Linlithgow felé (08.10) (fél *)
Reggeli ébredés sima volt. Az éjszaka blogot írtam nagyon sokáig, (hajnal 2-ig), meg későig beszélgettünk… Szóval tudtam volna még eludni…
Igazából éjféltől kezdeném… meg a technikai problémámmal.
A számítógép továbbra sem hajlandó minden betűt kiírni :(((( ezért Laci kölcsönadta a gépét, sőt a netet is tudtam használni. Szóval minden rendelkezésre állt. Agyaltam… nem igazán tudtam figyelni… de lassan csak összeállt a blog bejegyzés. Nagyon szeretek ezekben elmerülni, de sok időt emésztenek fel és mástól kell(ene) ezeket elvonni. Így az éjfél megfelelt a blogírásra :)))
Volt ez bökkenő… már 11-től néha esett. Csak szemerkélt, de lassan beállt folyamatos esővé… Ennek eredménye, hogy mindig vártam a következő szünetet, de akkor meg nem tudtam menni, mert éppen benne voltam nagyon. Szóval ez a Gulyásleves-kenyér történet. (Egy falat kenyér miatt szedsz a levesből, majd miután a levesből marad, szelsz egy kevés kenyeret… és ez így tovább.) Végül befejeztem és indulás… Laci gépét a sátrába kellett volna tennem, de úgyvéltem nem nagyon örülne ha a zuhogó eső a naykában kötne ki, ezért tébláboltam a géppel, hogy mit csináljak. Kapóra jött, hogy Zoli a kocsiból egyszercsak kijött. Gondoltam wc-re akart menni… én meg gyorsan lerohantam a géppel: („Bocsi Zoli nemelehetne…berakni”) … Zoli bólintott és beraktuk a gépet, majd visszament a kocsiba (becsukta magára az ajtót). :)))))) Végül így nem tudtam meg, hogy Zoli hova indult…. :)))) Lehet megkavartam hirtelen…
Na de én hogyan menjek be zuhogó esőben??? Merthogy, akkor aztán minden vizes lesz bent is ám... Pár perc után kitaláltam, hogy a poncsót magamra terítem… Ez a sátorig meg is felelt, de ott csak nem akart olyan szépen összejönni, mint ahogyan én gondoltam. Végül valami felemás megoldás lett belőle: ráteríttem a poncsót a sátorra is, kinyitottam az ajtót, beléptem cipővel, majd kiléptem a cipőből, majd beoldaloztam a poncsót finoman leemelve magamról. Poncsó kidob ajtó bereteszel… Uhh, nem egyszerű. De végre bent.
Nagyon féltem attól, hogy a sátor beázott. Nem volt kis eső, ami reggel ki is derült. A sátram nem ázott be. Köszönöm Intersport! Bent azért volt egy kis víz (cipő, én…, csak úgy miatt ) ezt az egyik újonnan vásárolt zoknival feltöröltem :)))
Szóval amikor felébredtem és kinéztem tengert találtam. Szerencse, hogy nem máshova tettem a sátrat. Mert lehet, hogy akkor sem ázok be, de hogy tengeren úszkálok az bizti. Nem volt más lehetőség zokni le és mezítláb a fűben… befutni a kocsi sátra alá (merthogy esett még). Fürödni mentem, reggeliztünk és vártuk az eső végét. Sajnos nagyon lassan akart javulni az idő. Laci megnézte a meteorológiát és arra kellett, hogy számítsunk, hogy kora délután már jó idő lesz.
Erre Laci , amikor egyszer csak már nem esett, mindenkit startra intett :))) Még szemerkélt ugyan, picit, de bíztunk a meteorológiában. Indulás. Nekem az első kerekem nem 100-as. Sajnos leereszt egy nap alatt teljesen. Pumpálással kezdtem… cserélni nem volt kedvem. Az útirány a GPS-ben, többiek térképpel. A napi táv 35km körülinek igérkezett.
Nem történt szinte semmi útközben. Együtt bicajoztunk szinte végig a szokásos felállásban. Első uticélunkhoz lassanként elérkeztünk: The Falkirk Wheel. Már messziről látszódott. Ez egy hatalmas vízi emelőberendezés, mely egy csatornán hajókat emel fel és le. Áthidalja a szintkülönbséget. Régen ez 11 zsilipes, most egy kerekes rendszer. Hatalmas berendezé, mely jelen állapotában már idegenforgalmi látványosság is. Megérkeztünk. A nap is kisütött. Éppen elindult egy emelés. Végignéztük. Az 5 perces emelési idő alatt leégtem. A nap olyan erővel kezdett sütni, hogy hihetetlen. Égetett. Úgy véltük, hogy talán a kupoláról is visszaverődő fény rásegített. Mindenesetre utána 30-as naptej, majd fagyi. (Hihetetlen hogy egy órája még dideregtünk és áztunk, most meg izzadunk.)
Egy órát eltöltöttünk itt, majd elindultunk. A csatorna partján mentünk tovább. Volt pár csodás alagutunk, melyben csendben csordogált a víz. Csak mi hangoskodtunk. Az alagutak néhol kísértetiesen hasonlítottak egy csepkő-barlangra: a falakon finoman folyt a víz. Egyszer egyszer kenuk, néha meg csatornai hajók bukkantak fel.
Mivel a tegnapi eső nem volt kevés, az út néhol elég saras volt. Vigyázva kellett közlekedni, de mindenki szépen vette az akadályt. Egy helyen a szél letört majd’ egy egész fát. Béla nekiállt és elkezdte átverekedni magát. Az utána érkezők segítettek neki. Amikor mi későbbiek odaértünk már nagyrészt ét lehetett menni. Egyéb helyen - bár ezután már féltünk – nem találtunk problémát.
Laci telefonált, hogy a következő táborunkkal baj van, mert áll az esővíz a sátrak helyén. Azt javasolta, hogy egyből menjünk Edinburgh-ba. Ezt elfogadtuk. Útközben még a Linlithgow-i kastélyt is megnézzük.
Bicajoztunk a telefonon megjelölt pont felé. Útközben még az ebédet is elfogyasztottuk: ki mit készített magának.
Megérkeztünk Linlithgow-ba. Laci ismertette a fenti helyzetet, és egyeztettünk időpontot, hogy mikor találkozunk. Addig elmegyünk kastélyt nézni, de utána autóval megyünk Edinburgh-ba.
A Linlithgow-i kastély egyszerűen fenséges. Összevissza lehet rohangálni a belső részben. Felmentünk a legmagasabb tornyokba is, hogy teszteljük a tériszonyomat (amit kár, mert én ismerem :)))) Fantasztikus volt a kilátás.
Igazából ez sem mesélhető el. De majd teszek ide képeket.
Ezután visszakerekeztünk a megbeszélt helyre. Bici feltevése a trailer-re, majd indulás.
Megérkeztünk Edinburgh-ba. A kemping fantasztikusnak és hatalmasnak ígérkezett, mintahogy az is volt. Elsőként a sátrakat vertük el, hogy kiszáradjanak a maradék napsütésben. Kifeszítettem két szárítókötelet, melyekre a száradni valókat bárki feltehette. Utána vacsi és fürdés, majd néhány technikai témájú problémát is orvosoltunk.
Ez a nap leszámítva a reggelt, nyugisan és kellemesen telt.
- 2009-08-12 09:59:36
- hgabor47
- (hozzászólások: 0) Hozzászólás RSS
