Szerda (ma) Parkok és Tower bridge
Csütörtök (07.30) Windsori kastély kerékpárral
Péntek (07.31) Buckinham palota, National Gallery , új városrész és egyebek
Szombat (08.01) Stonehenge (Vonat + bici)
Vasárnap (08.02) Oxford (vonat + bici )
Vélemény?
London.
07.26-07.28
táv: 10km
Amikor megérkeztem Londonba Erikához, nagyon finni rakott krumplival várt. Hmmm. Nem utasítottam vissza, mert azért már elég éhes voltam. A kerékpárról biztonsági okokból leszereltem az első kereket és a többi részét lelakatoltam. Erika megmutatta, hogy mihez milyen kulcs jár. Egyszuszra kimostuk a mosatlanjaimat is. A vacsi és egy kis beszélgetés után alvás.
Reggel Erika korán ment dolgozni, én viszont reggel és még a nap folyamán vagy 3 órát aludtam. Összességében azt hiszem rám fért, mert sokszor feküdtem le későn. Én azt mondom, hogy heti átlagban ki kellene jönnie a napi 8 óra alvásnak. Lehet, hogy ez másoknak soknak tűnik, de nekem kellene ennyi. Ha egyik nap éjfélig dolgozunk, akkor másnap, harmadnap ezt illik bepótolni.
Szóval Hétfőn nem csináltam semmit…. :)
Uhh .. Az ébredés a kempingben nem volt semmi. Legkorábbi ébredésem és indulásom. 5:30-kor csörgött a telefon, de egy perccel korábban el kellett mennem WC-re. :)))) Felnyihelőzés és szedelzőzködés… Próbáltam nagyon körültekintő lenni. Mindent többször átnéztem. A sátor helyét is. Úgy tűnt minden rendben.
Calais felé…
Joke nagyon jó házigazda volt. Még azért is szurkolt, hogy hátszelem legyen. Azt mondta, hogy van rá esély, de elég változatos.
Sajnos nem jött be :(
Igazi rendes ellenszelem lett reggel. Ooestende és úgy általában a tengerpart sok sok kis települése nagyrészt egybeér. A part végig erre a témára épül. Szállodák, kirakodóvásár, óriási embertömeg.
Joke nem tudott választ adni arra az esti kérdésre, hogy hol voltak az emberek, de azt mondta, hogy igazából kevés lakosú a város. Reggel azonban hatalmas mennyiségű emberrel találkoztam. Hol? Hát a plázson :)
Sokszor problémázok azon, hogy (vagyis már nem)…. Szóval souvenir.
Igazából letettem, hogy ajándékokat vásárolgassak, mert az élmények nekem élmények, elmesélni eltudom, de egy ajándék nem sokat ér. Másrészt ahogyan óvatosan kellett választanom a couchsurfing házigazdáknak adott ajándékok közül, úgy a visszaúton is ugyanaz a probléma. Szívem szerint mondjuk valami egri bort, vagy esetleg ki unicumot hoztam volna, de 7 darab üveg igencsak megterhelt volna súlyban. Választottam és szegedi paprika és kézzel készített karkötők lettek az ajándékok. Szóval nem hiszem hogy lesz souvenir. Ettől függetlenül a gyerekeknek már vettem valamit :)
Szóval hatalmas és hosszú a partszakasz, amin végig vásározók. … és persze a vásárlók. Ezek között vezetett a bicajút, amin kerékpároztam. Itt kell megjegyeznem, hogy a visszapillantó tükrömet állandóan és mindenki megnézte. Úgy hiszem nem tudják eldönteni, hogy ez mi. Volt aki rá is kérdezett, hogy kamera-e :)))) Nem az… sajna. :)
Viszont a tükör nagyon jó szolgálatot tesz.
Az úton hihetetlen lassan haladtam. Nem csak a tömeg miatt, hanem mert erős ellenszelem volt. Az is beleszámított, hogy sokat nézelődtem, meg-megálltam és leültem… Szóval élvezgettem a kilátást… a tengert.
Egyszer még manókkal is találkoztam: ( :)))) hihi )
Egyszer azonban csak rá kell ébredni, hogy nem fogok odaérni a kempingbe. Uzsgyi… nekieredtem… ez azt jelentette, hogy erősebben tekertem de nem mentem gyorsabban :)
Ezeket a sorokat a Calais előtti kempingből éppen a naplementét figyelve írom. De mivel elég hideg van majd Londonban folytatom.
