Balatonkör 3/3

 Táv: 206km

2009.04.24-én este érkeztem Siófokra kerékpárral Szegedről. A regisztráció 19 órakor még javában tartott a 25-én megtartandó Balatonkör elnevezésű kerékpáros túrára.

Indulás

A nevezési díj előnevezéskor 1500Ft, a helyszíni 24-i nevezéskor 2000Ft, és indulás előtt 25-én hajnali 6-ig 2500Ft. Amikor megérkeztem tömegbe gyűlve találtam a kerékpáros társakat. Sokakat. Százakat...

Beálltam a regisztrációs sorba és közben nézegettem az embereket és kerékpárokat. Ugyanez lehetett a hobbyjuk a szervezőknek is, mivel minden egyes kerékpárt részletesen(!) megvizsgáltak. Akinél valami problémát találtak azt elküldték (szervízbe, vagy haza). Az ellenőrzés szigorú volt! A Balatonkör 200km-es távját csak tökéletes állapotú kerékpárral lehetett elkezdeni.

Lassan haladt a sor, de közben igazából az ideérkezés fáradalmait pihentem ki, hiszen a fenekem szétment. Jól esett állni. 

A szervezők stratégiája szerint a kerékpározókat egy szervízautó, egy busz és egy ételszállító teherautó kíséri. Ezen autók a menet záró sorát jelentik, azaz emögött már nem haladhat senki a csapatból. Az autók tartják a 17km/h minimum sebességet. A csapat 5 helyen áll meg, ahol bevárják a lassabbakat és svédasztal jelleggel enni és innivalóval látják el a csapattagokat. Az 5 helyszínen kívül adódnak majd bevárós illetve kisebb kifújós megállók is. Általában az út a Balaton köré épült kerékpárúton fog haladni. Ettől eltérő esetekben általában lezárják az autós forgalom elől a területet/utat az áthaladás idejére.

A regisztrációnál karszalagot, és reklámfüzeteket kaptunk, de ebben útvonalleírás stb. nem volt található. Én még este keresgéltem boltot ahol vehettem volna valami kaját és innivalót holnapra. Éppen sikerült egy CBA szerű boltba bejutnom és innivalót vásárolni (és energiaitalt is, mit lehet tudni). Visszafelé a szállás felé egy hamburgeresnél megáltak egy hotdogra és vásároltam még egy dobozos VBK-t (VörösBorosKóla).

A szobafoglaláskor már nem maradt egyszemélyes hálószoba, így bevállaltam hogy hasonló bevállalós szobatárssal egy légtéren osztozzunk. Este találkoztam először szobatársammal Gáborral. Ő törpenövésű, amire előzőleg nem készültem fel, úgyhogy biztosan látszódhatott rajtam a meglepetés :)) de gyorsan túltettem magam az élményen. Nagyon jót beszélgettünk elalvás előtt. 

Hotelünk a Renegade Hotel egy nagyon felszerelt és klasszul kialakított szobákkal rendelkező, jó helyen lévő szálloda. 

Éjszaka nem ébredtem fel arra, amikor egy elefánt szaladt végig a sétányon, amit 14 rendőrautóval próbáltak befogni. Sajnos azt sem hallottam, amikor az elefántra először altató lövedékkel, majd egyre izmosabb fegyverekkel lőttek. Végül bevetették az alig pár kilométerre lévő háborús skanzenben álldogáló 5 páncélost és kilőtték rá az ott található egyetlen interkontinentális rakétát.

Na szóval: mélyen aludtam :)))

Reggel fél hatra kellet kiérnünk a gyülekezőhelyre, a siófoki hajóállomásra. Szépen gyűlt a nép. Egy lezárt területre kellett a karszalagot viselő résztvevőknek beállnia. Néhány fotós és egy kamerás rögzítette az eseményt. A szervezők hangosbemondó útján próbálták az információkat megosztani.

Az indulási procedura abból állt, hogy: INDULÁÁÁS! ... és a bámészkódok akik ugyancsak szép számmal voltak, tülkölve kurjongatva engedtek minket utunkra. Az induláskor a hatalmas tömeg (kb 1000 fő) elég rendesen elindult. Részemről balesetet nem láttam.

A korai indulás hatása, hogy a hőmérséklet olyan 5 fok lehetett. Emiatt mindenki hosszúnadrágban és kabátban, de a táskákban váltócumokkal indult.

Az út

A 206km-t zömével kerékpárúton tettük meg, de pár helyen az országúton kerekeztünk. Ekkor a rendezőség lezárta az adott szakaszt és így a nyugodtan haladhatott a tömeg. Tényleg tömegről beszélünk, mert középen haladva előre és hátra tekintve is csak kerékpárosokat lehetett látni.

