Negyedik nap (Linz felé) (07.15.)

2009. július 15. 

Indulás Bécsből

Úticél Linz előtt egy kemping

Volker volt a couch házigazdám ezen az éjszakán. Nagyon rendes házigazdaként mindennel ellátott. Számomra ez volt az első couchsurfing szállásom, és nagyon jó tapasztalatokkal lettem gazdagabb. Az este folyamán sokat beszélgettünk. Ez pontosan úgy zajlott, hogy én próbáltam megérteni az angol szöveget, ő pedig türelmesen próbálta kitalálni, hogy éppen mit is mondtam. Miután elkezdtünk egy általam még Magyarországról hozott Egri bikavért iszogatni, kezdett minden símán zajlani :) Ez tény ! Volker egy családi vállalkozásnál dolgozik menedzserként. Németországból jött Bécsbe, de a terve az, hogy visszamegy majd később Németországba. Bár kisvárosból jött, mégis neki Bécs nyüzsgése tetszik. Na ennyit hirtelen. Sok mindenről beszélgettünk még, nem tudnám itt felsorolni. Ami viszont lényeges, hogy próbálta belőni részemre a saját wifi-jét, hogy tudjak netezni, de sajna ez nem jött össze: elfelejtette a jelszót :) Miután pár kilobájtot ellőttem a T-Mobile neten, találtam egy szabad wifi-t és utána azon töltögettem fel dolgokat. Reggel fél hétkor keltünk és fél nyolckor már el is indultam.

A probléma, hogy mint előző nap este is: bolyongtam a városban és több mint egy órába tellett, hogy ki tudjak vánszorogni. (Zsolti!!!!) Még szerencse, hogy nem követtetem a GPS-el az útvonalamat. Néha egy nagy maszat lenne látható :) Szóval miután kiverekedtem magam, próbáltam a legjobban tekerni. Ez azt jelenti, hogy gyorsan és figyelve. Na hát ez,….

Tulln felé átvágtam egy hegyen. Nagy, magas hegy volt :) A felfelé tekerés nem érdemel szót :) (nagyon gáz volt max 7km/h). Viszont a lefelé !!! Na az kafa volt. Juteszembe megnézem a féket hátha elkopott, :) de nem.

Tulln után a Donau Radweg-en kellett, hogy menjek, ugyanis minden más lehetőség a bicajosok elől ki van zárva :( Sajna. Ennek egyszerre van jó és rossz oldala. Jó benne, hogy fantasztikus részeken vezet keresztül, nem járnak az autók, és találkoztam nagyon sok bicajossal. Némelyikkel még beszélgetem is. Rossz oldala, hogy emiatt veszett el a bicajos sisakom!!!

Opp, de ne ennyire előre!

Szépen kerekeztem a Radweg-en és telt az idő. Igencsak. Ez az út kerülőkkel van tele, és sok helyen egyáltalán nem lehet rajta gyorsan hajtani. A bal padálom nyikorog. Gondoltam ezt orvosolandó megálltam és szétszereltem, megolajoztam, meg összeraktam. Ugyanúgy nyikorog. Közben eleresztettem egy telefont anyukámnak. Tőle tudtam meg a jövőmet. Mondta, hogy esik előttem és esik mögöttem :) Ott, ahol voltam nem látszott csak annyi, hogy borult volt az idő.

Elkezdtem sietni, bár még további 100 km-em volt hátra, és kezdtem érezni, hogy hamarabb fogok, mondjuk szobát bérelni. Viszont elkezdett dörögni, és hirtelen megállási kényszer vett erőt rajtam :) Esőcumó ki, ráhúz a esővédő a csomagokra, magamra. Kamásli fel. Éppen végeztem, amikor elkezdett esni. Igencsak.

Egy darabig még kerekeztem, hogy egy esőmentes helyet találjak, végül megálltam és elkezdtem várni. Közben nézegettem, hogy az esővédők, hogyan szerepelnek. Kamásli oké, nadrág oké, kabát oké. A kerékpáros esővédő nem oké :) azaz hosszabb idő után átázik. Ez nem tesz jót a napelem cellának. Na mindegy.

A németek nagyon jófejek. Egy autós is megállt amikor éppen zuhogott, kérdezte, hogy segíthet e valamiben, esetleg kell e „zimmer”. Én meg mondtam: még tovább kell mennem. És mentem, amikor kezdett alábbhagyni az eső.

Eljutottam Melk-be. És megelégeltem. Merthogy egyszerűen elromlik az ember kedve ha esőben teker. Ez egy új tapasztalat. Pláne ha egyedül teker és az uticél nem hogy közeledne, de nem közeledik :)))) Szóval egy Info pontot találtam és beszédbe elegyedtem. És miről is kérdezhettem volna :): hol van egy vasútállomás. :))) Nagy nehezen megértettem, hogy a Dunán is át kell kelnem, de 3 km az egész. Azzal bíztatott, hogy ilyenkor már nincs vonat :). (Most épp a vonaton vagyok és írom ezt a bejegyzést.) Melk-ben könnyen megtaláltam a vasútállomást (Hol máshol lehetne mint egy hegytetőn J)) ) Elkezdtem értelmezni a táblázatot ami ki volt írva. Gyorsan kellett értelmeznem, mert mondták, hogy jön egy vonat. Kisilabizáltam, hogy St. Valentin végállomás nekem pont jó lesz: majd csak 15km-t kell mennem a kempingemig utána. (Jelenleg még van 10 percem odáig) Nagyon gyorsan elkezdtem a szabadjegyemmel bíbelődni (ez MÁV-os téma: évente lehet igényelni és ingyenes utazásra jó) … és már meg is érkezett a vonat. .. volt rajta bicajszállító kocsi… és a vonatkísérő nagyon udvariasan állt hozzám és a bicimhez is. Nem kellett a bicinek jegyet vennem. Viszont!!!!!  A vonaton vettem észre, hogy az állomási padon hagytam a sisakomat  :) … de „szerencsére”  az esőben lesett a visszapillantó tükröm, így az megvan :)

Na erre a bejegyzésre ennyi…. Majd hogy mi lesz még ezután, azt a következőbe írom.

Címkék: európa, kerékpár, london, melk

• 2009-07-15 23:52:07
• hgabor47
• (hozzászólások: 7) Hozzászólás RSS