahol a helyi polgármesterek
fogadták a csapatot. Fissítő, ennivaló, kis bemutatkozás és
bemutatók követték egymást. A megállók száma a tucatot
érintette.
Végig nagyon jó ütemben haladtunk. Nagyon soxor a 30km/h de
folyamatosan a 25km/h sebesség volt a jellemző. Összeségében az
átlagunk 24km/h lett.
Útközben Dova barátomnak nekiütközött egy kerékpáros, de
szerencsére egy csalingázáson kívül semmi sem történt.
Sokan jöttünk össze. Beszélgettem sok emberrel, idősebbel és
fiatallal. Akik eljöttek így vagy úgy sokat bringáznak, ami azt
hiszem előfeltétel egy ilyen távhoz.
Nagyrészt könnyű sík terepen hajtottunk, csak a végén volt Eger
előtt egy jó nagy emelekedő, ami mindenkit igencsak
kifárasztott.
Ellátás, szállás, szervezés
A szervezésről csak legekben lehet beszélni. Szóval mivel
szponzorált esemény a díj 25000 Ft volt. Ezért kapjuk:
- Rendsőrségi kíséret (minden kereszteződés lezárva
biztosítva, csak át kell hajtanunk)
- Sok-sok megálló frissítőkkel (banán, rántothúsos szendvics,
paradicsom, keksz, paprika, dinnye, üdítő (ásványvizek, energia
üdítők stb.))
- Szállások ( jelen magyarországi szakaszokon kollégiumok (civil
és katonai)
- Reggeli, ebéd, vacsora (kiadós, életemben ennyit nem
ettem, és FINOM!!)
- Pontos útvonalvezetés és havária tervek (minden előre
leszervezve, a kisérőautók terített asztallal várnak, ha esik a B
terv lép életbe és azonnal tudunk biztonságos helyre
jutni
SZÓVAL !!! : Egyszerűen nem lehet jobb
szervezést kérni. Nem hittem hogy ennyire jól is lehet
csinálni!!
Most
Most reggel van aug. 15. És lassan megyünk reggelizni az
étterembe úgyhogy hirtelen ennyi majd folytatom ezt a bejegyzést
is.
Tovább »
Címkék: korszakváltó, túra
kb. 80km
2010. július 30 - 2010. augusztus 4-ig.
Résztvevők: Ági, Én, Bence, Réka
A túrát összevissza tervezgettük, és végül az alábbiak szerint
valósult meg. Egyfelöl nem volt konkrét indulási időpontunk. Na ez
soksk számára kiakasztó lehet. A lényeg, hogy úgy indultunk, hogy
az időjárás jó legyen és a készülődéssel is a végére
jussunk.
A Vaterán vásároltam két Salewa sátrat (egy 2 és egy 3
személyeset). Ezt próbaként felállítottuk. Az állítási idő
sátranként 15 perc körül alakult. Végül mivel négyen mentünk plusz
két hálózsákra, és négyünkre kellett mindenfélét pakolni (2 gyerek
és 2 felnőtt).
Utazás
Szóval Szombat délelőttre elkészültünk. A túrát 4 kerékpárral (2
KTM túra és 2 gyerek mountainbike) terveztük. Nekem ingyenes a
kerékpár szállítás a vonaton de a családtagoknak nem.
Kerékpáronként a díj 1000Ft lett, melyet a vonaton tudtunk
megvenni.
4 kerékpárral a vonatozás nem egyszerű. Németországban a peronok
úgy vannak kialakítva, hogy kb. szintben legyenek. Magyarországon
erőművésznek kell lenni, hogy a megpakolt kerékpárokat feltegyük a
vonatra. Ági meg sem tudta emelni a kerékpárt, így kialakítottunk
egy rendet a szállításra. Itt kezdődött a neheze... 3 átszállás
:)))
Az indulás előtt olyan utat néztem ki a menetrendből, melyen
kerékpárszállító vonaton jutunk el Tiszafüredre. Algyő-Szeged
esetében azért sikerült nehezen felrakni a kerékpárokat, mert a
kocsiban már volt két kerékpár és így éppen 6 kerékpár fglalt el 2
rendelkezésre álló helyet. Mind a kalauz, mind az utasok
engedékenyek voltak. Ekkor éreztem meg először, hogy menniyre más
többesben utazni.
