Stirling felé (0808)
Reggeli párbeszéd…
- Te…. Ez mi?
- Csengettek….. szerintem autó…
- Nem.
- Ember? Biztos valami baja van…
- Nem… ilyen hangot ember nem ad ki önszántából… :))))
- Ez valami agancsos…
…:))))
- Búg
- Aha búg
… :))))
-Össze kellene ereszteni egy tehénnel… Várj ez tehén?
- Ez egy tehén. :))))
- … nem bika ad ki ilyen hangot…?
- A bika az hangosabb… :)…. Ááá a fene se tudja…
Reggel sátorbontás után azonnal megkaptuk az aznapi adagot emelkedőből. Talán emlékeztek még: előző nap 500 m lejtővel jóérzéssel végeztünk. Ma ugyanennyi izzadással. A reggeli tájékoztatón elhangott, hogy hogyan is megyünk. A reggeli tájékoztatón elhangzott hogy hogyan is megyünk. Nem tévedés: 2x :)))) Azért mert egy izgalmas rész is volt az útba tervezve. Ez a rész egy mellékútról szól, melyen egymás után kapuk állnak. A kapukat ki kell nyitogatni, majd magunk után becsukni. Na most ezt képzeljétek el autóból. :)))) A táj viszonylag változatlan szép lankás vidék. Elhagytuk, de a közel-távolban látszódtak még a hegyek. Hangulatban felejthetetlen.
Írnék még a bicajozásról is, ugyanis egyedülállóak vagyunk.
Egy bicajos versenycsapat egy tömött sorban megy. Ennek oka, hogy az elsők felfogják a szelet, és izzadnak mint állat.. a következők már nem annyira szenvednek, és végül az utolsók… az utolsókból lesznek az elsők és utána ők szenvednek és az elsők pihennek. Na de ti ezt pontosan tudjátok. Mi is ezt játsszuk. Elindul Béla, majd AncsaTamás-ék, a IldiGyuri-ék, mi a TamásEszterGábor, a hölgyek ZsuzsaMarikaIda majd Szabi zárja a sort. A mezőny széthúzódik, mivel az ellenszél izzadásgátló hatású. :)))) Igazából nem ezért. Igazából nem szeretjük az autósokat. Ők viszont szeretnek minket. A széthúzott csapat úgy átlag 500m távban lehetőséget ad az autósoknak, hogy a kerülő manővereket tökéjre fejleszthessék. Egy csapat kerülése, kis fékezés… megvárni szembeautó… még mindig vár… motor brummog, ….oké indulás… mégsem…. mindig vár…ééééés… egy beláthatatlan kanyar…és vár…és előőőőőőzés… ééééés következő csapat… és vár… és szembeautó…. szembetehén… szembekanyar…
Azért, hogy még változatosabban utazzunk.. hogy az autósok is jobban élvezzék, néha (és ezen a napon többször) erre még picit ráteszünk: toljuk a kerékpárt fel a meredek emelkedőkön. :)))))
Egy bizti, hogy nem sietünk. A napi adag mindig 40-50 km körül alakul, amit sikerül belátható időn belül teljesíteni. Nem szalad senki és nem is kell. Fantasztikus a táj, a látvány, és jókat beszélgetünk. Igazából a fentieket csak és kizárólag hobbyból csináljuk. :)))))))
Az autósok szeretnek minket. Eddig az egész túra alatt egyetlen egyszer halottam, hogy ránk dudáltak. Hozzáteszem nem volt igaza.
Az út első szakaszán egy látogatható magán golfpályát tekintettünk meg. A területen állt egy egészen romos kastély is. Én az izgalmas napra a GPS-el próbáltam rásegíteni. Ő mindeig tud újat. Most három csapat is egyszerre ment, Tamás néha kérdezgette jó ez az irány. Tudtuk, hogy kb hol is kell letérni. Én bevallom betároltam a végpontot, meg egy közbülső pontot, és nem aggódtam.
Az idő eső, napsütés, eső, napsütés… mint mindig.
Eszterrel hátul bicajoztunk. Eszter néha tolja a bicit a nagy emelkedőkön, úgy ahogyan többen is. Igazából nem békélt még meg a váltóval :)))) Viszont ez azóta változott :))) A kerékpáron szerintem könnyebb egy emelkedőn felmenni, mint tolva. Én legalábbis jobban megizzadok úgy, meg kényelmetlen.
Lemaradtunk.
A GPS szerint jobbra kellett kanyarodni, de kivételesen nem vártak ránk a kereszteződésben. Erről én arra következtettem, hogy továbbmentek, a GPS mást mondott, és igazából a GPS által jelzett útvonal izgalmasabbnak ígérkezett. Jelen pillanatban már hiszek a GPS-nek. Így utólag bár sokat szitkozódtam, mégis látom, hogy a GPS sok-sok kalandba tudja az embert belevinni. Döntöttünk: jobbra.
