Eging am see felé (07.16.)

Sziasztok. A mai napon minden történt, ami lehetséges. Szóval kezdjem Karesszal. Igen. Ma sikerült a bicajjal olyan szépen és egyszerűen oldalra dőlni :) Igazi látványosság lett, bár csak egy autós néni nézte végig.. de biztos elmeséli majd az unokáinak. Álltam a lámpa előtt és épp azon gondolkoztam, hogy nem akasztom ki a bal lábamat, merthogy a jobbot pont le tudom rakni az útpadkára… A csomag súlya közbeszólt, terelgetett a másik irányba. Egyszercsak úgy éreztem most vagy soha… le kell tennem a bal lábamat a földre. Ja. Csak a bal lábam kikampózása gondot okozott. Igazából valami valószerűtlen rángásnak tűnhetett az egész. A néni csak annyit láthatott, hogy éppen áll előtte valaki és - bár egy kicsit rángatózik - hagyja hogy eldőljön a bicivel. :) Tényleg mókás, kár hogy nem vettem fel… :) 

De az átkom hatott. Rudi. Ha ezt olvasod, akkor most ugorj egy bekezdést.

Vissza az elejére. Elindultam a kempingből.

Első utam egy LIDL-be vezetett, ahol a szokásos üdítőket vettem meg és ráadásnak egy papucsot, amit már később este használtam is. A bicajborulás a LIDL-ből  kifele jövet történt. Ezután viszont szépen haladtam Bárdfalvi Gábor barátom felé, azaz a Pullmann City-be Eging am see-be. Még Linz belvárosában tapasztaltam, hogy a hátsó kerekem mintha másképpen viselkedne. Muszáj volt megállnom és láttam kicsit lapos. Reméltem, hogy nem lyukadt ki, és esetleg már előző nap is eresztett. Szóval de… azaz tekertem tovább, s egy falu határában erőteljesen megingott a bici. Kilyukadt a hátsóm.

Buszmegálló befigyelt, lepakolás, szerszám és pótgumi előhalászása, majd a jól megtanult módszerekkel belső csere. Egy olyan tüskét találtam a kerékben, mely miatt már egyszer vulkanizáltam a belsőmet (még Szegeden pár nappal az indulás előtt), azaz szerintem mindvégig benne volt és mostanra szúrta ki a belsőt. A csere jól sikerült... és elindultam (összesen 35 perc volt a csere). Kellett nagyon nagydolgoznom :) épp helyet kerestem :) vagy benzinkutat, szóval alig 3 perccel később jött a reggeli szidalmak hatása: többet nem kell a kikampózódással törődnöm. A bal pedál széttört. A feeeene egyeeeee meg,…. Eddig ilyen még nem fordult elő velem. Igaz, hogy csatos pedálom sem volt még. 

Nem tudom volt e már veletek ilyen, hogy egyszerűen nem hisztek a szemeteknek. Én is így voltam ezzel: éreztem, hogy csúszik oldalra a pedál és... visszacsúsztattam :))) gondoltam a helyén marad... nem is néztem oda :))) ... na persze ez egy ideimpulzusig jó is volt de utána el kellett fogadnom a tényt.

Mi a fenét tegyek távol mindenfajta értelmes várostól? Egy nénitől kértem tanácsot, aki azt hitte, azért nem ért engem mert nagyot hall, de mint kiderült más nyelvet beszéltünk. :) Utána egy bácsi jött, aki ugyancsak hasonlóan beszélt, de egymással egészen jól kijöttek. A bácsi komótosan intett (és vezetett) és én követtem. Pár utcányira lakott és bár nem tudott angolul de tudtomra adta, hogy ad egy pedált. (Természetesen rendes emelkedőt kellett megmásznunk a házig) Leszereltük a régit és felszereltük az újat. Kb. 1960-ra tippelem a gyártás évét :), de működik. Mostmár csakazértis rajta hagyom Londonig. Elváltunk és hagytam neki szegedi paprikát.

Egy pici történet a bácsinál: Mivel Ő nem beszélte az angolt én meg a németet, így kevés esélyünk volt a mutogatáson kívül megértetni egymást. Ő meg aztán nem nagyon mutogatott mert elég kimérten használta a végtagjait, Szóval lemutatott a fölre, hogy ott álljak meg és várjak rá. Ő meg bement egy fészerszerű részbe. Besandítottam és láttam, hogy egy csomó bicaj ott áll felfüggesztve... vártam... egyszercsak egy óriási döndülés ... és megijedtem. Egyedül vagyok a bácsival az meg magára ránt valami nagyot ( a hangja alapján ítélve... ) uhh... azonnal mondtam: HILFE. Közben rájöttem ez nem az a szó :))))) és nekem nincs szükségem segítségre :)) viszont míg kerestem a jobb szót, megjelent az ajtóban... sétálva és kezében a pedál. Uhh életben maradt... Utána picit mintha beindultunk volna.. Kapott pirospaprikát és én meg ihattam a kútjából. Megköszöntem és elindultam... 

Na ezután már csak annyi maradt, hogy teljesítsem a távot (1 óra kiesett).

Ez sikerült, de azért vannak megjegyzéseim.

A GPS szeret kitolni velem.  Olyan helyekre tud vezetni… Szóval nem árt az „észnéllégy”. Másik, hogy dimbes-dombos, hegyes vidéken 100km-nél többet nem szabad beterveznem, mert ez az ésszerűség felső határa. Sík terepen 200km.

A németek és osztrákok beszélik az angolt annyira, vagy jobban mint én.

Este 20 óra előtt elértem a Pullmann City-t. Kafa Western város, ahol még az emberek is beöltöznek western vagy éppen indián ruhákba.

(málha) 

A következő bejegyzésbe írom az itt történteket.

Címkék: európa, kerékpár, london, pedáltörés

• 2009-07-17 13:44:31
• hgabor47
• (hozzászólások: 4) Hozzászólás RSS