EUTURA Elindultam... 2009.július 12

De nem ám egyedül :)

Rudi, András és Zoli barátaim tervezték, hogy elkísérnek egy darabon. Sajnos Rudinál éppen tetőzött a betonozási munka, így a hétvégét erre szánták. Zoli pedig dolgozni ment. Mégis ketten kísértek el: Maya a méhecske és András. Maya nem igazi méh :)), viszont nő :)))

Szóval indulás reggel 4:00. Picit késtünk de nem mi lennénk ha nem így lenne, viszont magamoz képest egészen jó vagyok (5 percet késtem). Elindultunk "felvenni" Andrást.

Minden ilyen induláskor már útközben derül ki, hogy mi az ami még kellett volna, vagy mi az ami egyszerűen csak otthon maradt. Általában 5 problémáig jó vagyok... annyit elviselek :)  Tehát ma reggel a szám éppen 3. :))) 

1.       A kameratartó az első kátyútól elmozdult és a sárhányót a kerékhez szorította. Le kellett szerelnem, így kerékpárról "indított" képek nem lesznek.

2.       Otthon hagytam az ágyon a kerékpáros kesztyűt... ami a puha kis párnáival igencsak jó hasznos dolog :(

3.       Bár megoldódott, de reggel fejtörést okozott: a kilóméteróra nem érzékelt... :(  Aztán egy kivesz bedug visszatesz András kezétől meggyógyult... (András érzékelőjét közben megfertőztem. Igazából az elektronikus baj is terjed emberről emberre :)) : András kilométerórája becsődölt. Később kiderült, hogy az elem merült le.

Elindulás után a térkép szerint mentünk egészen Soltvadkertig. Útközben alakult ki, hogy Maya és András meddig is kísérnek el... és győzőtt a szél :)) Merthogy útközben erős ellenszéllel küzdöttünk. 18km/h átlagsebesség nem éppen sok... Mayáék pedig elképzelték a visszautat :))) Mint utólag kiderül jól: 30km/h-val száguldottak vissza Szegedre. Útközben beszélgettünk meg-megálltunk pihenni. Soltvadkerten a jó tekerés megpecsételésére és persze a búcsúzás "örömére" :))))) sütiztünk egyet.

Elváltak útjaink.

Reggel paradicsomlevet vettem, és napilag 2L-t meg is ittam belőle. Nagyon szeretem, van benne minden. Csak drága :)) és csak a HappyDay a jó!

Az út Dunaföldvári ismerős volt a korábbi balatoni túráról. Semmi különös nem történt. Dunaföldvár után dimbes-dombos vidék következett Székesfehérvárig, és sajna a szél is igencsak szemből fújt. Erre a szél dologra már többen (többek között anyukám is) elhívta a figyelmemet: a szelet mindig szemből fogom kapni. Bár ez bicajoséknál általános, de ez jelen esetben kifejezett ellenszelet jelent. Szóval este 21:10 re értem a kempingbe. Éppen jókor, mert mint kiderült 22-ig van porta. Éppen ennek ellenére betáborozhattam volna, de tusolás nélkül. Na de jól sikerült minden. Egyedül voltam kempinges, így még a bicit is bezárhattam a tusolóba.

Sötétben még nem állítottam fel a sátrat, de gyorsan és jól ment minden.

Pár dolog:

Útközben úgy tervezem, hogy ne legyen nagyon más az evési szokásom, konzervet fogok ebédelni, vacsorázni. Ez nem lehet nagyon más mint itthon :) A kempingbe megérkezve farkaséhes lettem és egyszerre megettem két konzervet is :))) Kimostam a bicis alsót és lefeküdtem alszani…

Bár másnap reggeli kép:

Címkék: kerékpár london európa

• 2009-07-13 23:36:03
• hgabor47
• (hozzászólások: 8) Hozzászólás RSS