London felé…. (07.26)
Uhh .. Az ébredés a kempingben nem volt semmi. Legkorábbi ébredésem és indulásom. 5:30-kor csörgött a telefon, de egy perccel korábban el kellett mennem WC-re. :)))) Felnyihelőzés és szedelzőzködés… Próbáltam nagyon körültekintő lenni. Mindent többször átnéztem. A sátor helyét is. Úgy tűnt minden rendben.
Elindultam. Nagyon nem szeretem a zacskózást, de igazi más jó
módser nincs. Ez viszont zörög. Nem tudom a szomszédos
sátorhelyeken mit kellett kiállniuk, de bizti nagyon örültek
:)
Miért kellett ilyen korán kelni? Azért mert a kemping 22km-re
volt Calais-tól és a kompra fel akartam kerülni minél hamarabb.
Tekertem. Nézelődtem. Igazából nem sok érdekeset láttam. A táj nem
túl érdekes, hasonló a miénkhez otthon. (Talán csak ezért nem
érdekes).
A tekerés jól ment. Két nadrág (alsó rövid, és felső hosszú
bicis). Felülre meg két póló és egy kabát került. Már nem fáztam.
Az utcákon sem nagyon jártak még ekkor. Rájöttem, hogy vasárnap van
és ez lehet, hogy kedvez a kompozásnak is, mert talán tegnap már
lezajlott a nagymenet.
Megérkeztem Calaisba. Kerestem a jól megismert helyet, amit
1994-ben tesómmal Viktorral és munkatársammal Péterrel már egyszer
meglátogattunk: vasútállomást. Igazából akkor este volt, de
gondoltam nem más most sem. Az az igazság, hogy eltelt 15 év :))))
kissé átalakult. Igencsak szigorított ketreces megoldássá fajult a
kikötő. A vasútállomást nem is keresgéltem.
Igaz ugyan hogy nagy forgalom nem volt, de mégis
tanácstalanságba süllyedtem. Jegyet kell vennem mégpedig olcsón, és
aztán még a hajót is meg kell találnom. Elindultam az általam
helyesnek vélt úton, de mindenhol a CAR kezdetű felirattal
találkoztam. Azaz hol kell az autóknak beszállniuk. Sejtettem hogy
autó kategóriába esek, de amikor kerékpárral behajtani tilos táblát
találtam magam előtt begurultam. Másik lehetőség a személy utak
használata.
Arra jött egy FERRY feliratú szervízautó. Elévetettem magam
:))))) Megálltak és megértették a problémámat. Elmagyarázták
(franciául), hogy merre kell mennem. Egyszerűen nem lettem okosabb.
Odajott egy rendőrautó féle ugyancsak helyi FERRY Police lehetett.
Elhatározták, hogy bekísérnek :)))))) Fellélegeztem. Asszem ők is
tanácstalanok voltak. Szerintem egyértelműbb lett volna, ha két
kerékkel többem van. :)))
Meg kell, hogy mondjam így utólag, hogy talán egyértelmű lett
volna az útirány, de mégsem, mert igazi labirintus, ahol a táblák
segítenek. Nagyon kell figyelni. Megérkeztem, elköszöntem,
integettek.
Mutatták itt vannak a jegyirodák. Volt vagy három fajta.
Azonnal tudtam melyikhez kell mennem, melyik az olcsó. Itthon
ugyanis néztem jegyárakat, és a P&O Ferries –nek jelentősen
kedvezőbb jegyárai voltak. Itthon nem tudtam
megvenni jegyeket, mert nem volt kerékpár opció. Kíváncsi
voltam mennyi lesz a végösszeg. 19EUR volt ami igen kedvező.
Itt monták, hogy a LOADING feliratot, keressem és jó irányba
megyek. Mindig legyek BUSZ és lesz még ellenőrzés is. Elindultam. A
következő járatra szólt a jegy 9:15-re és most 8:20 volt. Talán túl
korán, de azért kiderült, hogy nem éppen. Szépen ki volt táblázva
minden. Az első sorompós helynél a P&O soraiba kellett beállni
(autóval) és ott kaptam meg a végleges jegyet. A jegyen szerepel a
LINE azaz a járat száma ami 124. El nem tudtam képzelni hogy fogom
megtalálni a nem kicsi kikötőben, de mind1. Ezen kívül az is
szerepelt, hogy ha lekésem, akkor újra kell jegyet vennem. :)))))
Ez ösztönzőleg hatott… beindult az agytevékenységem, kiélesedett a
hallásom, látásom, szaglásom (ez utóbbira nem volt szukségem
:))))))
És megtaláltam a határellenőrző pontot. Erre számítottam, de
furcsállottam már itthon is hogy ha lesz, hiszen egy EU vagyunk.