Calais felé nem sokakkal beszélgettem, az út nem volt túl egyszerű, mert szembeszéllel birkóztam végig. Elszakadtam a tengerparttól és a településeken keresztül haladtam. A Francia táj nem sokban különbözik a Magyartól. Igazából a házakat is beleértem. Nem annyira jellegzetesek mint Belgiumban.
A GPS megint adott nekem. Igazából egy bizonyos úton akartam haladni de ki volt rá táblázva, hogy autóút. Ezektől mindig megrémülök. Hogy a fenébe kerüljek stb. Na találtam egy kerülőutat. Ez az út viszont olyan gyárvidékre vitt ki és nem kevesebb mint 10 km pluszt nyomva elém, hogy nem is sokan jártak arra. Viszont annál lelkesebben integettek felém a kocsiablakokból. :)))
Úgyhogy olyan helyre is eljutottam ahol sztem a gyári munkásokon kívül még a helyiek sem :) Na mind1 beértem a kempingbe. A GPS már nem rökönyít meg azzal, hogy nem a pontos helyre tesz le. Megkérdeztem egy párt aki azonnal tudta, hogy hova igyekszem.
Egy biztos. A franciák tényleg nem nagyon beszélik az angolt. Eddig minden helyen és mindenkivel angolul beszéltem és olyan mintha mindenkinek ez lenne a nyelve. Kivéve a franciákat :) . Itt én voltam a „möszijő” :) Beértem a kempingbe és azonnal egy anomáliával találtam magam szembe: foglalnom kellett volna helyet. Hitetlenkedve mondtam, hogy azért ez fura… az ember sokszor nem tudja majd hol is fog megszállni. Mondták, hogy relax, kerítenek helyet. Elmondta a portás lány (aki tudott angolul) a másik „futárnak” hogy a möszijő és a möszijő… és möszijő. Ebből amaz megértette, hogy keresnie kell egy helyet. Visszaött és möszijő, möszijő… és mondta angolnyelvű portásnő, hogy menjek megnézni a helyet. Mondtam nem érdekel jó lesz :)))) Azt hiszem megértették, hogy nem sok kívánalmam van :)))) Amúgy igazán és teljes mértékben segítőkészek voltak.
Megkaptam a helyet. Éppen a fürdővel szemközt. Mivel töltési lehetőség nem volt csak a fürdőben, ez éppen kapóra jött. Ráláttam. Közben odaértek azok is akik még hasonló cipőben jártak. Ők is állították a sátrukat: egy apa és fia. Még a portánál beszélgettünk, hogy belgiumből tartanak franciaország közepe felé. Utána már csak tusolás közben beszélgettünk :)))) Megkérdeztem, hogy hogyhogy ketten. Lmondta, hogy szült a felesége az 5. gyerekkel. Uhh mondtam és nem a nyelvi nehézségek miatt :) Éppen gondoltam egyet Gyuri/Ildire is.
ÉÉÉÉs ujjé van még idő… Ez a kemping a tengerparton van. Indulás lubick. Igazából nem volt meleg, de hideg sem. Mondom, ha törik ha szakad belemegyek a vízbe :) és megnézem a naplementét is. Ehhez minden együttállt.
Éhes voltam, és a még nyitott kempingbolban beszélgettem a csak franciául tudó boltoscsajjal, és kértem valamit :) Szó szerint. Zsákbamacskát. Bőszen bólogattam, hogy jó lesz. Na most erre a valamire várnom kellett jó negyed órát. És igazából sültkrumpli volt. Fortyogtam közben magamban, hogy lekésem a naplementét… Ebben rendesen tévedtem :)) a nap nem akart lemenni.....
Vittem a cumómat kaja, laptop, kamera… :)
És át a dűnéken (20m) ééééés
…és eltünt a víz… ÁÁÁÁÁÁÁÁÁÁÁÁ
Nézek és sötét vizes homokos föveny. A víz csak kb 300m-re volt a parttól… ÉPPEN APÁLY VAN! Uhh
Másszak el addig vagy ne? És még ha el is érek odáig… Az is csak 1cm-es víz…. A fene. Na tehát nem merültem meg. Leültem a dűnékhez és elkezdtem írni a bejegyzéseket.