Láttam az első defektest is, aki elanyátlanodva vizslatta az országúti kerékpájának kerekét. De sebaj gondoltam majd jön a széftikár :)))) és rendbeteszi. Estefelé a szálláson összefutottam egy párral, akiktől megkérdeztem, hogyan sikerült a napjuk. Mint kiderült, ezen a néhány kilométeren a lányba hátulról beleszaladt vagy 30-al egy másik kerékpáros. A kerékpárok és a rajta ülők szana-széjjel. A lány nem folytatta a túrát, hanem beszállt a kisérőbuszba, mivel alig tudott mozogni. A párja még eltekert az első rövidítési lehetőségig és ott bokapanaszokkal kiszállt.

Az útközben nagyon sokat beszélgettem. A kimondottan kerékpárúti szakaszokon előzni sem nagyon lehetett így általában párosodtunk, azaz egymás mellett mentünk ketten-ketten. Ferenc például Egerből jött, és ez volt az első Balatonköre. Amikor meglátta mennyien jöttünk össze megijedt attól, hogy ekkora tömegben nem e lesz túl balesetveszélyes közlekedni. Amikor azonban látta, hogy a rendezőség elég acélosan tartja magát céljaihoz, úgy látta bízhat a szervezésben.

Az első nagyobb emelkedőnél két bukást volt szerencsém látni, pontosabban egy kerékpáros csellent meg, amitől a mögötte jövő megijedt és behúzta a féket amitől a mögötte jövő "beleszaladt". Mindketten estek.

Az induláskor a szervezők elmondták a játékszabályokat, amiket a gyakorlatban nagyon jó volt viszontlátni. Működött. Jelesül: aki akadályt lát azonnal hangos felkiáltással jelezze azt a mögötte jövőknek. Így aztán egy szemből jövö kerékpáros esetén az első elkiáltotta magát, hogy: szemből .. szemből... szemből.. .. és terjedt a hír. Minden tereptárgyra így zajlott.

Úgy a 30. kilométer tájékán nem beleszaladtam egy rendes méretű lyukba, amitől a bici elején lévő csomagból kiugrott két dolog. A lényegesebbet, a kólát a lábam között elkaptam, de a fényképezőgép hatalmasat esett. :)) :(( A veszélyes ilyenkor, hogy átmennek rajta, vagy rajtad ha leszállsz. Sikeresen felvettem de szomorú voltam mert biztosra vettem, hogy kimúlt. (Később kiderült, hogy működik rendesen.)

Egyszer egy szemből jövő néni megkérdezte: Sokan vannak még? ... A sor időnként 5km hosszúra nyúlt!

Gábor szobatársammal csak félúton találkoztam egy pihenőben, mert tényleg azt választotta, hogy a végén bicajozik inkább, ahol nagyobb a tér és nem taposnak egymásba az emberek. Megbeszéltük a tapasztalatainkat (főként a hátsónkról), majd folytattuk az utat.

Egy siófoki csajszitól megtudtam, hogy nem is olyan jó dolog, nyáron a siófoki élet, mert az a nyüzsi már igencsak meghaladja a toleranciaküszöbét. Ennek ellenére télen és a "holt" időszakokban szereti Siófokot. (Nem utolsó sorban egykerekűzik már jó pár hónapja :))) de nem azzal jött :)

A pihenőkben tényleg volt minden. Bárki bármennyit ehetett, nem fogyott el a kaja. A tájban sajnos nem tudtam sokat gyönyörködni. Egy-két pillantást lehetett csak vetni rá, mert különben elég veszélyes helyzetet teremtettem volna.

Sokat kellet figyelni. Az út sok helyen hagyott maga után kivánnivalót, és a mi sebességünk ami átlagban a 18km/h-t csapkodta, úgy hiszem igényelte is ezt a figyelmet. 15 óra alatt tekertünk 206 km-t. Megálltuk 5 helyen (plusz néhány nem dedikált megállóban) és körülbelül összességben úgy 2-3 órát pihenhettünk. Ha ezt kiszámoljuk, akkor kb 17km/h átlagsebességet értünk el. Voltak lassabb szakaszok és voltak gyorsabbak.

Egy útszűkületnél egy klipszes pedálú kerékpárral estek nagyot, míg egy homokcsapdán egy országúti kerékpáros hasalt el. Az útközben látott fahídakon volt aki szétszaggatta a belsőjét, mivel néhol a szögek kiálltak ( ha nem figyelt).

A különböző kerékpároktól is különbözött kettő. Az egyik egy fekvőkerékpár volt, ami a felvezetésben vett részt, a másik egy velocipéd. Ez az a bizonyos régi kerékpár, ahol egy első óriáskereket egy hátsó kiskerék követ. A tulaj elmondta, hogy a keró kb 800 000Ft-ba kerül és nem boltban vehető: személyre (magasságra) készítik. A két kerékpárja közötti különbség, hogy az egyik terepre, a másik országútra való. Segédje mindig mellett járt az országúton és hozta a másik kerékpárt.