Idáig még a határt sem találtam meg. Itt igen!
Már a jegy vételkor is kellett mutogatni a személyimet (új
személyi, amit elfogadtak mindenhol), de jött az Angol határ.
Emléxem 1994-ben egy kicsit meg voltam szeppenve, mert mondták
nekem, hogy majd még beszélgetni is kell a határőrrel és lehet, he
nem tetszik be sem engednek. Most persze nem így volt, de
emlékeztem erre az érzésre. A határőr elkérte a személyit
rácsodálkozott, hogy bicivel magyarországról, erről beszélgettünk
is egy piccit, majd mondta, hogy ma még nem volt bicajos a határon.
Hát ennek „örültem”. Volt bennem egy olyan kósza ötlet, hogy
majd a jelenlévő bicajosokat fogom követni. Ehelyett én tapostam az
ösvényt egyedül… Na mind1. Aminek viszont kimondottan örültem, hogy
nem volt nagy forgalom. Nem tudom, hogy néhanapján hányan fordulnak
itt meg, de egy helyen sem kellt 1 percnél többet várnom.
Kafa…
Jött a következő probléma: hol a hajó :)
Ekkor ügye mintaillesztés, keresgélés, interpolálás és
fejlettebb matematikai agyműveletek… Szóval rájöttem, hogy a
P&O sávjában kell maradnom. Utána következett, hogy 700-900-ig
Ez nem tudtam mi, de távolabb láttam, hogy van 100-699. Ezek az út
felett elhelyezett táblák voltak. A kártyámon csak egy szám volt
beilleszthető ebbe a rendszerbe: 124 Előtte az állt, hogy LANE. Az
utak felett ezzel teljesen egybehangzó LINE volt :) Szóval
mentem a 100-699-be mint gyűjtősávba. Aztán jött, hogy 100-299,
300-699 én az előbbibe. Teljesen megörültem. Felismertem a
játékszabályokat :)))) … és mint profi játékos pontvesztés nélkül
belőttem a 124-est.
Még hajó is volt előtte.. és egy sor ahol autók motorosok
álltak és vártak.. Uhhh.. Megálltam leszáltam és jól eső érzés
volt, hogy a helyemen érzem magam :))))
Többen álltak ott. A mögöttem lévő autóból kiszállt egy úr és
beszédbe elegyedett velem. Beszélgettünk, hogy Ő Oxfordban lakik és
egy hét nyaraláson volt francia országban a feleségével. Én is
meséltem hogy és mint vagyok. Erről is beszéltünk egy
keveset.
Az előttem lévő motorosok is odajöttek és beszélgettünk. Ők is
ketten voltak egy motorra, de ők angliába jöttek 2 hétre motorozni
(nézelődni). Velük is beszélgettem. A csaj gondolta segít és
mondta, hogy szerinte a bicajjal már lehet mennem, mert autók
között nem szoktak bicajozni. De én résen voltam: mondtam, hogy
csak az autókkal együtt :))). Hogy miért? Csak. Igazából nem
éreztem, hogy a helyzet ezt adná.
Elindult a folyam. Engem előreintettek, utánam meg a
motorosokat. Mi „kicsik” előrementünk. Fel a kompra. Útánunk jöttek
a kocsik és a buszok is. A hajón lelakatoltam a bicit,majd fel a
lifttel. Szinte az elsők között. Leültem egy jó helyre és elkezdtem
bambulni :))) , pihenni.
A hajó negyedórán belül elindult. Megfordult, és irány Anglia.
Gondoltam, hogy először még nem megyek ki a fedélzetre, majd csak
később. Nos ez később sem történt meg.
Gondolkoztam, nézelődtem. 1994-ben Calais – Dover között este
kompoztunk. Akkor kimentünk a szabad fedélzetre és néztük a holdat.
Az volt az egyetlen ami a vízen tükröződött. Emléxem szép élmény.
Jó fáradtak voltunk, de a hajón vásároltunk ezt azt (csokit) és
vettünk 220/110 átalakító dugót.
Ezen a hajón nem lehetett kimenni a nyílt fedélzetre.
Szétnézelődtem, de igazi érdekes dolgot nem találtam. Vettem egy
szendvicset és az ablakon néztem a vizet.
Az 1994-es élmény nagyságrendekkel haladta meg ezt. Igaz itt
más élmények pótolják, de azért mégis :) Azt hiszem, hogy nem
lehetett kimenni a fedélzetre a szabad levegőre azt nem vettem jó
néven. Mindensetre már amikor átértünk jöttem rá, hogy semmilyen
tablettát nem vettm, be és egyáltalán nem is voltam tengeribeteg. A
hajó pedig rendesen dülöngélt időnként. Csak éppen nem jutott
eszembe hányingernek lenni. :) A hajón váltottam át eurót fontba,
nem túl jól, de szükséges volt. Angliában kötelező elfogadni az
eurót, de nem szeretik.
