Arrochar felé ( 08.06.)
Szlogen a táborból:
… azért járok ilyen bicis túrákra, mert itt olyan jól elmondjátok hogy mi történt velem…
:)))) (hihi)
Reggel ébredtünk… és amíg a sátor összeszedése történt ,nem esett. (Továbbiakban sem). Itt elmesélném, hogyan zajlik a reggeli…
Általában a hölgyek már korábban felkelnek, mint bárki :))) Egy kisasztalt készítenek elő, melyre felpakolják a reggeli cumókat: gázmelegítő, kenyérpirító szett, kés, kanál villa és persze a kajcsik. Mások a sátrukban, vagy a Laci által hozott asztal és pad segítségével egy közös reggelihez készülődnek. Előfordul, az is hogy mindenki itt kajál. A hölgyek melegítenek vizet is, amit aztán mindenkinek szívesen ajánlanak. Első napokban, amíg nem volt teafüvem, azt is tőlük kaptam. Előfordul – bár ritkán - , hogy én adhatok valamit (pl. vajat). Ennek legfőbb oka, hogy ők, a cumók nagy részét, feladták a Popey részére, akik azt autóval szállították ide. Ezekben a csomagokban élelmiszertől kezdve ruhaneműig minden megtalálható. A Popeye adja a sátrakat is (van aki a sajátjában jön). Szóval szépen együtt (egy időben )megreggelizünk, teázunk, beszélgetünk.
Laci hatalmas történeteket mesél, és azt hiszem van miből. Ha jól emlékszem 1994 körül kezdtek az utaztatással foglalkozni. Ennél bővebben erről nem írnék, mert csak ami a fejemben megmaradt tudnám leírni, de az nem lexikális :))))) Ettől eltekintve, a bicajtúrán, bakancsos túrán, vadvízi evezésen keresztül hegymásztatással is foglalkoznak. A Leskó család egy nagy-nagy kalandtúra szervező család. Anyuka, Apuka és a gyerekek. Bence még itt velünk tízegynéhány évesen, de már tapasztalata lehet tengernyi. Így aztán egy időben akár három túra is mehet (ahogyan megy is). Közben szervezkedés, egyeztetés a család többi tagjával. Bonyolult helyzetek megoldása távolról. Szóval azért az apa,a családfő az, aki bele-belerúg a motorba ha kell. De úgy tűnik nem kell :))))) Jól mennek a dolgok.
Laci egy könyv kiadásán gondolkozik. ÁÁÁÁÁ nem. Nem gondolkozik, hanem már az első fejezeten is túl van. Nem akarnám a történeteit elmesélni. Nem is tudnám. Ezek az ő előadásában élvezetesek. Annyit azért leírok, hogy a túráin olyan ismert személyek is megjelennek folyamatosan, mint Fábry Sándor a natuarialialialista, vagy Hernádi Judit. És persze céges túrák, és… bárki, mint én. :)))))) De ezek úgy is benne lesznek a könyvben… amit kiváncsian várok.
Bevallom, úgy érzem, hogy ez egy kellemes társaság lett. Könnyen alkalmazkodott mindenki. Mi, akik először vagyunk (hatan) profi módon beilleszkedtünk :)))))) Mindenki megtalálta a hangnemet mindenkivel, nincsenek konfrontációk és mindenki természetesen tud viselkedni. Kezdve onnan, hogy Zsuzsa elárulta, hogy szereti arrább tenni a sátrát picivel,mert horkol éjszaka… DE Csitt… pszzzt… ezt nem én árultam el.
Jaaaaa még ehhez annyit, hogy nem csak ő, de a fél sátortábor horkol :)))))) kánonban… Amúgy szép… :)))
Éjszaka az autó máshová állt és nem is jöhetett közelebb ezért a cumókat nehezebb volt összeszedni és odaviszegetni. Én fürdéssel kezdtem. Este gondoltam, ha már ilyen esős, akkor és papucsban járkálok mert felbugyog a víz, akkor reggel egyszerre megyek el a fürdőbe a ruháimmal és rendesen száraz cipőt húzok és góóó.
Na most este ugyebár beázott a klikkes cipőm. Emiatt a második (és egyben utolsó) kicsit tornacipőre emlékeztető U&ME márkájú nagyon vízálló cipőmet kellett felvennem. Miután este ebben is megéreztem a vizet :)))) döntöttem a papucs mellett.
Nos reggel elindultam a fürdőbe, letusoltam, ruhát felvettem, cipőbe bebújtam, és rájöttem, hogy azt a nyamvadt sátrat és egyebeket még össze kell szedni, de ha bemegyek a mocsárba (bocs… szülőm mondta sok a mocsár errefelé :)) és ne kódorogjak el)) és ez két cm-ig olyasmi :)… Szóval mérgelődik, cipő lerúg,… azzal az erővel megfordul, lábújj bevág székláb… már nem mérgelődik: (visít)… és fáj… Utána csak kicsit szitkozódik, majd papucs fel és szép mosott láb tocsog a friss reggeli lágy vízben.
Nagyon kell(ene) gondolkozni, hogy mikor mi is történjen, az egymás utániságon.
Összeálltunk, elindultunk. Kb.az eddig bevált összeállításban. Útközben láttunk tehenet, meg birkát meg kecskét.. de azt ritkán.