Egy budapesti csajszi odaszegődött egy csapathoz akikkel együtt jött a túrára. Már volt párszor, és igazából a társaság miatt jön le. A férje is szeret bicajozni de Ő nem ilyen szinten űzi. Néha próbálkozott a tájat mutogatni :) de aztán végül letett róla a fentiek miatt :)))

Nagyon élveztem a bizajozást, egy dolog rontotta csak  a kedvem: a fenekem. Ő nem élvezte! :)) Időnként jobban élveztem felfelé emelkedőnek, mint síkon. Persze az időnként lefelé száguldással nem ér fel semmi :)))

Egy ilyen száguldáskor a tömeg közepén állva láttunk egy srácot, iszonyat veszélyes helyzetben. Nem tudom, de nem is hallottam, hogy esetleg valaki utána elütötte-e, de gyanítom valami probléma miatt állt meg ott. Ilyen hülye önszántából úgysem lehet senki. :))

Találkoztam elől egy elég "nagymenő"-vel, aki napi 100km-t hajt. Meg kell mondjam látszott is rajta. Le a kalappal előtte. Nyugtázta azt az elképzelésemet, hogy a bicajozás beállítja a testsúlyt egy sele, sefel szintre. Nála ez 68 kg, nálam úgy tapasztaltam hogy ez 88kg. (Lehet, hogy ha én is biciznék napi 100km-t akkor hasonló lenne :))) Kikérdeztem a bicisnadrág használatáról, és kiedrült hogy mit csinálok rosszul. A bicis nadrág alá vétek alsónadrágot felvenni ! Le is vettem a következő megállónál. Annak ellenére, hogy a hátsóm már eléggé érezte a menetet, mégis elviselhető szintre csökkentek a problémáim. Ha addig sem lett volna rajtam alsónadrág azt hiszem nem is lett volna probléma. :))

Egyszer megpillantottam valakit aki ismerősnek tűnt. Halászevics Jánost. Gondoltam, megszólítom, éss tényleg. Bár névről nem ismertem, de láttam már pár kerékpáros rendezvényen Szegeden. Kiderült, hogy bátyjával együtt rendeznek különböző megmozdulásokat. Ő hasonlóan tervezte az utat mint én, csak fordítva: Siófokról - Szegedre. Még beszélgettünk egy keveset, majd elváltak útjaink. Utólag kiderült, hogy Dovalovszki András barátom küldött egy-egy levelet nekem és Jánosnak még csütörtökön este, hogy találjunk már egymásra. :))) Én csak vasárnap olvastam a levelet, de ettől még sikeresen egymásra találtunk :))) Végül is 1000 emberből kitűnnek a Szegediek :))))))

Az utolsó szakaszon egy Mosonmagyaróvári sráccal biciztem együtt, akivel mi másról beszéltünk volna mint a csajokról? Építőiparban dolgozik, és barétneje a sok munkavállalása miatt hagyta ott nemrégiben. Többedmagával érkezett és már 3 éve folyamatosan megjelenik ezen a rendezvényen. Az este folyamán már fel is cihelődnek és utaznak vissza.

A 200 km nem telt el gyorsan, de nem is volt megeröltető. Voltak a tizenévesektől az hatvanévesekig. Volt aki csak azért jött, hogy az első részt megtegye, de volt akinek ez gyerekjáték volt. Sokfajta ember sokfelöl és sokféle indíttatással, de egy nyelvet beszéltek!

Este a recepción még hármadmagammal eliszogattunk és a recepciós hölggyel beszélgettünk. Kiderült Pesten tanul (vendéglátás és kereskedelem szakon), és nyáron dolgozik itt a szállodában.

Alvás.

Nem ment nehezen.... :)

Jöttek az elefántok ... de én nem ébredtem fel :)))))

Reggel 8-ra lementem a svédasztalos reggelire, ahol újólag összefutottam az esti két sráccal. Felajánlották, hogy elvisznek Pestig a kocsijukkal, ahova befér a három kerékpár. Úgy döntöttem Balázsékkal megyek, nem maradok tovább. El is voltam fáradva, és jó társaságban jobban is telik az idő. A reggeli bőséges volt, kiadósat kajáltam, majd egy kis pihi a hotel parkjában.

Az úton jókat mulattunk különböző történeteinken, majd a West-End-nél elbúcsúztunk egymástól. Én a Szegedre tartó 11:45-ös vonatot elértem amin még kerékpárszállító vagon is volt.

14:30 Itthon Szegeden.

• 2009-04-25 22:00:00
• hgabor47
• (hozzászólások: 0) Hozzászólás RSS