Szegeden a leszállás viszonylag símán ment, azonban az én
kerékpárom érezhetően súlyosabb mint a többieké. Átkocogtunk a
Ceglédre induló vonatra, majd letámasztottam a kerékpáromat, és
felszálltam, hogy belülről kinyissam a kerékpárkocsi ajtaját. Bent
már vagy 8 kerékpár álldogált.
A kerékpárok tulajdonosai segítettek feltenni a vonatra a 4
bicajt, majd egy pókkal kirögzítettem őket és végre leültünk.
Cegléd is izgalmasnak ígérkezett, hiszen aluljáró rendszeren lehet
közlekedni. A leszállásnál a többi bicajtulajdonos segédkezett és
így gyorsan és könnyen sikerült a művelet.
Cegléd állomáson 10 percünk volt a szolnok felé tartó vonatig.
Én megkérdeztem egy forgalmistát és kiderült, hogy nem kell peront
váltanunk, jó helyen vagyunk. Ági összetalálkozott Zsuzsannával,
aki a Gyík utcai lakásunkat vásárolta meg 2002 környékén.
Elbeszélgettünk. Kiderült, hogy Ő egy jógatáborba utazik.
A felszállás izgalmas volt először is mert: az ember honnan
tudja meg, hogy a kerékpárszállító kocsi éppen a vonat mely részén
lesz elhelyezve? A kerékpárokkal nem lehet bárhol állni, mert a
felszállás jóval több időbe kerül, mint gyalogosan. Tehát ha lehet
csökkenteni kell az időveszteséget.
Én azt választottam, hogy hátrébb állok a sinektől hogy jobban
belássam a pályát, másfelöl feljebb megyek a menetiránnyal szemben,
hogy az orrom előtt elsuhanó kocsik oldalán korábban észrevegyem a
kerékpáros jelzést, és így még a vonat mozgásakor arrafelé tudjak
haladni a kerékpárral. Legegyszerűbb esetben az utolsó kocsi lesz
az, azaz leghátulk ahol nézelődök.
Szóval felkészültem... vonat jött.... első kocsin megláttam a
jelzést... azonnal jeleztem a többieknk, mejd félúton elakadta a
szavam, mert megláttam a vonat közepén is egy kerékpáros jelzést
(ez ideálisabb volt mert nem kellett sokat kerekezni).
Megállt a vonat, emberek fel... előttem egy bácsi gondolkozóba
esett és nézett balra tépelődni kezdett, hogy ... végül fogalmam
sincs min tépelődött mert erre nekem nem volt időm. A kocsi
kialakítása szerint normál személyvagon aminek a végoldali peronja
volt kerékpárszállításra kiképezve, ezért a felszállás az utasokkal
egy helyen történt.
Rászóltam az úriemberre, hogy legyen szíves felszállni, mert még
4 kerékpárt kell feltennem az indulás előtt. Erre a barátságtalan
válasz, hogy ide ne szálljak, mert a kerékpárszállító vagon a vonat
elején található. Szoktam érezni, amikor megszakad bennem valami..
ez nem túl gyakori, és vannak fokozatai :) most csak annyi történt,
hogy éreztem ezt a pattanást és azonnal vadász üzemmódba kapcsoltam
:)))
Jelen esetben ez azt jelenti, hogy ellentmondást nem tűrő hangon
kijelnettem: "Ezen a helyen kerékpárjelzés van, így ide fogom
feltenni a kerékpárokat és... most !"
