Ooestende felé (07.24)
Már nem féltem az utaktól és igazából az út közben csak az erősödött meg bennem ami eddig is nyílvánvaló volt, hogy a Belga emberek nagyon közvetlenek. Beszédesek, barátságosak. Amikor elsuhanok a bicivel mellettük, köszönnek, integetnek én meg vissza. Ha egy picit jobban összenézünk akkor már bennem van, hogy azonnal én is köszönök. A bicajosokkal meg egyértelmű a köszönő viszony.
Az út nagy részéről fényképeken örökítettem meg a házakat és a tájat. Különösebb nem történt. Az utolsó 20 kilométer volt azonban amit jócskán megszenvedtem.
Eleddig is volt ellenszél, de mindez semmi sem volt ahhoz az utolsó 20km-hez képest. Még a vidék növényei sem álltak egyenesen. A fű el volt mindenhol dűlve… Iszonyatos a szél ereje. Nem ragozom… örültem, hogy beértem. Igaza van mindenkinek aki azt mondja, hogy visszafelé kell haladni.
Így előre elárulom, hogy még Calais felé is ellenszelem volt. :)))) Tehát erről ennyit.
Út közben volt néhány település, ami egyszerűen csodálatos. Nincs jobb kifejezés. Én nem vagyok oda ezekért a házak, terek stb. dolgokért. Haladni akartam, de nem lehetett. Meg kellett állni állandóan és ezt is azt is lefényképezni… megörökíteni. De igazából a fejemben van ez…
Megérkeztem Ooestende-be és háromszor is
kétségbe estem. Egyszer befelé, mert egy tábla azt mondta ne menjek
arra… én meg azt mondtam DE. 
Merthogy kerülni nem volt erőm. Igazából ez inkább az autósoknak
szólt nem volt gondom. A második inkább ijedtség volt. Aki látta a
Kaptár című filmet, jelentkezen. UHH
Egyszeren a szél fújta a port és sehol senki…
Neonreklámok… széles utak… még zene is hallatszott…BRRRR
Abszlót komolyan mondom, hogy libabőrös lettem. Aztán egy utcából kikanyarodott két bicajos gyerek és elhúztak mellettem. Ez egy kicsit enyhített a szorúltságomon.
Mégegyszer mondom: villamos sín, utca, autók, földkupacok és egy lélek sem sehol.
Késöbb már láttam néhány embert.. de nem tudtam hova lettek a többiek. Láttam egy villamost a vezetővel és két ember ült a villamoson.
Mindezeket kárpótolta amikor először láttam meg a tengert :) Számíthattam volna rá, de minden mással voltam elfoglalva… és hirtelen jött. Nagyon jól esett :)))) HURRRÁ keresztülértem :)
A harmadik megijedésem a szállás előtt volt, növekedtek a házszámok és egyszercsak csökkenni kezdtek. Nem is lett volna baj, ha meglett volna az enyém. Ráadásul a teefonszámot nem írtam fel a papíromra. Elő kellett volna a gépet venni és netet keresni… De az utolsó pillanatban megláttam a keresett házszámot.
Becsöngettem és 9Joke nyitott ajtót. Belga
szokásos puszi, amit háromszor végeznek el és persze hogy fordítva
kezdik mint mi :)))) 
Elkezdtünk beszélgetni, és nagyon hamar kiderült, hogy egy rendes
emberről van szó. Joke katonai adminisztrátor…. Ne kérdezzétek, nem
árulta el, hogy pontosan mit is csinál. Kérdezett a vacsiról, de
mivel csak a spenótra mondtam hogy azt ne… ezért készített egy fura
szendvicsszerű és nagyon laktató valamit. Nevet nem mondott: házi
specialitás. Utána mondta, hogy menjünk és ósztendézzünk egyet.
Juteszembe (aosztendö) a közelítő kiejtése.
Megmutatta a hálószobámat, ami a tetőtérben volt és nagyon hangulatos szobácska, majd tusoltam egyet és mentünk is.
Megmutatott egy heti egy alkalmas TANGÓ parkot. Itt tanítják a tangót és élő zene kíséretében bárki ingyenesen táncizhat jó pár órát… Azt hittem táncolni fogunk… úgyhogy felkértem… gondoltam megelőzöm :)))) De nevetett és azt mondta, hogy nem alkalmas ő erre, viszont jövőre majd akar tanulni Salsa-t. Na erről is beszélgettünk picit. Eközben kimentünk a tengerpartra és fantasztikus látvány fogadott bennünket. Hmmm…. Nagyon kafa…
Igaza volt Joke-nak, hogy húzzak pulóvert.
Megérkeztünk egy általa favorizált a tényleges homokos fövenyre
épült fa pub-ba, ahol azonnal háziasan az odakészített poncsókból
terített egyet még magára és rám is. 
Én hívtam meg, de féltem, hogy valami extra árak lesznek. Az
angriát szereti amit én is. Ebből 6EUR volt egy nem kevés pohárnyi.
Én rendeltem, én fizettem… kafa volt.
Maga az ital más mint amit a boltban lehet kapni és megintcsak nagyon finom volt. Közen persze szólt a zene, és beszélgettünk. Joke a saját iPod-ján zeneszámokat mutogatott, hogy mik a kedvencei. Igazából négyen vannak tesók, (ketten lányok).. de a két báttyja külföldön dolgozik. Éppen hazajött magyarországról :)))) Találkoztam is vele.
Na visszafelé megmutogatta még a sétáló utcájukat, a kedvenc helyei egyikét és lassan vissza is értünk. Igazából már csak lefeküdni volt idő…
Reggel Joke teával és szendviccsel fogadott... Igazából gyorsan akartam indulni, és azt hiszem ez sikerült is. Jaaa utolsó pillanatban még 8 percig kerestem a pénztárcámat, ami végülis jó helyen volt :)
8 órakor léptem ki a házból… és irány… Calais.
- 2009-07-26 15:07:54
- hgabor47
- (hozzászólások: 6) Hozzászólás RSS
Nem véletlen, hogy szeretnek Magyarországra jönni, hiszen itt a klíma /még/ elég kíméletes. Lám milyen szelekkel, esőkkel kellett megbirkóznod. Hát a magyar is lehetne nyitottabb, barátkozóbb, meg tisztaság szeretőbb. Örülök, hogy jó tapasztalataid vannak, s az utcasarkon sem egy szörny fordult be. Szépen haladsz, csak a hírek maradoznak. Én naiv azt hittem, hogy ez nem lesz gond. Még szerencse, hogy a GPS-ed működik. Vajon a srácoké pontosabb volt, nem vitte tévútra őket? Mielőtt elindultál tanulmányozni kellett volna az utak színeit, melyik milyen minőségű utat jelöl. Rendesek voltak a szállásadóid, szerencséd volt velük. Jó utat!