A legnagyobb bajom, hogy nem tudom elmesélni azt a látványt amit egész úton láttunk. Egyszerűen szerintem a fényképek sem fogják visszaadni. De azért szorgalmasan nyomogattam a gombot. Bár eddig egy videót sem tettem fel… abból van majd’ annyi, mint fénykép. Ennek feltételéről, vágásáról az úton lemondtam. Most itt ha tudnak mesélnek a képek…
A Loch Eck mellett vezetett az utunk egészen Glen Sluainig, majd tovább. Útközben nem sok vásárlási lehetőség van, tehát nem költök, de éhes azért lehetek :)… Egy benzinkútnál megálltunk és én láttam, hogy a távolban van egy kommunikációs antenna… gondoltam megnézem a wifi-t… azaz van e net. És volt. Szenvedtem vele…. (közben többiek és én is ettünk wc-ztünk…) és megint elő akartam fizetni a BTOpenzone-ra. Nem ment… ÁÁÁÁÁÁÁÁÁÁÁÁÁÁ Én hülye. Nézem a többi lehetőséget s megakad a szemem : ZOOM és igyenes. … és megy (!) Na ekkor feltettem amit tudtam…. Meg átutaltam… meg Couchsurfing.org, meg iwiw.hu, meg emails, meg a fene se tudja…
Szóval közben a többiekkel megbeszéltük, hogy menjenek, mert én aztán bizti utolérem őket… :)))) Neteztem egy órát majdnem.
Igazából egész úton keresem a kommunikációs lehetőséget. Ardnegowan környékén egy stégen megláttam pár embert akik horgászni készülődtek. Gondoltam beszélgetek velük. Hihetetlen csendes és nyugodt vidék… az emberek is nyugodtan beszélgettek… Csak én hadonásztam összevissza :))))) (vicc volt)… Elmondták, hogy a szomszéd faluból vannak és, hogy valami MMMMM halra vadásznak… akarom mondani halásznak…. akarom mondani horgásznak. Azt utólag Laci mondta, hogy valószínű Lazac. Tovább álltam. Egyébként még annyi, hogy útközben folyamatosan köszöngetünk, köszöngetnek… bicajosokkal természetesen bólintunk… és ezzel elismerjük a bicajos teljesítményt.
St Catherines-ben – ami állhat vagy 10 házból – láttam egy táblát, hogy „handmade cards and knottings” na gondoltam ezt meg kell néznem (éppen egyébként egyedül tekertem)… Arra gondoltam kártyáról lesz szó. :))))) Egy középkorú hölgy jött ki mosolyogva… és elkezdtünk beszélgetni… (erről kivételesen hangfelvételt is készítettem, csak hogy próbálgassam, mit tud a kamera, de szégyellem feltenni :))))) A Card az egyébként képeslap ( hihi )… Viszont nagyon szépeket készített. Úgy döntöttem ez megéri a 2 fontot ( kézzel készült, helyi gondolkodásból fogant… szóval… ) ez lesz a vásárfia…
Na mentem tovább… és élveztem a tájat… egyedül… Meg kell, hogy mondjam hogy, minkét dolgot élvezem… egyedül vagy csapatban. Kafa…. Tepertem 30-al (nem hazudok). ÉÉÉÉÉs egyszercsak beleszállt valami a fejembe… és nem tudtam kivenni belőle.
A lényeg: a tájon volt egy nagy tájkép… :)… és én ezt jobban meg akartam nézni, mert nem láttam be az egészet… erre egy nagyon jó alkalom kínálkozott: jött egy út. :) Ekkor jött ez a kósza ötlet, hogy letérek …áttérek a hadiösvényre. ;)
Tudom, hogy nem szabad, meg vigyázzak,meg mocsár… de … nagyon szépnek ígérkezett a táj. Egy egyszerű egysávos út, néhol betérőkkel, ahol a szembeforgalom helyet cserélhet. Jaaaa és a lényeg 16%-os emelkedő… :)))))) Nem mintha erre mennék, de… Jó erőpróba… és így utólag nagyon jó ötlet volt.
Csodálatos táj, alig szembeforgalom. Emelkedők és lejtők… Száguldás és kaptatás… Három hegyet másztam meg de számtalan buckán mentem keresztül… Néha találkoztam csak emberekkel…
Csend.
Beszéljenek a képek ha tudnak (de nem tudnak). Szinte végig patak mellett mentem.. Egyszerűen néha az az érzésem, hogy teljesen felesleges fényképezni máskor meg, hogy mindent muszáj megörökíteni. Igazából ez a táj csak egy profi fényképezőgéppel örökíthető meg (talán) úgy ahogyan látjuk… (vagy még azzal sem).
Teljesen leizzadva, fáradtan boldogan értem ezen kitérő végére. Volt hatalmas lejtő és hatalmas emelkedő, csörgedező patak, vízesés, sok-sok fenyő, csodálatos hegyek és völgyek.. szóval nem igazán elmesélhető. Mint utólag kiderült a többieknek is jutott a szépségből… nem tudom összehasonlítani amarra milyen volt a táj, de az enyémmel messzemenőkig meg voltam elégedve.
Visszaérve az eredetileg kijelölt utunkra boldogan tapasztaltam, hogy az előzőekben beharangozottal teljesen szinkronban, lejt. Végig a táborig lejtett.. és hatalmas hihetetlen szép… (csak ismételni tudom magam)… tájon keresztül. A tábor előtti Info pontból ingyenes leírásokat hoztam. Itt összefutottam Bélával. Együtt bicajoztunk be a táborba.
Technikai problémák miatt ezt a napot új bejegyzésben folytatom…
- 2009-08-09 22:30:49
- hgabor47
- (hozzászólások: 0) Hozzászólás RSS