Az öregúr egy pillanatra nézelődött, de elég gyorsan és csendben
belátta igazamat és felszállt a vonatra. Én azonnal utána az első
kerékpárral, majd a többivel. Ez a bizonyos "elszakadt cérna"
állapot nem engedi a túl finomkodást :))) Egy másik úr segíteni
akart a felszállásban, de nem volt tapasztalata, és eléggé
tétovázott, így ugyanazzal a slunggal ahogyan felszálltam át is
vettem tőle a gyeplőt :)) Szegény, bár nem bántottam meg, de nem is
voltam túl finom vele. Azt hiszem megértette, hogy csak gyors
akarok lenni. Asszem ráadásul látta is a korábbi eseményeket.
Szóval igazából az időhiány és a megjegyzés miatt egy gyors és
határozott felszállást akartam végrehajtani és ez végül
sikerült.
Karcag. Uhh... nem is az állomással volt baj, hanem a peronnal
ugyanis a vonat pont olyan részen állt le, ahol mélyebben feküdt a
peron (szintben a sinekkel) azaz nem csak hogy nekünk de még az
egyszerű utasoknak is igane nagyot kellett lépniük. Na itt már nem
csak Ági, de én is mérgelődtem, de sikerült leszállni. Az innen
induló vonat egy kis egykocsis rövidke szerelvényre viszont volt
egy óránk felszállni, úgyhogy szép lassan ezt megtettük. Mind a 4
kerékpár elfért, pókkal kifeszítve, de ha mások is jöttek volna
kerékpárral... nagy bajban lettünk volna, mert ennél több ods fel
már nem fért :(
Na az utazásról ennyi. A visszaút hasonlóan kellemesen telt
:)))))
1-2. nap Tiszafüred
A Tóparti-kempingben találtunk szállást. Ezt már a vonatból
kifigyeltük és gondoltam menjünk oda. Eredetileg a
Thermál-Kempinget választottam, ahol sátrazáshoz a fürdési
lehetőség is adott, azonban medencékben és nem a Tisza-tóban.
Inkább átnyergeltünk a szabadstrand melletti kempingre (ahol az
üdülési csekket is elfogadták).
Utólag kiderült, hogy ez egy önkormányzati kemping. Volt fürdő,
wc és fű. Nem volt rossznak mondható. A skóciai kempingekhez mérten
középkategóriás. A fürdő viszont az árban benne foglaltatott minden
helyen, azaz azért külön fizetni (vagyautomatázni) nem
kellett.
A sátrakat egy kiszemelt területre fél óra alatt felállítottuk.
Én a korábbi tapasztalatokból kiindulva nagyon ügyeltem minden
tárgyamra és mindent mindig oda tettem vissza ahonnan elővettem.
:))) érdemes!
Első utunkkal bevásárolni indultunk és útközben felderítettük a
terepet, hogy hol tudnánk majd üdülési csekkel fizetve vacsorázni.
Tiszafüreden van minden: CBA, Penny, LIDL, szóval a
bevásárlás olcsón és gyorsan megtörténhetett, bá igaából csak
innivalókat vettünk. A kiszemelt étteremhez visszabiciklictünk és
mindenki a kedvére valót rendelte.
Én hideg gyümölcslevest és valami magyaros étket rendeltem, Ági
és a gyerekek hasonlókat, a végére mindenki dugig ette magát. Ekkor
már tudtam rosszul rendeltem. Nagyon ízletes és fini kaja, de...
ennyit nem akar a szervezetem. :)))
Négyszer étkeztünk üdülési csekkel az út alatt, ebből három
ebben a Tiszafüredi étteremben (majd elmesélem miért ;) ) mindhárom
alkalommal 10000 Ft körüli lett az összeg attól függetlenül, hogy
mit és mennyit ettünk :))))
folytatás....
Tovább »
Címkék: tisza-tó, túra
"...Kifizettem a számlát, mindenkinek, amennyi
jár...."
Pontosabban befizettem a túraköltséget, ami a teljes ellátást és
szállást is fedezi, meg útbiztosítást és még sorolhatnám. Szóval az
alapok rendben.
