Tisza-tó túra

 kb. 80km

2010. július 30  -  2010. augusztus 4-ig.

Résztvevők: Ági, Én, Bence, Réka

A túrát összevissza tervezgettük, és végül az alábbiak szerint valósult meg. Egyfelöl nem volt konkrét indulási időpontunk. Na ez soksk számára kiakasztó lehet. A lényeg, hogy úgy indultunk, hogy az időjárás jó legyen és a készülődéssel is a végére jussunk. 

A Vaterán vásároltam két Salewa sátrat (egy 2 és egy 3 személyeset). Ezt próbaként felállítottuk. Az állítási idő sátranként 15 perc körül alakult. Végül mivel négyen mentünk plusz két hálózsákra, és négyünkre kellett mindenfélét pakolni (2 gyerek és 2 felnőtt).

Utazás

Szóval Szombat délelőttre elkészültünk. A túrát 4 kerékpárral (2 KTM túra és 2 gyerek mountainbike) terveztük. Nekem ingyenes a kerékpár szállítás a vonaton de a családtagoknak nem. Kerékpáronként a díj 1000Ft lett, melyet a vonaton tudtunk megvenni.

4 kerékpárral a vonatozás nem egyszerű. Németországban a peronok úgy vannak kialakítva, hogy kb. szintben legyenek. Magyarországon erőművésznek kell lenni, hogy a megpakolt kerékpárokat feltegyük a vonatra. Ági meg sem tudta emelni a kerékpárt, így kialakítottunk egy rendet a szállításra. Itt kezdődött a neheze... 3 átszállás :))) 

Az indulás előtt olyan utat néztem ki a menetrendből, melyen kerékpárszállító vonaton jutunk el Tiszafüredre. Algyő-Szeged esetében azért sikerült nehezen felrakni a kerékpárokat, mert a kocsiban már volt két kerékpár és így éppen 6 kerékpár fglalt el 2 rendelkezésre álló helyet. Mind a kalauz, mind az utasok engedékenyek voltak. Ekkor éreztem meg először, hogy menniyre más többesben utazni. 

Szegeden a leszállás viszonylag símán ment, azonban az én kerékpárom érezhetően súlyosabb mint a többieké. Átkocogtunk a Ceglédre induló vonatra, majd letámasztottam a kerékpáromat, és felszálltam, hogy belülről kinyissam a kerékpárkocsi ajtaját. Bent már vagy 8 kerékpár álldogált. 

A kerékpárok tulajdonosai segítettek feltenni a vonatra a 4 bicajt, majd egy pókkal kirögzítettem őket és végre leültünk. Cegléd is izgalmasnak ígérkezett, hiszen aluljáró rendszeren lehet közlekedni. A leszállásnál a többi bicajtulajdonos segédkezett és így gyorsan és könnyen sikerült a művelet.

Cegléd állomáson 10 percünk volt a szolnok felé tartó vonatig. Én megkérdeztem egy forgalmistát és kiderült, hogy nem kell peront váltanunk, jó helyen vagyunk. Ági összetalálkozott Zsuzsannával, aki a Gyík utcai lakásunkat vásárolta meg 2002 környékén. Elbeszélgettünk. Kiderült, hogy Ő egy jógatáborba utazik.

A felszállás izgalmas volt először is mert: az ember honnan tudja meg, hogy a kerékpárszállító kocsi éppen a vonat mely részén lesz elhelyezve? A kerékpárokkal nem lehet bárhol állni, mert a felszállás jóval több időbe kerül, mint gyalogosan. Tehát ha lehet csökkenteni kell az időveszteséget. 

Én azt választottam, hogy hátrébb állok a sinektől hogy jobban belássam a pályát, másfelöl feljebb megyek a menetiránnyal szemben, hogy az orrom előtt elsuhanó kocsik oldalán korábban észrevegyem a kerékpáros jelzést, és így még a vonat mozgásakor arrafelé tudjak haladni a kerékpárral. Legegyszerűbb esetben az utolsó kocsi lesz az, azaz leghátulk ahol nézelődök. 

Szóval felkészültem... vonat jött.... első kocsin megláttam a jelzést... azonnal jeleztem a többieknk, mejd félúton elakadta a szavam, mert megláttam a vonat közepén is egy kerékpáros jelzést (ez ideálisabb volt mert nem kellett sokat kerekezni). 

Megállt a vonat, emberek fel... előttem egy bácsi gondolkozóba esett és nézett balra tépelődni kezdett, hogy ... végül fogalmam sincs min tépelődött mert erre nekem nem volt időm. A kocsi kialakítása szerint normál személyvagon aminek a végoldali peronja volt kerékpárszállításra kiképezve, ezért a felszállás az utasokkal egy helyen történt.