Lefelé mentünk és ezt Esztert nagyon élvezte. Mivel az időjárás változott, idönként megálltunk és fel-le öltöztünk. Nekem nagyon tetszett, és izgalmas volt, hogy tulajdonképpen nem tudtunk senkiről semmit. Eszter biztonság kedvéért bekapcsolta a telefonját, én meg elmondtam neki hogy „a többiek meg fognak verni”. Mármint engem, mert egy másik úton megyünk, és nem tudnak semmit. Jókat beszélgettünk, és a táj is igazán kellemes volt.
Éppen az esőre készülődtünk amikor távolról láttam Tamást feltűnni. (Hozzáteszem mi lassan mentünk)…. Már távolról integettünk és mondtam Eszternek.. most… (fognak megverni :)))))). ..de nem. Kiderült, hogy GPS ügyi volt, mert ez volt a jó út, és ők mentek tovább. Vártak minket, de nem jöttünk így tekertek még egy hegymenetet és bekanyarodtak.
Összeállt újra a csapat, és nagyrészt együtt biciztünk.
Elértük azt a bizonyos kapus területet. Egyszerűen nem tudok jól fogalmazni (ehhez egy költő vagy író kell) …. csodálatos. Tehenek, birkák, lanka, zöld fű, felhők, néha hideg, néha meleg. Fantasztikus.
A meleget úgy kell elképzelni, hogy forró, a hideget, meg úgy, hogy kevés a pulóver.
Tehenek, birkák, lanka, zöld fű, felhők, néha hideg, néha meleg. Fantasztikus.
Az egész út olyan széles mint amin csak egy autó fér el. Volt is (női) sofőr aki beleszaladt a csapdába. Még nekünk is gyorsan kellett cselekednünk, mert szemből traktor fűvel, és ő hirtelen nem tudott mit csinálni, mi meg gyorsan elmentünk a tetthelyről, hogy mindenki birkózzon saját magával.
Nyitogattuk a kapukat, és tovább. Egy nagyon szép részen megálltunk ebédelni. Ez is úgy megy, hogy én részemről reggel három szendvicset készítek aznapra, ebből kettőt megeszek délben és egyet eldobok :)))))) NEEEEEM azt vacsora előtt eszem meg mindenki megrökönyödésére („Most lesz a vacsi…”). De mivel itt szalámit nem lehet kapni.. csak ilyen borzasztó sonkaszeleteket (brrrr), szóval el kell fogyasztani még aznap a szendvicset. Majd próbálok kevesebbet csinálni.
Amúgy imádom a csapatot, és nem azért írom mert most is olvassátok csapattagok :))))) hanem (olyan nőiesen:) csak.
Nem tudom leírni a továbbiakat, mert nem lehet. Képeket teszek fel…
Végül megérkeztünk Stirling-be, azaz pontosabban nem mentünk be, hanem körbekerültünk, és azonnal a táborba mentünk. Útközben kivel találkoztunk a várost kerülő utcában? Lacival :)))). Gyalog. Hát van száz bicije és gyalog jön :)))), viszont: vett mobilnetet. Ok! Megbocsátva a gyaloglás :))))) Azért ez is egy véletlen … segít, és elmondja a pontos útvonalat a táborig.
A kerülő jól sikerült, mert az utolsó 2km-en szarrá áztunk. Köszönhető ez az esőnek :)))) Kiderült, egyébként, hogy egész nap szerencsénk volt, mert körben összevissza esett, mi csak viszonylag keveset kaptunk ebből.
Én ezt a napot az egyik legszebbnek tartom!
A táborhelyünk erős négyes (egész pontosan: 3 :))). A táborhely szép, a fürdő rossz, de távolról sem annyira, mint a legelső (Blackpool) soronkívüli.
Amikor beérkeztünk az autóból és ponyvából készített sátor részben szépen elhelyezve a padok asztalok… szóval készen a kajcsira. … Szokásosan Tamás segít a sátorhelyem kiválasztásában és utólag kiderül jól jártam. A kempingben van játszótér is a gyerekeknek akik ezt jól ki is használják. Bár szemerkél az eső, ők a csapból visznek vizet, hogy egy lyukba azt beleöntsék. Az eső is segít nekik :))) .. de úgy néznek ki… uhh…
Az anyuka nem ideges, nem is látjuk sehol. A gyerekek 4-7-ig hárman. Egész jól eljátszanak, dagonyáznak a sárban. Az egyiken búvárruha (legalábbis szerintem) és ez jó ötlet… :))))))
Megvacsiztunk, és jót beszélgettünk. Igazából ezek a beszélgetések az egyik élvezetes része az utazásnak, de nem szabad :)))) és nem is lehetséges ezeket itt felidézni. Mondjuk egyszerűen azt: egy kedves társaság jókat röhögve búcsúztatja az aznapot.
És a nap véget ért. Mindenki vissza a sátrába…. és alsz…
Sajna egyszerűen ennél jobban részletesebben már nem tudom leírni a dolgokat, pedig lenne még mit.
(sziasztok)
- 2009-08-11 09:53:09
- hgabor47
- (hozzászólások: 0) Hozzászólás RSS