Készülődés szerencsére nem kell olyan nagy, mint a tavalyi
angliai túrára, mivel a legtöbb dolog megvan. Nem kell szerszámokat
és táskákat venni, ha akarom vihetek sátrat több fajtát is és a
hálózsákokkal sincs gond. De azért lassan meg kell mozdulni és
készülődni.
Az egyik kérdéses dolog, hogy Romániában milyen hálózatot és
milyen csatlakozókat használnak. Utánakérdeztem, megnyugodtam és
ezen a honlapon is kiderül, hogy ugyanolyat mint mi. Sosem
voltam Romániában ezért lehet, hogy ez csak nekem új.
Szeretném elvinni
picurmilo-t az útra, de igazából a külföldi nethasználat...
szóval ennek még utána kell járnom a héten.
A túra útvonala 3D-ben
elérhető a honlapon
Mivel a cipeléssel sem lesz gond (csak a Pestre oda- és
visszaúton) ezért valójában bármit vihetek, de tervezem, hogy
mosok, így a 8 napra 5 napnyi cumót viszek. Ha a két hátsó táskámba
több is fér, akkor növelem a mennyiséget. :) Ami biztos, hogy nem
kell a csomagokat eső ellen védeni, csak magamat (poncsó, esőnaci,
kamásli)
A pénzzel vagyok a legnagyobb bajban. Forintot nem nagyon kell
kivinnem. A szervezők állnak mindent, tehát elvileg kint sem kell
költenem. Arra gondolok, hogy azért, egy-egy boltban útközben
lehet, hogy érdemes innivalót vásárolni, amihez viszont kell LEJ.
Ezt egy keveset szereznem kellene, másfelöl van kint bankautomata,
tehát elvileg kint is tudok váltani.
Szegedről (Algyőről) vonattal tervezem feljutni Pestre
2010. augusztus 14-én reggel 5:7-es indulással, kerékpárszállító
kocsiban. Pestre érkezés 8:07-kor. Regisztráció 8:00 - 9:30-ig,
úgyhogy ez bőven belefér. (Nyugatiból 10 perc alatt a Parlament elé
érek)
Hirtelen ennyi gondolat... a napokban lassan körvonalazódik majd
a pontos menet. Ami biztos, hogy a Parlament elől indulunk és kb.
150-en leszünk :))
Kiváncsi leszek :))))
Tovább »
Címkék: korszakváltó, túra
160km
Elindultunk reggel 6 körül Szegedről a Roncsabroncs
kerékpárszervíz műhelye elől. Én, Rudi, Jani, Maya és András. A
terv, hogy Maya 1 hét múlva esedékes útjára felkészülhessen (és mi
is :) ).
Szóval terv szerint 160km. Előző este nagyfellegek, szél, eső...
szóval nem az a derűs időjárás. Rudi bevállalta, hogy reggel 4-kor
felkel és rátekint az égboltra. Megtette. :))) Jelentette
hajnalban, hogy az égbolt derűs és pont bicajozásra való.
Tovább »
Címkék: kerékpártúra, palics
2010. Augusztus 14. -
21
"Az
újraértelmezett, minőségibb magyar-magyar kapcsolatok kialakítása
érdekében a szervezők úgy látják, nemcsak társadalmi-politikai,
hanem közösségi és egyéni szinten is cselekedni kell. Ezt
demonstrálva nagyszabású, Magyarországot Erdéllyel összekötő
kerékpáros túrát hirdetnek a Vuelta
Sportegyesület szakmai támogatásával,
valamint a Dévai Szent
Ferenc Alapítvány és a Hármashalom
Alapítvány együttműködésével."
Itt
minden megtalálható és jelentkezni is lehet.
www.korszakvalto.hu
Tovább »
Címkék: korszakváltó határon túra
Este úton hazafelé.... bicivel.
József Attila sugárúton, kerékpárúton, nyugi és csend. Megyek
ütemesen...