Na lassan megérkeztünk és a hajó kikötött. Le a bicihez,
kilakatolás, indulás. A rendészek szépen előreengedtek minket
kicsiket. Már amikor felvettem a sisakomat rájöttem, hogy ezt
másképen kell csinálnom: a tükröt át kell szerelni a jobb oldalra,
mert baloldali közlekedés lesz… Uhh. Készültem rá, mégis hirtelen
jött, hogy már a hajóról lefelé a baloldalra kellett sorolni.
Nekilendültem és szorgosan nézegettem a táblákat. Szerencsére
lassult a tempó és volt idő elemezgetni mindent. Amikor kiértem a
komp területről leálltam és GPS-el együtt próbáltam kitalálni
merre.
Az út azért problémás, mert angliában fogalmam sincs - és bár
nézegettem előre erről nem is találtam infot – hogy melyik utakon
lehet kerékpárral haladni és melyiken nem. A GPS-ben lehetett csak
bízni, de … ugye a korábbi ezirányú tapasztalatok. Elindultam az
általa betervezett úton A2. Rosszul hangzott és egyre rosszabbul
nézett ki. 4 sáv. Persze hogy erőteljes emelkedővel kezdtem :)
Viszont melegem lett. Rájöttem 1 perc múlva miért.
Eddig mindig ( egy fura kivétellel !) ellenszelem volt. Ez
hűtött. Most hátszelem volt és nem is akármilyen. Nem túl erős, de
bicajozás közben is érezhető. Ezen nagyon megörültem, de
lejjebb kelet vetkőznöm. Állva viszont fáztam. Goooo..
Épp jött szembe egy benzinkút. Na gondoltam most vagy soha.
Benzint veszek, nehogy kifogyjon :)))))
A benzinkutastól megkérdeztem, hogy ezen az úton
Canterburry-be lehet e kerékpárral menni. Féltem a választól de
biztos voltam benne, ennek ellenére azt mondta: igen. Uhh… Kedves
rendes aranyos GPS.. cupp.
Attól függetlenül, hogy az angolok nem tudnak közlekedni,
(mindenáron baloldalon akarnak hajtani) egészen kiválóan beszélnek
Angolul :))))). A benzinkutas például profi volt. :)))))
Indulás Canterburrybe.
Meg akartam nézni ezt a várost. Mert csak!
Igazából egy kis rosszkedvet az okozott, hogy az éjszaka csak
a GPS-t töltöttem, amíg ott mertem hagyni… azaz nem lett teljesen
feltöltve. A kamera már egy ideje napja mutatja, hogy utolsó
30%-omat merítem. A kamera trükkös. Mielőtt lemerül kiírja LOW
BATTERY. Erre azt mondanátok oké ez így rendben is van. Azonban az
utolsó 30%-on sokat lehet fényképezni. Ezt a felratot ha kiírja
utána 3mp múlva lekapcsol és vége. Igazából ezt úgy szokták, hogy
felirat kiír és tudod, hogy van még hátra max. 15 perced. Ennek így
nem sok értelme van. Max bosszant. Na reméltem még tudok
fényképezgetni kicsit.
Elértem Canterburry-t. Az út csodálatos volt, ami a haladást
illeti, 4 sáv, hátszél, 25-30-al mentem. WÁÁÁÁÁÁÁÁ….
Gondoltam igaz egy kicsit kimarad a kisfalu fíling :))) de
most kimarad és kész. (tévedtem) Canterburry nagyon szép város, de
nem vetekszik Brugge-el (asszem szépségben a favorit városommá
fogadom) Nagyon szép utcák.. terek. Sok-sok ember. Látványos házak.
Az apátság, amit csak kívülről néztem meg. Szóval tetszett. Érdemes
volt elkanyarodni.
Bementem egy kis butikba ahol képeslapokat is árult egy hölgy.
Választottam valamiket amikhez azután még bélyeget is kértem.
Tájékoztatott, hogy jobban járok, ha többet veszek, mert a
nemzetközi bélyeg egy csomagban tartalmaz X darabot ( :) ) …
mellesleg elejtette, hogy 2 éve itt haladt keresztül a Tour de
France. Erről egy picit beszéltünk, majd mondtam honnan jövök. Erre
elmesélte, hogy a nagyanyja magyar volt. Azonnal jött a „gulyás”
téma, és máris kebelbarátok lettünk. Az az igazság, hogy volt még
egy utolsó paprikám… gondoltam odaadom neki mert a paprika téma is
felmerült. Egy dolog akadályozott ebben (de egy sikertelen próbát
azért tettem) hogy a paprika a csomagok legallján van hiszen
elvileg nem kell útközben. Nem sikerült megtalálnom és így örömet
sem szerezhettem vele. Még utoljára elmondta, hogy némely turista a
kukába szokja dobálni a levelet és nem a postaládába (mert
összekeverhető) :)))) én ne legyek ilyen balga :))))
Ettem egy fagyit és kerestem ingyen wifit. Találtam fizetőset
:(
Na indulás Londonba. Út betárazva, A2 eddig is megfelelt…
Góóó. Egyszercsak arra gondoltam (szinte éreztem a bőrömön, hogy
itt van térerő, van WIFI ) :))) és volt. :) Feltettem a már
előzőleg megírt bejegyzéseket (szokás szerint kép nélkül ami
hosszadalmas művelet)
És tovább.
