Gartocharn felé (08.07.)

Párbeszéd

Mondja a takarítónő az amerikainak, amikor az heccel vele: nana mert lesz fakanál…

…What? Fuck Anal??

(hihi)

Hölgyek párbeszédje:

-Te én ezt nemértem…

-Hát kell egy kicsit tudni angolul…

-Na majd én elmagyarázom… Nem tudod, milyen az az anális szex?

(hihi) Megértél 62 évet és nem tudod :)))))

-Nem is 62 vagyok hanem 66 :))))) (hihi)

-Akkor már 4 éve tudnod kéne…(hihi)

-Azt hittem bemutatod…

-Na azt azért nem.. annyi képzelőereje már tán csak van… :)) hihi

Nem fejeztem be technikai problémák miatt az előző blog bejegyzést. Technikai probléma, azaz nem teljesértékű jelenleg a számítógép. Erről majd máskor….

Tehát az arrochari kemping egy fantasztikus hely. Tökéletes zuhanyozó, mosdó, wc. Olyan amilyet elvárna az ember mindenhol  (ha nagyon kényes :))). Van WIFI és nem esik az eső, amikor beérkezünk Bélával.

A többiek már bent vannak, és már sátorbontásba kezdtek. Páran rámcsodálkoztak, hogy hogyan kerültem eléjük. Hát igen… az a kis kaland… a hegyek között… :)))

Tamás segített tökéletes sátorhelyet találni. Felállítom a sátrat. ( Itt egy pillanat. Kitérő. A sátor alapesetben vizes. Ez az alaphelyzete. Vizes. :)))) Ennyi mehetünk tovább :) Kiszárítom, majd bepakolom a legszükségesebbeket.

Itt még egy stop: eleddig általában minden cumóm velem utazva bekerült a sátorba. Most egyre jobban rászokok, hogy a cumóm feleslegesebbik részét a kocsi letakart ponyvás részében tartom.

Ezután lassanként elkezdődik a kaja. Zoli tényleg tud főzni. Igazából sokat improvizál, és a végeredmény nagyon örvendetes :). (Húsleves és töltött paprika). Leültünk enni. Lehet ám szedni még egyszer, mondja Zoli, mint minden vacsinál.

Az evés után UNO-zunk egyet, mely mostmár nekem is elég jól megy :)) miután a társaságot rábeszélem a 0 mint cserelap használatára. Kafa. Utána kis szétnézgelődés, mert ez a hely nem csak komfortos, de a kilátás egyszerűen lenyűgöző. Ezután blog írás. Közben Lacinak beállítottam a gépét, hogy a helyi WiFi-n keresztül netezhessen. Laci ezt oly módon tökélyre fejleszti, hogy még reggel is ugyanolyan pozícióban ül. :)))) Lehet hogy közben azért aludt?

Erről jut eszembe, hogy a Wifi csak bizonyos pontokon elérhető, így Laci a MrBean TV antenna című szösszenete szerint járt el … Na… ez az a pozíció ahol megvan a NET.

Befeküdtem. Elaludtam.

És itt folytatom is mert igazából ez a blog bejegyzés a másnapról szól. Reggel fantasztikus napos időjárásra ébredtünk. Mindenki valamennyire igyekszik a sátrát kiszárítani, majd elapakolni valahová… Elhatározom, hogy amit tudok és amíg tudom feltöltöm a netre. Állandóan el vagyok havazva… sajnos a blog bejegyzésekkel sem tudom utolérni magamat. Ennek az oka az, hogy amikor nincs net ( és ez van többször) akkor annyira nem hajtom magam, hogy írjak. Egy bejegyzés megírása kb másfél óra lehet és akkor jönnek a képválogatások, és átméretezések ami újabb fél óra. Feltöltéskor a blog feltöltése kb 10 perc, a képek felötlése kb 30 perc, és a képek blogba illesztése újabb 30 perc lehet…. Tehát összességében egy bejegyzés kb 2-3 óra elfoglaltság… Legyen 2 :))))

Feltöltöttem, Skype-n uncsitesóval beszélgettem videóval, meg aki éppen arrafelé volt… Azt mondtam, hogy 11-kor indulok. Közben többeknek volt problémájuk, így az utolsó ride-os fél 11-kor indult kb. 11-kor godoltam elmegyek a WC-re. Ki volt írva 11-12 ig takarítás. Nem megyek WC-re :)))) majd útközben.