Gondoltam a szép sárga mellényemet megigazítom... és
hirtelen káosz alakult ki :)))
Balról bokorsor, mellette a biciút, és jobboldalon a gyalogos
sáv.
Baloldalról a bokorból kellemes lendülettel kivágódik egy ürge
és nem a járdafelé néz hanem vissza a bokor felé (!!!) (vagy talán
az autóját hagyta az úttesten ?)... szóval nekem háttal. Kezem
éppen belegabalyodva a zöldmellény lobogó részeibe...
Szinte lassítva, de előre látom... akkora marha nagy ütközés
lesz, hogy tán még nem volt... és még az is lehetséges, hogy nem
áthajtok az ürgén, hanem át...Esek... (Arról lehet
vitatkozni melyik a rosszabb :)))) Közeledek az ürgéhez és
elhagyja a számat az első hang, ami - valószínűleg a hirtelen
sokkhatásnak és a nagyon kevés manőverezési adottságnak (lévén bal
kezem belegabalyodva a zöldmellénybe) - nem volt kottába
illeszthető, nem azért mert hamisan hangzott..., talán inkább
nevezzük egy artikulálatlan hörrentésnek....
Azt is láttam, hogy az ürge ELÉM FOG LÉPNI... ez rajta múlik és
ahogy illik én a következő pillanatban elgázolom. Végül az az ok,
amiért ő sem az útra koncentrálva háttal masírozott ki a bokorból,
talán vajon bezárta e a kocsi ajtaját vagy hasonló.... miatt egy
tizedmásodpercre bizonytalanul lassított.
Ekkor foghatta fel a füleivel a mélyről induló kitartott HÖRR
hangomat...
Nos mit gondolhatott, nem tudom
pontosan, de el tudom képzelni.
Kiszállt az autóból... csendes
az este még autó sem jár... finoman seper a szél, kicsit korábban
esett is... semmi nem mozdul. Bezárja az ajtót... és a bokrokon
keresztül felmegy a lakásásba :)) elindult a bokrok felé, talán még
ásított is egyet... és akkor a tök sötétben VALAKI RÁ ORDÍT
!....
Lehet, hogy én is összeszartam volna magam :)))) !
Ő egy férfias mély indítású ÁÁÁÁÁÁÁÁÁÁÁÁÁÁÁÁ hang közben
megdermedt (ez volt kettőnk szerencséje) és pont odavillantotta a
fejét, ahol én zúgtam el. Úgy hiszem kétszer lepődött meg :)))
Egyszer, hogy nem kirabolni akarja valaki... másodszor, hogy
igencsak gyorsan suhant el mellette az a valami....
Ha itt leállítom a felvételemet, egy haláli képet kapok. Kihalt
utcában, két faszi egyöntetűen ijedt egymásra ordítása. Felrémlik
valami kép bikákról, amikor leordítják egymást....
Egy KIS manőverem volt, de teljességgel arra számítottam, hogy
ütközünk. Az a pici bizonytalansága, plusz a kettőnk ordítása
között a megtorpanása elég volt, hogy bal vállal tökön vágjam
:)))))))) na jó fogalmam sincs mibe vertem a vállamat,
lehetett a karja, hasa... de lényeg, hogy minusz két centivel
vettem az akadályt... :)))))
Elhaltak a hangjaink... én fellélegezve visszanéztem és mondam,
hogy "haver bicikliút"...
... ő csak állt... szétterpesztett lábbal ... kezei
bizonytalan félúton felfelé... teljesen elment a
hangja.
Ez az utolsó kép róla...
Miután megtettem 100 métert és én is teljesen magamhoz tértem,
elkezdtem vigyorogni... és egészen a töltésig kacarásztam az egész
szituáción.
Pedig lehetett volna rosszabb is.
Tovább »
Címkék: kerékpár, ütközés
Egy pici személyes adalék a szegedi KM túrához, mely 84km
és három megállóval 4:05 perc alatt teljesítettem. Tetű
lassan:)))))
A csattanó a végén van de ne onnan kezd!!