Rászóltam az úriemberre, hogy legyen szíves felszállni, mert még 4 kerékpárt kell feltennem az indulás előtt. Erre a barátságtalan válasz, hogy ide ne szálljak, mert a kerékpárszállító vagon a vonat elején található. Szoktam érezni, amikor megszakad bennem valami.. ez nem túl gyakori, és vannak fokozatai :) most csak annyi történt, hogy éreztem ezt a pattanást és azonnal vadász üzemmódba kapcsoltam :))) 

Jelen esetben ez azt jelenti, hogy ellentmondást nem tűrő hangon kijelnettem: "Ezen a helyen kerékpárjelzés van, így ide fogom feltenni a kerékpárokat és... most !"

Az öregúr egy pillanatra nézelődött, de elég gyorsan és csendben belátta igazamat és felszállt a vonatra. Én azonnal utána az első kerékpárral, majd a többivel. Ez a bizonyos "elszakadt cérna" állapot nem engedi a túl finomkodást :))) Egy másik úr segíteni akart a felszállásban, de nem volt tapasztalata, és eléggé tétovázott, így ugyanazzal a slunggal ahogyan felszálltam át is vettem tőle a gyeplőt :)) Szegény, bár nem bántottam meg, de nem is voltam túl finom vele. Azt hiszem megértette, hogy csak gyors akarok lenni. Asszem ráadásul látta is a korábbi eseményeket.

Szóval igazából az időhiány és a megjegyzés miatt egy gyors és határozott felszállást akartam végrehajtani és ez végül sikerült. 

Karcag. Uhh... nem is az állomással volt baj, hanem a peronnal ugyanis a vonat pont olyan részen állt le, ahol mélyebben feküdt a peron (szintben a sinekkel) azaz nem csak hogy nekünk de még az egyszerű utasoknak is igane nagyot kellett lépniük. Na itt már nem csak Ági, de én is mérgelődtem, de sikerült leszállni. Az innen induló vonat egy kis egykocsis rövidke szerelvényre viszont volt egy óránk felszállni, úgyhogy szép lassan ezt megtettük. Mind a 4 kerékpár elfért, pókkal kifeszítve, de ha mások is jöttek volna kerékpárral... nagy bajban lettünk volna, mert ennél több ods fel már nem fért :(

Na az utazásról ennyi. A visszaút hasonlóan kellemesen telt :)))))

1-2. nap Tiszafüred

A Tóparti-kempingben találtunk szállást. Ezt már a vonatból kifigyeltük és gondoltam menjünk oda. Eredetileg a Thermál-Kempinget választottam, ahol sátrazáshoz a fürdési lehetőség is adott, azonban medencékben és nem a Tisza-tóban. Inkább átnyergeltünk a szabadstrand melletti kempingre (ahol az üdülési csekket is elfogadták). 

Utólag kiderült, hogy ez egy önkormányzati kemping. Volt fürdő, wc és fű. Nem volt rossznak mondható. A skóciai kempingekhez mérten középkategóriás. A fürdő viszont az árban benne foglaltatott minden helyen, azaz azért külön fizetni (vagyautomatázni) nem kellett. 

A sátrakat egy kiszemelt területre fél óra alatt felállítottuk. Én a korábbi tapasztalatokból kiindulva nagyon ügyeltem minden tárgyamra és mindent mindig oda tettem vissza ahonnan elővettem. :))) érdemes! 

Első utunkkal bevásárolni indultunk és útközben felderítettük a terepet, hogy hol tudnánk majd üdülési csekkel fizetve vacsorázni.  Tiszafüreden van minden: CBA, Penny, LIDL, szóval a bevásárlás olcsón és gyorsan megtörténhetett, bá igaából csak innivalókat vettünk. A kiszemelt étteremhez visszabiciklictünk és mindenki a kedvére valót rendelte. 

Én hideg gyümölcslevest és valami magyaros étket rendeltem, Ági és a gyerekek hasonlókat, a végére mindenki dugig ette magát. Ekkor már tudtam rosszul rendeltem. Nagyon ízletes és fini kaja, de...  ennyit nem akar a szervezetem. :)))

Négyszer étkeztünk üdülési csekkel az út alatt, ebből három ebben a Tiszafüredi étteremben (majd elmesélem miért ;) ) mindhárom alkalommal 10000 Ft körüli lett az összeg attól függetlenül, hogy mit és mennyit ettünk :)))) 

folytatás....

Címkék: tisza-tó, túra

• 2010-08-10 10:39:40
• hgabor47
• (hozzászólások: 3) Hozzászólás RSS