Elindulás, kempingből ki, jobbra… ( a baloldalon :) és megyek. Mennék… 100 m és fura a kormányzás. ÁÁÁÁÁÁÁÁÁÁÁÁÁÁ Első kerék leeresztett. UHH. Hát ez nem kellett. Pedig már a fülemben a zene, minden alkalmas a jó érzésű tekerésre. Kiderült, hogy a kerék a felpumpálásra jól reagált, azaz az eresztés lassú folyamat… (azóta kiderült kb. egy napig bírja a kerék). Pumpálás után tovább. A kapott térkép megfelelő. Útközben egy boltba tértem be és vettem fincsiságot, és egy spec. Skót 100 éves italt… ami rágógumi ízű, és üvegben árulják.

Itt nem nagyon lehet szénsavas italokat kapni, nem tudom miért. A kék italok sem szénsavasak. Sajna néha egyszerű vizet veszek, amit pedig nem akarnék.

Teperem tovább szélsebesen és élveztem megint a haladást, de közben azért minden érdekességet megfigyeltem.

A műúton mentem, de egyszercsak arra gondoltam, hogy lemegyek egészen a vízpartra. Hát kikkel talizok? Mindenkikkel… Először csak Zsuzsát látom meg majd az egész társaságot… Nagyon megörülünk és innen együtt bicajozunk tova.

Az út végig vízparton vezet. Ennek örömére (és persze erre rásegít a jó idő is), nekiláttunk fürdeni. :))))))) De mivel a víz (később Tamás szerint pont 17 fokos) nem túlmeleg, így csak térdig gázolunk bele ( az is igaz, hogy se naptejet, se fürdőnacit nem hoztunk, mert eddigi tapasztalataink szerint ez logikus). A kiszállás a vízből már nem volt ilyen egyszerű. Mindenki másképpen oldotta meg..  Volt akinek ez félig sikerült csak :)))) Ne kérdezzétek :))))))  (pl csuromvizes cipő, vagy zokni)

Útközben nagyon szép részeken mentünk keresztül. Golfpályák, rétek, erdők. Igazából csak a tájra koncentráltunk. Egy giccses, de érdekes házzal is találkoztunk, ahol kerti törpék, szatírok, piroska, és még sorolhatnám mi minden volt a kertben kiállítva. Kicsit szabadabban értelmeztük a térképet és kerültünk golfpályán keresztül. Egy bizti: a táj, a természet ezen a napon sem hazudtolta meg az elképzeléseinket. Minden csodás.

Volt olyan hely ahol a kerékpárút ( a tiltott golfpályán keresztül ) egy fa hídszerű képződményen kanyargott. Lassan beértünk gartocharnba. Minden alkalommal probléma a vásárlás. Vagy azért mert nincs bolt, vagy azért mert vasárnap van. De leginkább azért mert egyszerűen éhesen vagyunk és venni kell: többnyire kenyeret.

Ezért szenvednünk egy keveset, mert egy olyan bonyolult kereszteződéshez (kettős körforgalom) értünk ahol odairányban tolva, visszairányban kerékpáron próbáltunk átevickélni. A forgalom nagyon erős volt és le a kalappal a lányok előtt, hogy bátran vették az akadályt. Ezen a napn sok fel és le volt. Sokszor csak sétáltunk, mert az emelkedő egyszerűen ezt hozta.

Végül összeakadtunk Lacival, aki egyszerűen csak szembe sétált velünk :)))))) Mondta, hogy jó az irány és pár kilométer múlva így meg úgy ott leszünk. Így történt. Az utolsó 500 m meglepetés volt, mivel igazi rendes lejtőként jött. (majd lesz ennek böjtje :))))

Fantasztikus táborhely megint. Kész vacsi… uhh. Majdnem szekértábort alkotva felvertük a sátrakat. Utána vacsi. Ezután bár kezdett picit a nagy meleg után hűlni.. elmentünk a tópartra, ahol láttuk, hogy már többen a vízben lubickolnak.

Hát ha nem is lubickoltunk, de térdig megmártóztunk a 17 fokos vízben. Homokos talaj, érdekes kövek, hatalmas szép látótér. Kafa….

Visszamenetben páran dalra fakadtak… és páran velem együtt próbáltak bekapcsolódni (több kevesebb sikerrel) Sajna a régebbi Illés, Metro, stb dalszöveg és sokszor még a dallam sem ismerős…  hát ez van.

Nagyon jó hangulatban elmentünk zuhanyzani, majd aludni.

Jó nap volt.

Címkék: kerékpár london európa skócia

• 2009-08-10 03:44:12
• hgabor47
• (hozzászólások: 3) Hozzászólás RSS