:))
Fekete Lajos barátom a szegedi SZKSC oszlopos tagja. Tudtam,
hogy a túrán is részt vesz. Az SZKSC tagjai észrevehetők,
feltűnőek: egyenruha, egy kisebb tömegben és országúti
kerékpárokkal bicajoznak.
Szóval azt is tudtam, hogy Lajos hamarabb indult mint én, és azt
is hogy én a tracking-emmel nem is fogom utolérni. Ez nem is volt
cél, de mindezek miatt következtettem arra, hogy a visszaoldalon
szembefogok vele/velük találkozni. Gondoltam majd figyelek és
integetek :)
Egyszercsak távolból felrémlik a csapat... mint felhő... izgalom
lett úrrá rajtam és közben konstatáltam, hogy olyan piszok gyorsak,
hogy a kb 10 fős halmazban ennyi idő alatt nem fogom felismerni a
barátomat. öhm... mitévő legyek.
Egyszerű és frappáns megoldáshoz folyamodtam. Elvigyorodtam és
mint a hülye elkezzdtem integetni a tömegnek. Közben azért
próbáltam Lajos előre beégetett sziluettjéhez megfelelő egyezést
találni, de ahogy elsőre jól láttam: a csapat egy zzzzzzzüiiimm-mel
elhaladt mellettem, és a mintaillesztő egységem nem vélte
felfedezni Lajost a tömegben.
Hehe...
Namármost'. Próbáljuk ezt lassítva lejátszani... mert
érdemes :))))) lassítva és közben kommentálok.
Tovább »
Címkék: bicaj, integetés, tisztelet, túra
2010.04.26 egy pici adalék:
Fekete Lajos barátom a szegedi SZKSC oszlopos tagja. Tudtam,
hogy a túrán is részt vesz
A hétvégén részt vettem egy kerékpáros túrán, mely egy
túrasorozat második fordulója.
Bővebben róla itt, és a
térkép.
Ez volt az első alkalom, hogy a 2009-ben megtett Szeged-London
túra után hosszabb távon a tracking kerékpáromra ültem és tekertem
közel 120km-t. Naponta edzésben vagyok (remélem :)), de
Mountain-bike kerékpárral.
A túra három távon indult. Az indulás egyéni tetszőleges
időpontokban a Maty-éri pályától. Indulás után elég kellemes szellő
lengedezett (nem túl erősen) és természetesen szemből. Az útvonal
adottságai miatt jó érzéssel lehetett számítani arra, hogy ha
odafelé ellenszél is lesz, visszafelé ez sokat fog segíteni. A
tekerés jól sikerült, ennek egyik oka lehetett, hogy a mezőny
teljesen szétszórtan az egész útvonalat beterítette. Élvezettel
vettem célba az embereket és próbáltam meg utolérni vagy elhagyni
őket. Így egyáltalán nem volt unalmas.
Az első pinenőnél túrós bukta, mákos bukta és szalonnás sajtos
szendviccsel vártak mindket, na és persze vízzel. Kellett is
:))
Rúzsa volt a végcél. Az utolsó 10 km-t kínnal lehetett csak
megtenni, mert a szél annyira megerősödött, de végül sikerült. A
jól megérdemelt pogácsa és víz után lassan el is lehetett indulni
visszafelé. Az első 10-15 km-en nagyon kellemes hátszéllel, majd
oldalszéllel végül ellenszéllel kerültünk szembe. :(
Dejavu: ha az egészet nézem olyan majdnem, mint amikor
végig ellenszélben biciztem 2009-ben :(( hát visssaztérve félútra
pihentem egy hosszabbat (negyed órát), majd tekerés szegedre. Az
utolsó 5 km eléggé kínkeserves volt, mert tényleges ellenszélben
kellett bicajozni és már igen el voltam fáradva.
Jó érzés volt megérkezni a célba, ahol édességgel fogadtak.
Elvették a nevezési lapomat és beregisztrálták a megérkezésemet. És
még Körte barátom is feltűnt az üdvözlő "tömegben" :))))
Végül egy kis beszélgetés, majd tekerés haza..