Vártam, hogy lemenjen a nap. Igazából a parton folyamatosan kb 5-en voltunk. Változtak a személyek de a létszám maradt.
Még itt ott tébláboltak emberkék. Nagyon nyugis és nagyon széltelen és nagyon pihentető volt. Nézgelődtem, meg írogattam, meg nézgelődtem…
És csak nem akart naplemente lenni :) Kezdett hűvösödni, én szorgalmasan írogattam. Volt ott egy vadkepingező csapat is. Azt hiszem itt a parton igazán hangulatos lett volna sátrat verni. Na ha nem egyedül lettem volna még ezt is megkockáztattam volna.
(legfeljebb a társamat dobom oda a prérikutyáknak) :)))
Gyorsabban lett hideg, mint ahogyan ment le a nap (remélem a mondat értelmezhető :)))) mert bár nem azonos mértékegységek… :))))) És lassanként fényképezhettem is a lemenő napot. Bámultam is egy keveset, majd összeszedelőzködtem és rohantam vissza a meleg sátorba.
A GPS-re volt erőm: tölteni. Gyerekek rohangáltak össze-vissza és kérdezték hogy a möszijőé e az a valami ott bent. Mondtam VÍ. Aztán jött egy biztonsági őr is. Nagyon nézlődött, meg faggatta a WC-n ülőket, gondoltam engem keres, és igazam lett. Mondta minden oké, csak nem tudták kié a GPS. Ekkor már értettem amit a recepciós korábban mutatott: mindenhol kamera van. Hm… ezek szerint a fürdőben is :))))
GPS kihúz, bicaj beriaszt, sátor bezár. Alsz…
Már nem féltem az utaktól és igazából az út közben csak az erősödött meg bennem ami eddig is nyílvánvaló volt, hogy a Belga emberek nagyon közvetlenek. Beszédesek, barátságosak. Amikor elsuhanok a bicivel mellettük, köszönnek, integetnek én meg vissza. Ha egy picit jobban összenézünk akkor már bennem van, hogy azonnal én is köszönök. A bicajosokkal meg egyértelmű a köszönő viszony.
Maastrichtból viszonylag korán indultam. Még néhány képet megmutatott Doris egy teával engedett el. A többiekkel nem találkoztam.
Maastricht felé útközben találkoztam két sráccal. Éppen kanyarodtam egy úton amikor látom, hogy kicsit tanácstalanul, kicsit fáradtan állnak. ( Tilo és Ronny )
Reggel 7 előtt ébredtem. Fürdés, öltözés, csomagszámolás (még nem veszett el más). De mostmár muszáj számolnom őket. :)
Bonnból kieveredni nem volt problémás, de Kölnbe bekeverdni az volt. Elmentem a kölni dómba. Hát nem kicsi :))) Azt hiszem képek ezt nem adják vissza, de azért fényképeztem. Igazából a kifelé menet volt érdekes, ugyanis pontosan 10km hosszban teljesen egyenes kerékpárúton ( a főút mellett ) lehetett Maastricht felé menni.
A mai nappal kapcsolatban nyugodt voltam. Tudtam, hogy ezen a vidéken nem fog menni a 178km, és Frankfurtból fogok majd vonatozni egy 80km-t.
Reggel nagyon jól ébredtem. Az az igazság, hogy sajnos a matracom valahol valahogy ereszt. Ha ez a problémám nem lenne akkor hatalmasakat tudnék alszani. Na mind1 felébredek és fújok bele :) Ezt esténként egyszer el kell játszani. Maga a kemping nem nagy szám…kicsit múltidéző, de az emberek jópofák voltak. Reggel összeszedtem magam és a recepciósnak megköszöntem mindent, majd távoztam. Frankfurt vasútállomásig 15-18 km-t kellett tekerni. Sajnos nem tudom pontosan, de igazából nem az volt a probléma. Frankfurtba beérni rendben volt, de hol is van a vasútállomás? A GPS POI funkciója többször valami földalatti DB állomásokhoz vitt. Ebből kezdett elegem lenni. Egyszerűen nem hiszem, hogy egy ilyen állomásról Bonn felé el tudok jutni. Maradt a szokásos módszer.
