Luton - Budapest - Szeged

Szóval ez a bejegyzéssel még tartozok...

Luton Airport

Nekem maga a reptér is újdonság, nemhogy az ellenőrzések menete. Többen segítettek elképzelni milyen lesz a repülőn, és meg kell hogy mondjam elég vegyes. Igazából mindenkinek van egy-egy olyan pontja a repüléssel kapcsolatban amit nem szeret, vagy amire azt mondja, hogy "ez a legrosszabb".

Ez már önmagában elgondolkoztat. Mindenkinek van rossz élménye. Ezek szerint nem egy olyan "leprogramozom oszt onnantól kezdve ez mindig így lesz" típusú, hanem random szervezésű dolog. Ez nem teccik..

A reptéren a poggyász feladásakor megkaptam a beszállókártyát is. Elindultam a beszállási zóna felé. Az útlevél (személyi igazolvány) vizsgálata után egy kígyózó sorba kelett beállnom. Iszonyatos embertömeg, és sok-sok kapu. Mindenhol kosarak amibe a kézicumó kerül. Én igyekeztem azt csinálni mint a többiek. Tulajdonképpen ez az egész procedura nem tetszett. Olyan régi időkre hasonlító, kicsit németes, katonás fíling. Hmmmm. 

Érdekes, hogy az előttem menő hölgy, akinek a cipőjét is levetették nem is vette fel ezt a módit. Persze gondolom Ő már utazott vagy százszor. Mindenesetre persze hogy megértem, de mégsem. 

Mi a különbség egy vonat és egy repülő között? Miért nem kell egy vonat esetében ilyen ellenőrzéseket tartani?

Ha a létszámot nézem... kb egyforma lehet. Magyarul ha egy terror-cselekményről beszélünk... A gép eltéríthető bárhová... a vonat nem (vagy nem nagyon :)). Talán emiatt?

Na mind1. Nem kellett cipőt levennem, sőt a fent felejtett övem csatja sem fém :)))))  (ezek szerint)

Az ellenőrzésen átjutva egy teljesen új világ tárult a szemem elé :)))) Kint szürke egyhangúság, fáradt emberek, bolt nincs... Belül vámmentes terület, boltok sokasága, vásárló embertömeg: szóval pláza.

Vámmentes, de az árak még így is többszörösei a normál árakaknak. Ez kissé szemétség. Még csak 6 óra volt. A beszállás kb 7:30-kor lesz. Hogyan csináljam, hogy ne aludjak el?

Mászkáltam, leültem, pihiztem, gépeltem, fényképeket nézegettem, embereket nézegettem, gyümölcsitalt vásároltam, és újra csak mászkáltam...

Végül leülve, és gépelgetve magyar szót hallottam pont mellőlem. Ritka, de gondoltam, hogy a pesti járaton azért lesznek magyarok :)) nem figyeltem oda, de amikor becsuktam a gépet, odaköszöntem és érdeklődtem merről merre. Mondták, hogy a nagy gyereket látogatták meg Londonban, de egyben persze pihenés is volt.

Egyszercsak 7:35-kor úgy gondoltam, hogy felállok, mert a beszállókártyán is ez az időpont szerepelt, és a kijelzőkön is úgy véltem lassan a budapesti járatot is készre fogják jelenteni. Kicsit mászkáltam, majd odaköszöntem még a magyar párnak. Álldogáltam, végül megjelent, hogy 21-es pályán a budapesti géphez lehet fáradni. 

