Vasbühl (07.18)

Elindultam a csajoktól. Mivel beláttam, hogy hegyek között és ellenszélben a napi 100 km körüli érték a rendesen teljesíthető, ezért két választásom volt. Vagy kettéosztom az utat és Nürnberg környékén megszállok (Couch vagy Camping), vagy elutazok Nürnbergbe. Igazából nincs választásom :) mivel nem csak a távolságokat kell figyelnem, hanem határidőm van. Egyrészt Londonban 1 hetet szeretnk eltölteni. Minden plusz nap onnan vesz el időt, másrészt a Skóciai túra fix időpontban indul.

Reggel Julia, a DB-ben kikereste a nekem megfelelő vonatot, ami pontosan 30 perccel ezen tevékenysége utánra ígérkezett. Igazából utána csak későn lett volna járat. Szóval gyors összerámolás és indulás után profi módon elértem a vonatot. Nem keresgettem én alul felüljárókat, hanem a peronvégen indultam neki ott általában sima feljáró van, és nem kell szórakozni a bicajjal.

Nürnbergből kikeveredni nem volt egyszerű, mintahogy semelyik nagyvárosból sem az. Azért nem, mert egy dolog amit a GPS mond és egy dolog ami a valóság. 95%ban a GPS jól tudja, azonban volt, hogy autóútra akart ráterelni, és volt hogy egyirányú utcával szembe. Van úgy, hogy tényleg lehet bicajozni, csaképpen igencsak figyelni kell arra, hogy hol. Merthogy Németországban nagyon sok kerékpárút van. Ezek ki vannak táblázva ugyan, de résen kell lenni, hogy meglássuk őket.

Igazából az egész nap egyfajta hullámzásról szól. Ez igaz mind az időjárásra, mind az útra. A kiválasztott útvonal nagyon szép területeken vezetett keresztül. Én aki, inkább a technikára tudok rácsodálkozni is meg-megálltam nézelődni. Ezek a megállások jót tesznek a léleknek, de még jobbat a seggnek :)))))) párdon! A nap folyamán számtalanszor elkapott az eső, de nem ért váratlanul, mert van esőcumóm. Egy dolog problémás csak: le és fel is kell venni, ugyanis különben belül is csöpögni fogok.

Sokan mondják, hogy az út közbeni fejhallgatózás nem igazán szerencsés. Hát ezzel eddig valamennyire egyetértettem, de most valamennyire nem értek egyet. Először is van a menetszél. Erre rájön a szembeszél, és erre rájön a hullámzó táj (lefele 45-el). Tehát ha kiveszem a füldugót, akkor csak süvítést hallok és nem a táj megszokott (csendjét) hangjait. Ha megállok természetesen nincs a fülemben semmi. Másik, hogy a levegő nem túl meleg, de ha az is lenne a fülnek a huzat sem tesz jót. Szóval nem ártalmas, ha már téli sapim nincs, hogy a fülben egy dugó van. Próbáltam azt is, hogy nem hallgatok zenét. Bizonyos fokú szelesség esetén ez még megy. Naszóval a füldugó hasznos.

Ha már itt tartok egy kis észrevétel-halmaz:

A kamásli kíváló, az esőnadrág kíváló, a sátor kíváló, az esődzseki kíváló, a bicajs felsők kíválóan száradnak, de amúgy jobban érzem magam egy pólóban :) nagyon okos voltam, hogy elhoztam a téli bicis kabátomat, és a hosszú bicis nacit. Egyszerűen eső esetén ha beöltözök semmi gond, még csak belül sem párásodok. A sátor ajtaját nem szabad teljesen becsukni, mert különben pára lesz, egyébként a matrac és a hálózsák is 5-ös. (Ja a matrac 4. Reggelre éppen annyira ereszt le, hogy már kényelmetlen. )

Egy utat javítottak. Zúzalékkővel volt felszórva. Átmentem rajta és éreztem a már szokásos jelet: kidurrant a hátsóm. ÁÁÁÁÁ

Megálltam. Lepakoltam. Eső jött. Árnyékba húzódtam… Egy néni jött beszélgettünk… de én közben szereltem a gumit és (halkan szidtam mindent). Nem találtam meg mi lyukasztotta ki… nagyon aggódtam emiatt, de összeraktam és úgy tűnt OK. A nénike segített pumpálni. Én fogtam a kereket. :))))))   Na nem … én pumpáltam. Ő elmondta közben hogy elég sokat éltek kint Londonban, és hogy Ő háztartásbeli volt. Nem rossz…

Jók ezek a problémás helyzetek, mert ismerkedik az ember. Az angolt kezdem amúgy természetességgel használni az jó. Keverem a magyart az angollal. ÉÉÉS most nem felvágni akarok, mert nem arról van szó, hogy jól beszélnék, hanem hogy merek beszélni és mondom ahogy jön. Már lassanként van is értelme annak, amit mondok :) Most itt a kempingben például nagyot beszélgettem a recepcióssal.

Szóval hajtottam Réka felé, és közben Gábortól elkértem a számát is. Sajnos nem tudtam elmenni megnézni a fellépését, de pedig szerettem volna. Réka hastáncos és tanítja is egyben. Emellett orvos is :) . Na sajnos 1 órával később érkeztem. Ő mindent kiírt, de én reménykedtem, hogy jó házba török be. Amikor megláttam a cetlit már tudtam, hogy igen. :) Természetesen az út utolsó része mint mindig: egy hatalmas nagy emelkedő. Egyébkét Gábor nem is mondta, hogy szélerőmű van a kertjében. :)  Na ez túlzás de majdnem. Kb 100m magas hatalmas lapátokkal, mint mindenhol Németországban.

Réka pizzát adott, amit jólesően elfogyasztottam paradicsommal. Egy vetett ágy várt egy csodálatos szobában. Gábor! Hangulatos szép házatok van! Ja és amikor ettem egyszercsak bent termett (megijesztve engem) egy macska, majd pedig mégegy. Összesen 4 macska de csak 3-at láttam. Összecsomagoltam magam és írogatni kezdtM.

Meg akartam várni Rékát, de hajnali 1-ig kellett várni és közben Laludtam. Amikor Réka megérkezett  félig felébredtem, és csak rémlett, hogy ő is nyugovóra tért… Viszont akármikorral később óriási randalírra ijedtem fel. Miután jót bámultam… visszaaludtam.

Másnap kiderült mi volt a macskarandalír oka….

Na ennyit ide… kép majd… és video is.

Címkék: kerékpár london európa

• 2009-07-19 22:02:31
• hgabor47
• (hozzászólások: 4) Hozzászólás RSS