Jó volt. Ha tehetitek máskor próbáljátok ki...
Tovább »
Címkék: kerékpározás túra maty-ér szeged
Mit
is jelent ez?
Ez egy felkérés, egy magazintól, olyan
Couchsurfing-es(ek) részére, akik kerékpárral
jelen esetben egy kínai körutat tesznek. A körút
megszervezése a résztvevőkre hárul, hiszen a magazin "csak" a
dokumentálást, fotózást végzi.
A túra célja bemutatni a kultúrális különbözőségek egymára
találását ebben a szállásadói hálózatban. Tulajdonképpen magát a
hálózatot deríti fel és ad színes és valós képet a
működéséről.
A http://www.maltejaeger.de/ itt található
a fotósnak (Malte Jäger) az oldala, aki a német DEO.de magazinnak dolgozik. Korábban
három utat (Afrika, Ázsia és Brazília) már lefotózott hasonló
formában és jelenleg éppen Indiában tevékenykedik.
A túrához 3-4 főre van szükség és persze a felszerelt
kerékpárokra.
Van jelentkező !? :))))
A Couchsurfing (kanapészörf) egy kis ízelítője.
Arcok :))
Tovább »
Címkék: kerékpár kína couchsurfing kanapészörf
Aki még nem ismerné: http://ttt.tr.hu Teljesítménytúrázók Társasága
Ezen az oldalon megtalálható számos bicajos megmozdulás. Évekre
lebontva kereshető formában. A 2010-es programok is szépen
gyarapsznak. Remélem mindenki talál magának megfelelőt.
Tovább »
Címkék: kerékpár túra
2009. július 12 - 2009. augusztus 15
(Bécs, Frankfurt, Bonn, Aachen, Brüsszel, Calais, London)
Nagyobb térképre váltás
| Előkészületek 1. |
|
| Előkészületek
2. |
|
| |
|
| Szeged-London |
|
| Szeged-London |
|
| Szeged-London |
|
| Szeged-London |
|
| Szeged-London |
|
| Szeged-London |
|
| Szeged-London |
|
| Szeged-London |
|
| Szeged-London |
|
| Szeged-London |
|
| Szeged-London |
|
| Szeged-London |
|
| Szeged-London |
|
| Szeged-London |
|
| Szeged-London |
|
| UK |
|
| UK |
|
| UK |
|
| UK |
|
| UK |
|
| Skócia |
|
| Skócia |
|
| Skócia |
|
| Skócia |
|
| Skócia |
|
| Skócia |
|
| Skócia |
|
| Skócia |
|
| Skócia |
|
| Skócia |
|
| Skócia |
|
| Skócia |
|
| Skócia |
|
| Skócia-Szeged |
|
| |
|
A fenti részek között fellelhetők még egyéb bejegyzések amit az
alábbi - hónapokba rendezett - listában lehet teljességében
megtekinteni.
2009.
05
2009.
06.
2009.
07.
2009.
08
Jó szórakozást! :))
Gábor
Tovább »
Címkék: kerékpártúra, london, skócia, szeged
Háát, remélem nem sértek meg vele senkit... :)))
Aludtam, és álmodtam. Azért kerül ez a bicis blogba, mert bicis
álom volt.... :))
Előzetesen annyit, hogy Dova barátom korábban már tett egy
európai körtúrát kerékpárral teljesen egyedül kb 8000 km-en. Nem
kevés megpróbáltatásokkal fűszereződve.. :) A blogját itt
olvashatjátok. Talán Ő is inspirált erre az 5 hetes
túrára... Dova erős kerékpáros aktivista. Ahol kerékpáros
problémákkal, fejetlenséggel találkozik, ott segítően (ha kell
halkan, ha kell hangosan ) próbálja a köz-t és a hivatalos
szerveket tudatukra ébreszteni.
Na vissza az álmomhoz...
Tovább »
Címkék: álom
