Calais felé... (07.25)

 Calais felé…

Joke nagyon jó házigazda volt. Még azért is szurkolt, hogy hátszelem legyen. Azt mondta, hogy van rá esély, de elég változatos.

Sajnos nem jött be :(

Igazi rendes ellenszelem lett reggel. Ooestende és úgy általában a tengerpart sok sok kis települése nagyrészt egybeér. A part végig erre a témára épül. Szállodák, kirakodóvásár, óriási embertömeg.

Joke nem tudott választ adni arra az esti kérdésre, hogy hol voltak az emberek, de azt mondta, hogy igazából kevés lakosú a város. Reggel azonban hatalmas mennyiségű emberrel találkoztam. Hol? Hát a plázson :)

Sokszor problémázok azon, hogy (vagyis már nem)…. Szóval souvenir.

Igazából letettem, hogy ajándékokat vásárolgassak, mert az élmények nekem élmények, elmesélni eltudom, de egy ajándék nem sokat ér. Másrészt ahogyan óvatosan kellett választanom a couchsurfing házigazdáknak adott ajándékok közül, úgy a visszaúton is ugyanaz a probléma. Szívem szerint mondjuk valami egri bort, vagy esetleg ki unicumot hoztam volna, de 7 darab üveg igencsak megterhelt volna súlyban. Választottam és szegedi paprika és kézzel készített karkötők lettek az ajándékok. Szóval nem hiszem hogy lesz souvenir. Ettől függetlenül a gyerekeknek már vettem valamit :)

Szóval hatalmas és hosszú a partszakasz, amin végig vásározók. … és persze a vásárlók. Ezek között vezetett a bicajút, amin kerékpároztam. Itt kell megjegyeznem, hogy a visszapillantó tükrömet állandóan és mindenki megnézte. Úgy hiszem nem tudják eldönteni, hogy ez mi. Volt aki rá is kérdezett, hogy kamera-e :)))) Nem az… sajna. :)

Viszont a tükör nagyon jó szolgálatot tesz.

Az úton hihetetlen lassan haladtam. Nem csak a tömeg miatt, hanem mert erős ellenszelem volt. Az is beleszámított, hogy sokat nézelődtem, meg-megálltam és leültem… Szóval élvezgettem a kilátást… a tengert.

Egyszer még manókkal is találkoztam: ( :)))) hihi )

Egyszer azonban csak rá kell ébredni, hogy nem fogok odaérni a kempingbe. Uzsgyi… nekieredtem… ez azt jelentette, hogy erősebben tekertem de nem mentem gyorsabban :)

Ezeket a sorokat a Calais előtti kempingből éppen a naplementét figyelve írom. De mivel elég hideg van majd Londonban folytatom.

Calais felé nem sokakkal beszélgettem, az út nem volt túl egyszerű, mert szembeszéllel birkóztam végig. Elszakadtam a tengerparttól és a településeken keresztül haladtam. A Francia táj nem sokban különbözik a Magyartól.  Igazából a házakat is beleértem. Nem annyira jellegzetesek mint Belgiumban.

A GPS megint adott nekem. Igazából egy bizonyos úton akartam haladni de ki volt rá táblázva, hogy autóút. Ezektől mindig megrémülök. Hogy a fenébe kerüljek stb. Na találtam egy kerülőutat. Ez az út viszont olyan gyárvidékre vitt ki és nem kevesebb mint 10 km pluszt nyomva elém, hogy nem is sokan jártak arra. Viszont annál lelkesebben integettek felém a kocsiablakokból. :)))

Úgyhogy olyan helyre is eljutottam ahol sztem a gyári munkásokon kívül még a helyiek sem :)  Na mind1 beértem a kempingbe. A GPS már nem rökönyít meg azzal, hogy nem a pontos helyre tesz le. Megkérdeztem egy párt aki azonnal tudta, hogy hova igyekszem.

