Harmadik nap (Bécsbe)

Reggel Sopronban (Balf-on) tökéletes rendben zajlott minden. Arra gondoltam, hogy egy nagyot eszek még Ausztria előtt. Hát ez sikerült is. Egy nagy tálban hoztak ki bográcsgulyást, amit rendesen be is faltam. Dél lett mire elindultam.

Ez volt az első eset, hogy elkezdtem a GPS-el bajlódni. Külső szemlélőnek úgy tűnhet, hogy össze-vissza rohangál egy ürge :) …és igen  végülis ez történik, de okkal. A GPS nem teljesen pontosan talál meg és próbált ráilleszteni az útra. Na ebből elég nagy marhaságok jönnek ki. (Azóta ezt a funkciót kikapcsoltam).

Mörbisch am see felé vettem az irányt. A GPS nem tudja de én igen, hogy van egy kis összekötő út, melyen át lehet kelni. A határnál nem volt határ, és senki nem kérdezett semmit. Amint átértem teljes és azonnali változást észleltem útminőségben, tisztaságban stb. Szerintem erre az osztrákok rátesznek egy lapáttal, ugyanis azóta azért láttam rosszabb utat is mint Magyarországon.

Sajnos nem volt idő fürdésre. Mentem tovább. A cél Bécs. Igazából útközben nem volt semmi figyelemre méltó. A határtól pár kilométerre kipróbáltam az OTP Bankkártyámat és működött. Benéztem egy LIDL-be ahol üdítőt vásároltam.

Általánosságban elmondható, hogy folyamatosan vásárolom az ásványvizeket. Sajnos egyszerre nem tudok többet elvinni, ezért csak fél napi adaggal rohangálok. Igazából már látom, hogy ruhából fele ennyit kellett volna elhoznom, míg helyem nem lett volna rossz, ha marad.

Nem írom, de tudvalevő, hogy útközben nézelődök is. A Bécs felé vezető út nem lett volna rossz, ha nem kell átkelni egy rohadt nagy hegyen. Ez nekem túl meredek volt. A térképen nem tűnt annak Volt ahol lépésben hajtottam a kerékpárt. A lefelé út azonban persze nagyon kafa :) Majdnem Bécsig lejtett. A GPS-be betáplált adatok szerint az út a kerékpárral járható legrövidebb volt. Ennek megfelelően sok aratást is láttam :)

Elértem Bécsbe és mi fogadott? Volker nevű szállásadóm címe szerint, kissé még kellett bicajoznom. Ez ma rossz volt, de holnap jó lesz, mert  könnyen ki fogok majd jutni (gondoltam én). Olyan dimbes-dombos Bécs is, hogy mjdnem úgy éreztem magam mint a hágónál. Megérkeztem a címre, de nem találtam az ajtót, mert a helyén egy SPAR állt. Gondoltam nosza felhívom Volkert, nade a címe a lapitopiban volt. Elég nehezen ment, hogy a bicit falhoz tá,asztani, laptopot kiszedni, bekapcsolni (van e töltés még) és mindezt az utcán... de hozzá kell szokni. ÁÁÁÁÁÁÁÁ Összejött! Megoldottam. Volker elém jött és elindult a diskurzus. Ez volt életem első esete, hogy élesben használtam az angol nyelvet. Használtam???? Túlzás… :) Összességében megértettük egymást. Megmutatta a lakását az ágyamat is, és minden jóval ellátott. Én meg mondtam neki, hogy inkább most adom oda a neki szánt ajándékokat, mert reggel elfelejtem. Azt hiszem örült neki. Picit a stílusa is egyezett. Kapott egy kis szegedi paprikát és két darab kézzel font karkötőt.

A Wifi-jét nem sikerült beizgatni, de egy ismeretlen wifi-ről tudtam netezni. Képekkel folyamatosan ki fogom egészíteni a blogot, de mivel most a feltöltés idején nincs korlátlan kapcsolatom így csak az elküldésre koncentrálok (fizetek).

Hirtelen ennyi… :)

(másnap reggel a kapuőr próbálkozott fotót készíteni :)

Címkék: bécs, európa, kerékpár, london

• 2009-07-15 23:50:15
• hgabor47
• (hozzászólások: 2) Hozzászólás RSS