Reggel felébredtem és Rékával jót beszélgettünk. Tele van a nappalijuk fala az okleveleivel. Tanári, doktori, táncos eredmények. Réka elmondta, hogy a macskák szeretnek játszani az egerekkel (eddig én is tudtam :) és időnként behoznak egyet játszani… opp. És este is hoztak egyet, amit sikerült véletlenül elengedniük…. ÁÁÁÁÁ És éjszaka, amit hallottam/láttam az volt, hogy a teljes csendben (gondolom lopózkodott a macsek) és egyszercsak előbújt az egér.
Minden bejegyzéshez tetem már képeket, de itt nagyobb felbontásuak vannak.
Egyelőre:
http://free.x3.hu/hgplsoft/eutura/0712/
Elindultam a csajoktól. Mivel beláttam, hogy hegyek között és ellenszélben a napi 100 km körüli érték a rendesen teljesíthető, ezért két választásom volt. Vagy kettéosztom az utat és Nürnberg környékén megszállok (Couch vagy Camping), vagy elutazok Nürnbergbe. Igazából nincs választásom :) mivel nem csak a távolságokat kell figyelnem, hanem határidőm van. Egyrészt Londonban 1 hetet szeretnk eltölteni. Minden plusz nap onnan vesz el időt, másrészt a Skóciai túra fix időpontban indul.
Ott hagytam abba, hogy még világosban megérkeztem Bárdfalvi Gábor barátomhoz a Western városba. Szó szerint berontottam :)) ami azt jelenti, hogy mivel a GPS az utolsó 1km-t valami hihetetlen emelkedővel hálálta meg… szóval úgy megörültem, hogy megláttam a szép nagy feliratot, hogy egyszerűen áthajtottam a kapun. Délután 5-ig belépőt szednek, de aztán már nincs, így nem is állított meg senki :) viszont arra nem számítottam, hogy szinte azonnal a 18. században termek… és hát oda nem nagyon illett a kerékpárom, a GPS-em, az izzadtságom és még én sem :))))
Sziasztok. A mai napon minden történt, ami lehetséges. Szóval kezdjem Karesszal. Igen. Ma sikerült a bicajjal olyan szépen és egyszerűen oldalra dőlni :) Igazi látványosság lett, bár csak egy autós néni nézte végig.. de biztos elmeséli majd az unokáinak. Álltam a lámpa előtt és épp azon gondolkoztam, hogy nem akasztom ki a bal lábamat, merthogy a jobbot pont le tudom rakni az útpadkára… A csomag súlya közbeszólt, terelgetett a másik irányba. Egyszercsak úgy éreztem most vagy soha… le kell tennem a bal lábamat a földre. Ja. Csak a bal lábam kikampózása gondot okozott. Igazából valami valószerűtlen rángásnak tűnhetett az egész. A néni csak annyit láthatott, hogy éppen áll előtte valaki és - bár egy kicsit rángatózik - hagyja hogy eldőljön a bicivel. :) Tényleg mókás, kár hogy nem vettem fel… :)
De az átkom hatott. Rudi. Ha ezt olvasod, akkor most ugorj egy bekezdést.
2009. július 15.
Indulás Bécsből
Úticél Linz előtt egy kemping
Volker volt a couch házigazdám ezen az éjszakán. Nagyon rendes házigazdaként mindennel ellátott. Számomra ez volt az első couchsurfing szállásom, és nagyon jó tapasztalatokkal lettem gazdagabb. Az este folyamán sokat beszélgettünk. Ez pontosan úgy zajlott, hogy én próbáltam megérteni az angol szöveget, ő pedig türelmesen próbálta kitalálni, hogy éppen mit is mondtam. Miután elkezdtünk egy általam még Magyarországról hozott Egri bikavért iszogatni, kezdett minden símán zajlani :) Ez tény ! Volker egy családi vállalkozásnál dolgozik menedzserként. Németországból jött Bécsbe, de a terve az, hogy visszamegy majd később Németországba. Bár kisvárosból jött, mégis neki Bécs nyüzsgése tetszik. Na ennyit hirtelen. Sok mindenről beszélgettünk még, nem tudnám itt felsorolni. Ami viszont lényeges, hogy próbálta belőni részemre a saját wifi-jét, hogy tudjak netezni, de sajna ez nem jött össze: elfelejtette a jelszót :) Miután pár kilobájtot ellőttem a T-Mobile neten, találtam egy szabad wifi-t és utána azon töltögettem fel dolgokat. Reggel fél hétkor keltünk és fél nyolckor már el is indultam.