Egy biztos. A franciák tényleg nem nagyon beszélik az angolt. Eddig minden helyen és mindenkivel angolul beszéltem és olyan mintha mindenkinek ez lenne a nyelve. Kivéve a franciákat :) . Itt én voltam a „möszijő” :) Beértem a kempingbe és azonnal egy anomáliával találtam magam szembe: foglalnom kellett volna helyet. Hitetlenkedve mondtam, hogy azért ez fura… az ember sokszor nem tudja majd hol is fog megszállni. Mondták, hogy relax, kerítenek helyet. Elmondta a portás lány (aki tudott angolul) a másik „futárnak” hogy a möszijő és a möszijő… és möszijő. Ebből amaz megértette, hogy keresnie kell egy helyet. Visszaött és möszijő, möszijő… és mondta angolnyelvű portásnő, hogy menjek megnézni a helyet. Mondtam nem érdekel jó lesz :)))) Azt hiszem megértették, hogy nem sok kívánalmam van :)))) Amúgy igazán és teljes mértékben segítőkészek voltak.

Megkaptam a helyet. Éppen a fürdővel szemközt. Mivel töltési lehetőség nem volt csak a fürdőben, ez éppen kapóra jött. Ráláttam. Közben odaértek azok is akik még hasonló cipőben jártak. Ők is állították a sátrukat: egy apa és fia. Még a portánál beszélgettünk, hogy belgiumből tartanak franciaország közepe felé. Utána már csak tusolás közben beszélgettünk :)))) Megkérdeztem, hogy hogyhogy ketten. Lmondta, hogy szült a felesége az 5. gyerekkel. Uhh mondtam és nem a nyelvi nehézségek miatt :) Éppen gondoltam egyet Gyuri/Ildire is.

ÉÉÉÉs ujjé van még idő… Ez a kemping a tengerparton van. Indulás lubick. Igazából nem volt meleg, de hideg sem. Mondom, ha törik ha szakad belemegyek a vízbe :) és megnézem a naplementét is. Ehhez minden együttállt.

Éhes voltam, és a még nyitott kempingbolban beszélgettem a csak franciául tudó boltoscsajjal, és kértem valamit :) Szó szerint. Zsákbamacskát. Bőszen bólogattam, hogy jó lesz. Na most erre a valamire várnom kellett jó negyed órát. És igazából sültkrumpli volt. Fortyogtam közben magamban, hogy lekésem a naplementét… Ebben rendesen tévedtem :)) a nap nem akart lemenni.....

Vittem a cumómat kaja, laptop, kamera… :)

És át a dűnéken (20m) ééééés

…és eltünt a víz… ÁÁÁÁÁÁÁÁÁÁÁÁ

Nézek és sötét vizes homokos föveny. A víz csak kb 300m-re volt a parttól… ÉPPEN APÁLY VAN! Uhh

Másszak el addig vagy ne? És még ha el is érek odáig… Az is csak 1cm-es víz…. A fene. Na tehát nem merültem meg. Leültem a dűnékhez és elkezdtem írni a bejegyzéseket.

Vártam, hogy lemenjen a nap. Igazából a parton folyamatosan kb 5-en voltunk. Változtak a személyek de a létszám maradt.

Még itt ott tébláboltak emberkék. Nagyon nyugis és nagyon széltelen és nagyon pihentető volt. Nézgelődtem, meg írogattam, meg nézgelődtem…

És csak nem akart naplemente lenni :)  Kezdett hűvösödni, én szorgalmasan írogattam. Volt ott egy vadkepingező csapat is. Azt hiszem itt a parton igazán hangulatos lett volna sátrat verni. Na ha nem egyedül lettem volna még ezt is megkockáztattam volna.

(legfeljebb a társamat dobom oda a prérikutyáknak) :)))

Gyorsabban lett hideg, mint ahogyan ment le a nap (remélem a mondat értelmezhető :)))) mert bár nem azonos mértékegységek… :))))) És lassanként fényképezhettem is a lemenő napot. Bámultam is egy keveset, majd összeszedelőzködtem és rohantam vissza a meleg sátorba.

A GPS-re volt erőm: tölteni. Gyerekek rohangáltak össze-vissza és kérdezték hogy a möszijőé e az a valami ott bent. Mondtam VÍ. Aztán jött egy biztonsági őr is. Nagyon nézlődött, meg faggatta a WC-n ülőket, gondoltam engem keres, és igazam lett. Mondta minden oké, csak nem tudták kié a GPS. Ekkor már értettem amit a recepciós korábban mutatott: mindenhol kamera van. Hm… ezek szerint a fürdőben is :))))

GPS kihúz, bicaj beriaszt, sátor bezár. Alsz…

Címkék: kerékpár london európa

• 2009-07-27 22:38:03
• hgabor47
• (hozzászólások: 2) Hozzászólás RSS