Megindult az embertömeg. Haladtam velük... Amikor a 21-es részhez értem, ott látszott, hogy 3 sávba lehet beállni. Meglepődtem, mert az egyik sávból az előbb megismert magyar pár női tagja félreérthetetlenül jelezte, hogy "na tessék kellett neked előre menned Gábor, mi később indultunk mégis milyen jó helyen állunk". Ez nem esett jól! Egyrészt mert végképp nem versenyeztem, másrészt fáradt voltam és nem is érdekelt a dolog. Mondjuk alig reagáltam le (csak visszaköszöntem :)))

Be a sorba... várakozás. Egyszercsak egy hölgy mutogatott valamit, hogy álljunk már légyszíves át a harmadik sorba... Hm... Nekem mindegy... A harmadik sorban a harmadik helyre kerültem :)))))

(nem kis megelégedésemre a hölgyet kb 30 fővel leelőztem :))))))))

Újabb várakozás. Közben az előttem álló sráchoz fordultam, hogy megkérdezzem, hogy mi a további menet. Lackónak hívták, és elmesélte kb a dolgot. Az alatt a kb 20 perc alatt elég jót tudtum dumcsizni. Elmesélte a fogászával történt incidenst és hogy most is kénytelen lesz fogászatra elmenni. Én meg meséltem az útról neki (azt hiszem tetszett neki)... és persze a nőkről :)))))

Elindult a beszállás és természetesen egymás mellé ültünk. Megbeszéltük, ha egy nő jön, azt közén ültetjük.. :))) Nem így lett. Jött Viktória, és a szélén maradt.

A felszálláshoz való készülődés kb 1 órát vett igénybe. Már késéssel indultunk. Eközben jót beszélgettünk. 

Viktória és Lackó is kint dolgozik Angliában. Lackó tanul is és művészlélek. (Ha itt vagy Lackó javíts ki.... :)))) Viktória valamilyen mértékben és értelemben sérült embereket (gyerekeket) késít fel az önálló életre. Elmesélte, hogyan került erre a pályára (szép történet de ezt most nem teszem nyilvánossá) és azt is hogy nagyon keresett ez a szakma mindenfelé a világban. Szinte csak magyarországon van ilyen képzés. 

Lackó a tanulás mellett szakácskodik, és többedmagával él egy bérelt házban (lakásban). Sajna a városrész és hely nevét nem jegyeztem meg, hogy hol. De elmondta hogy a városrész korábban művész központnak volt tekinthető, vagyis sok művész lakott arrafelé, de most mér egy kissé átalakulóban van.

Viki és Lackó kíváló utitársak voltak. Jó humorral, jó kedvvel... mindig csodálkozom, hogy nem mogorva, mufurc emberekkel hoz össze a sors. Jaaaa és persze ennek örülök is. :))))

Végig beszéltük az utat. Csak akkor kértem engedélyt, hogy magukra hagyjam őket, amikor esemény volt. Például a felszállás. Nem volt rossz.. tetszett. Egy darabig. :))))

Amikor a földtől elrugaszkodtunk és a levegőben voltunk, tán fellélegezhettünk, de egyszercsak kb 10mp-ig tartó nagyon szar fura érzésem lett. Olyan mint amikor a turbót megnyomják egy sportkocsiban... Valami elment valahová... bennem. Nem volt jó...  Lehetséges hogy a gyors emelkedés lehetett... nem tudom.

A későbbi út folyamán nem volt semmi sem problémás. Még a végén a balra, jobbra fordulgatások sem. (Igaz ekkor az ablakon néztem ki mindig :))))) A leszállás pedig egyszerűen síma volt.

Lackó fájlalta a fülét, és előre mondta, hogy így lesz. Vikin is láttam, hogy érzi a fülén a süllyedést. Én pedig rohamtempóban rágtam a rágómat és nem volt egyáltalán rossz....

Nem mesélem, de útközben sokat néztem a felhőket, a földet, az eget. Fura érzés volt, hogy pl Essen fölött, hogy mejdnem itt bicajoztam két hétig, és ez repülővel két óra. 

Leszálltunk, kiszálltunk, és kiki integetett a hozzátartzóinak. A poggyász is sikeresen megérkezett. Mi hárman együtt mentünk a kijárathoz ahol puszi,puszi... és elváltak útjaink. lackót még várom ide egy bejegyzés erejéig :))))))

Innen síma volt a hazaút... vonattal. 

Címkék: európa kerékpár körút

• 2009-08-18 08:24:07
• hgabor47
• (hozzászólások: 1) Hozzászólás RSS