A probléma, hogy mint előző nap este is: bolyongtam a városban és több mint egy órába tellett, hogy ki tudjak vánszorogni. (Zsolti!!!!) Még szerencse, hogy nem követtetem a GPS-el az útvonalamat. Néha egy nagy maszat lenne látható :) Szóval miután kiverekedtem magam, próbáltam a legjobban tekerni. Ez azt jelenti, hogy gyorsan és figyelve. Na hát ez,….
Tulln felé átvágtam egy hegyen. Nagy, magas hegy volt :) A felfelé tekerés nem érdemel szót :) (nagyon gáz volt max 7km/h). Viszont a lefelé !!! Na az kafa volt. Juteszembe megnézem a féket hátha elkopott, :) de nem.
Tulln után a Donau Radweg-en kellett, hogy menjek, ugyanis minden más lehetőség a bicajosok elől ki van zárva :( Sajna. Ennek egyszerre van jó és rossz oldala. Jó benne, hogy fantasztikus részeken vezet keresztül, nem járnak az autók, és találkoztam nagyon sok bicajossal. Némelyikkel még beszélgetem is. Rossz oldala, hogy emiatt veszett el a bicajos sisakom!!!
Opp, de ne ennyire előre!
Szépen
kerekeztem a Radweg-en és telt az idő. Igencsak. Ez az út
kerülőkkel van tele, és sok helyen egyáltalán nem lehet rajta
gyorsan hajtani. A bal padálom nyikorog. Gondoltam ezt orvosolandó
megálltam és szétszereltem, megolajoztam, meg összeraktam. Ugyanúgy
nyikorog. Közben eleresztettem egy telefont anyukámnak. Tőle tudtam
meg a jövőmet. Mondta, hogy esik előttem és esik mögöttem :) Ott,
ahol voltam nem látszott csak annyi, hogy borult volt az idő.
Elkezdtem sietni, bár még további 100 km-em volt hátra, és kezdtem érezni, hogy hamarabb fogok, mondjuk szobát bérelni. Viszont elkezdett dörögni, és hirtelen megállási kényszer vett erőt rajtam :) Esőcumó ki, ráhúz a esővédő a csomagokra, magamra. Kamásli fel. Éppen végeztem, amikor elkezdett esni. Igencsak.
Egy darabig még kerekeztem, hogy egy esőmentes helyet találjak, végül megálltam és elkezdtem várni. Közben nézegettem, hogy az esővédők, hogyan szerepelnek. Kamásli oké, nadrág oké, kabát oké. A kerékpáros esővédő nem oké :) azaz hosszabb idő után átázik. Ez nem tesz jót a napelem cellának. Na mindegy.
A németek nagyon jófejek. Egy autós is megállt amikor éppen zuhogott, kérdezte, hogy segíthet e valamiben, esetleg kell e „zimmer”. Én meg mondtam: még tovább kell mennem. És mentem, amikor kezdett alábbhagyni az eső.
Eljutottam Melk-be. És megelégeltem. Merthogy egyszerűen elromlik az ember kedve ha esőben teker. Ez egy új tapasztalat. Pláne ha egyedül teker és az uticél nem hogy közeledne, de nem közeledik :)))) Szóval egy Info pontot találtam és beszédbe elegyedtem. És miről is kérdezhettem volna :): hol van egy vasútállomás. :))) Nagy nehezen megértettem, hogy a Dunán is át kell kelnem, de 3 km az egész. Azzal bíztatott, hogy ilyenkor már nincs vonat :). (Most épp a vonaton vagyok és írom ezt a bejegyzést.) Melk-ben könnyen megtaláltam a vasútállomást (Hol máshol lehetne mint egy hegytetőn J)) ) Elkezdtem értelmezni a táblázatot ami ki volt írva. Gyorsan kellett értelmeznem, mert mondták, hogy jön egy vonat. Kisilabizáltam, hogy St. Valentin végállomás nekem pont jó lesz: majd csak 15km-t kell mennem a kempingemig utána. (Jelenleg még van 10 percem odáig) Nagyon gyorsan elkezdtem a szabadjegyemmel bíbelődni (ez MÁV-os téma: évente lehet igényelni és ingyenes utazásra jó) … és már meg is érkezett a vonat. .. volt rajta bicajszállító kocsi… és a vonatkísérő nagyon udvariasan állt hozzám és a bicimhez is. Nem kellett a bicinek jegyet vennem. Viszont!!!!! A vonaton vettem észre, hogy az állomási padon hagytam a sisakomat :) … de „szerencsére” az esőben lesett a visszapillantó tükröm, így az megvan :)
Na erre a bejegyzésre ennyi…. Majd hogy mi lesz még ezután, azt a következőbe írom.
