Hörr és ÁÁÁÁÁÁÁÁÁÁÁÁÁÁ
Este úton hazafelé.... bicivel.
József Attila sugárúton, kerékpárúton, nyugi és csend. Megyek ütemesen...
Gondoltam a szép sárga mellényemet megigazítom... és hirtelen káosz alakult ki :)))
Balról bokorsor, mellette a biciút, és jobboldalon a gyalogos sáv.
Baloldalról a bokorból kellemes lendülettel kivágódik egy ürge és nem a járdafelé néz hanem vissza a bokor felé (!!!) (vagy talán az autóját hagyta az úttesten ?)... szóval nekem háttal. Kezem éppen belegabalyodva a zöldmellény lobogó részeibe...
Szinte lassítva, de előre látom... akkora marha nagy ütközés lesz, hogy tán még nem volt... és még az is lehetséges, hogy nem áthajtok az ürgén, hanem át...Esek... (Arról lehet vitatkozni melyik a rosszabb :)))) Közeledek az ürgéhez és elhagyja a számat az első hang, ami - valószínűleg a hirtelen sokkhatásnak és a nagyon kevés manőverezési adottságnak (lévén bal kezem belegabalyodva a zöldmellénybe) - nem volt kottába illeszthető, nem azért mert hamisan hangzott..., talán inkább nevezzük egy artikulálatlan hörrentésnek....
Azt is láttam, hogy az ürge ELÉM FOG LÉPNI... ez rajta múlik és ahogy illik én a következő pillanatban elgázolom. Végül az az ok, amiért ő sem az útra koncentrálva háttal masírozott ki a bokorból, talán vajon bezárta e a kocsi ajtaját vagy hasonló.... miatt egy tizedmásodpercre bizonytalanul lassított.
Ekkor foghatta fel a füleivel a mélyről induló kitartott HÖRR hangomat...
Nos mit gondolhatott, nem tudom pontosan, de el tudom képzelni.
Kiszállt az autóból... csendes az este még autó sem jár... finoman seper a szél, kicsit korábban esett is... semmi nem mozdul. Bezárja az ajtót... és a bokrokon keresztül felmegy a lakásásba :)) elindult a bokrok felé, talán még ásított is egyet... és akkor a tök sötétben VALAKI RÁ ORDÍT !....
Lehet, hogy én is összeszartam volna magam :)))) !
Ő egy férfias mély indítású ÁÁÁÁÁÁÁÁÁÁÁÁÁÁÁÁ hang közben megdermedt (ez volt kettőnk szerencséje) és pont odavillantotta a fejét, ahol én zúgtam el. Úgy hiszem kétszer lepődött meg :))) Egyszer, hogy nem kirabolni akarja valaki... másodszor, hogy igencsak gyorsan suhant el mellette az a valami....
Ha itt leállítom a felvételemet, egy haláli képet kapok. Kihalt utcában, két faszi egyöntetűen ijedt egymásra ordítása. Felrémlik valami kép bikákról, amikor leordítják egymást....
Egy KIS manőverem volt, de teljességgel arra számítottam, hogy ütközünk. Az a pici bizonytalansága, plusz a kettőnk ordítása között a megtorpanása elég volt, hogy bal vállal tökön vágjam :)))))))) na jó fogalmam sincs mibe vertem a vállamat, lehetett a karja, hasa... de lényeg, hogy minusz két centivel vettem az akadályt... :)))))
Elhaltak a hangjaink... én fellélegezve visszanéztem és mondam, hogy "haver bicikliút"...
... ő csak állt... szétterpesztett lábbal ... kezei bizonytalan félúton felfelé... teljesen elment a hangja.
Ez az utolsó kép róla...
Miután megtettem 100 métert és én is teljesen magamhoz tértem, elkezdtem vigyorogni... és egészen a töltésig kacarásztam az egész szituáción.
Pedig lehetett volna rosszabb is.
- 2010-05-27 05:39:58
- hgabor47
- (hozzászólások: 2) Hozzászólás RSS
Más mire hazaér el is fejti az ilyet. Te meg leírod, hogy szorosabban haladtál el vki mellett. És egy nagyon jópofa, szórakoztató kis sztori lesz belőle. Tetszett.