Sajna az út további része másképen sikerült. Egyrészt lemerült
a kamera, másrészt elmúlt a hátszél és egyre erősebb ellenszélbe
kezdett… , harmadrészt mert kezdett borulni is. Nagyon szép
helyeken mentem keresztül, de igencsak dombos vidéken. Hegynek
felfelé jött a jól megszokott izommunka. Lefelé meg hajtás és
gyorsulás… Tényleg tetszett a táj, de a falvak nem voltak olyan
jellegzetesek mint elvártam volna.
És lassanként elkezdett szemerkélni. Egy helyen megálltam
pihenni és leültem egy padra. Két kamasz telefonálva hangosan
beszélgetve jöttek és leültek egymással beszélgetni mellém.
Egyszercsak odafordul az egyik és elkezd kérdezgetni honnan, hová
stb. Váratlanul ért és egy kicsit parázni is kezdtem. Valamiféle
bugyborékoló tászólásban beszélhetett, mert finoman értettem csak
ki mit is kérdez. Beszélgettünk csodaálkoztak,.. nem hallottak még
Magyarországról, de elmagyaráztam nekik. Majd pedig újra beszélt a
mamájával a telefonon, hogy ne parázzon amiatt, hogy haza ér-e
….
Az út további része munkás volt. Beértem Londonba de mg csak a
közelében sem jártam… London iszonyat nagy. Nagyon kellett
figyelnem a GPS-ra mert képes volt más utcához rendelni és képes
volt arra is, hogy azt mutassa hogy tolatok :)))) azt már játszota
máskor is.. de nagyon kellett figyelni a közlekedésre is. Amikor a
hegyeken (dombok) jöttem lefelé is rájöttem, hogy elég veszélyes
móka. Ugyanis ha feltűnik egy autó egy kanyarban, akkor a
beidegződés mindig segített eddig. Most viszont nagyon is nem
szabad a beidegződésre hallgatni! Nagyon figyeltem. Egyszer
előfordult, hogy egy kis utcában nem volt autó és amikor szembe
jött jobbra akartam kerülni… Nem volt veszélyes!, a sofőr csóválta
a fejét. De pont ezek miatt kell nagyon figyelni. Inkább
megállok.
Mondjuk az Angolok tudják, hogy különcök :)) a legtöbb
helyen ki van írva: baloldali közlekedés.
Na a lényeg, hogy a GPS néha megvezetett és csalingáztam nem
keveset. Attól fltem csak, hogy hamarabb merül le, minthogy odaérek
a szállásadómhoz Erikához. Hamarabb merült le. Ekkor jön a B terv.
Rádugom a napelemre, ami eddig még nem hagyott cserben. (Van C terv
is :) )
Megérkeztem Erikához. Szegény… Próbált megfelelő helyet
keresni a bicinek, meg a csomagoknak is. Végül egészen kevés helyet
sikerült elfoglalnom. A lakása nem nagy, de egy személynek
megteszi.
Erika régi ismerősöm, nem a couchsurfing hálózatban ismertem
meg. Őt most kb. egy hétig fogom boldogítani. Próbálok nem útban
lenni :))))))
ÉÉÉÉÉS NAGGGYON NAGGYON megörültem amikor felfogtam, hogy sikerült végigcsinálni a terv 3/1-részét.
Következik: 3/2 LONDON és 3/3 Skócia
Ez nem jöhetett volna létre ha… nincs a rendes
munkahelyem, akik elengedtek ennyi időre egyszerre, ha nincsenek a
szülők, akik némileg rásegítenek anyagilag, hogy áthidalják azt a
hiányt, melyet az üzletfelek okoznak. Na és persze nagyon örülök
mindenkinek, aki olvassa ezt a blogot most vagy a
későbbiekben.
folyt.
- 2009-07-28 11:11:26
- hgabor47
- (hozzászólások: 12) Hozzászólás RSS
Élvezetes volt olvasni az utadat Londonba. Én is jártam már ott, igaz autóval és mennyire más, ha az ember biciklivel megy. Várom a további részeket :)