Reggel Sopronban (Balf-on) tökéletes rendben zajlott minden. Arra gondoltam, hogy egy nagyot eszek még Ausztria előtt. Hát ez sikerült is. Egy nagy tálban hoztak ki bográcsgulyást, amit rendesen be is faltam. Dél lett mire elindultam.
Ez volt az első eset, hogy elkezdtem a GPS-el bajlódni. Külső szemlélőnek úgy tűnhet, hogy össze-vissza rohangál egy ürge :) …és igen végülis ez történik, de okkal. A GPS nem teljesen pontosan talál meg és próbált ráilleszteni az útra. Na ebből elég nagy marhaságok jönnek ki. (Azóta ezt a funkciót kikapcsoltam).
Mörbisch am see felé vettem az irányt. A GPS nem tudja de én igen, hogy van egy kis összekötő út, melyen át lehet kelni. A határnál nem volt határ, és senki nem kérdezett semmit. Amint átértem teljes és azonnali változást észleltem útminőségben, tisztaságban stb. Szerintem erre az osztrákok rátesznek egy lapáttal, ugyanis azóta azért láttam rosszabb utat is mint Magyarországon.
Sajnos nem volt idő fürdésre. Mentem tovább. A cél Bécs. Igazából útközben nem volt semmi figyelemre méltó. A határtól pár kilométerre kipróbáltam az OTP Bankkártyámat és működött. Benéztem egy LIDL-be ahol üdítőt vásároltam.
Általánosságban elmondható, hogy folyamatosan vásárolom az ásványvizeket. Sajnos egyszerre nem tudok többet elvinni, ezért csak fél napi adaggal rohangálok. Igazából már látom, hogy ruhából fele ennyit kellett volna elhoznom, míg helyem nem lett volna rossz, ha marad.
Nem írom, de tudvalevő, hogy útközben nézelődök is. A Bécs felé vezető út nem lett volna rossz, ha nem kell átkelni egy rohadt nagy hegyen. Ez nekem túl meredek volt. A térképen nem tűnt annak Volt ahol lépésben hajtottam a kerékpárt. A lefelé út azonban persze nagyon kafa :) Majdnem Bécsig lejtett. A GPS-be betáplált adatok szerint az út a kerékpárral járható legrövidebb volt. Ennek megfelelően sok aratást is láttam :)
Elértem Bécsbe és mi fogadott? Volker nevű szállásadóm címe szerint, kissé még kellett bicajoznom. Ez ma rossz volt, de holnap jó lesz, mert könnyen ki fogok majd jutni (gondoltam én). Olyan dimbes-dombos Bécs is, hogy mjdnem úgy éreztem magam mint a hágónál. Megérkeztem a címre, de nem találtam az ajtót, mert a helyén egy SPAR állt. Gondoltam nosza felhívom Volkert, nade a címe a lapitopiban volt. Elég nehezen ment, hogy a bicit falhoz tá,asztani, laptopot kiszedni, bekapcsolni (van e töltés még) és mindezt az utcán... de hozzá kell szokni. ÁÁÁÁÁÁÁÁ Összejött! Megoldottam. Volker elém jött és elindult a diskurzus. Ez volt életem első esete, hogy élesben használtam az angol nyelvet. Használtam???? Túlzás… :) Összességében megértettük egymást. Megmutatta a lakását az ágyamat is, és minden jóval ellátott. Én meg mondtam neki, hogy inkább most adom oda a neki szánt ajándékokat, mert reggel elfelejtem. Azt hiszem örült neki. Picit a stílusa is egyezett. Kapott egy kis szegedi paprikát és két darab kézzel font karkötőt.
A Wifi-jét nem sikerült beizgatni, de egy ismeretlen wifi-ről tudtam netezni.